Záporok, hózáporok hoztak csapadékot az Északi-középhegység térségébe. Az északnyugat felől érkező tömbök több hullámban érkeztek a Mátra nyugati oldalához, nekünk a fél öt magasságában átvonuló zápor hóvirgáiról sikerült pár fotót készítenünk.
A naplementét megelőzően még mindig volt pár aktív tömb az égen, az egyik épp előttünk vált a semmi martalékává.
Csodálatos égi jelenségekkel ajándékozott meg a tegnap délután. Elsőként egy nyugat felől érkező, erőteljes kifutószelet hozó zápor kápráztatott el minket,
melynek virgái az egyre tisztuló égbolt előtt is pazarul festettek.
Láthattunk egy magányos farkast is az északi égbolton,
de a naplemente is izgalmas pillanatokat tartogatott.
Tegnap délután beröffent a légkör, a konvekciónak köszönhetően zivatarok pattantak ki a délutáni órákban. Már a déli órákban magasba törő gomolyfelhők jelentek meg a magasabb hegycsúcsaink felett, melyek ekkor még csak záporokat szórtak a tájra.
Délután aztán egyre több helyen villámok is kísérték a záporokat, az idei zivatarszezon végre kezdetét vette. 🙂
Pár fotót mi is elcsíptünk a Mátra felett kialakuló cellákról, őket láthatjátok a következő pár képen.
Reggel van, vár a munka. Valami azonban más mint szokott, mivel erőteljes villámok hangja rezegteti a szobám ablakát. A szükséges dolgokat a táskámba csapom, de egy tárggyal több kerül a melós cuccok közé, a fényképezőgépem. Gyors léptekkel a biciklimhez sietek, bár erősen hezitálok azon, hogy a nyeregbe merjek-e ülni. Az egyre hangosabb robbanások közepette azon kapom magam, hogy már a pedált taposom, a nyílt utcán találom magam. A lecsapó villámok tánca lenyűgöző, egyik a másikat követi. Magamban a másodperceket számolom, 10-20 másodperces eltéréssel nyúlnak le a föld felé, félelmetes világba csöppentem. Az égi fények pár száz méterre tőlem szabadulnak meg a feszültségtől, parázni kezdek az alattam kattogó villámvonzó szerkezet tudatától.
Az égiek azonban kegyesek hozzám, biztonságban beérek a munkahelyemre. Ekkor egy kósza gondolat mámorában az épület tetejére szaladok, és megpróbálok egy képet készíteni az aranyló színben úszó zivatarról.
Gyönyörű – motoszkál fejemben a gondolat -,
de ezt követően valami még jobb dolog történik velem. Az egyik képen sikerül elcsípnem egyet, a várost ostromló villámok közül, örömöm leírhatatlan. Csodálatosan fest egy képen a felkelő nap fénye, és a félelmetes hangok közepette felvillanó lecsapóvillám párosa.
Köszönöm ezt a reggelt, sosem felejtem el…
Tárnai László
