Az elmúlt nap zivataros időjárása tovább folytatódott. A késő délutáni órákban látványos keletkezés indult a horizonton, minden irányba magasba kúszó congestus felhők díszítették a kék égboltot.

Az egyik közelünkben kiépülő cella záporozni kezdett, és a bekukucskáló napsugaraknak köszönhetően egy szépséges szivárvánnyal ajándékozott meg minket.

Rövid idő elteltével valami félelmetes dologra lettünk figyelmesek. Egy tőlünk északra elhelyezkedő cella eszméletlen erőre kapott, és folyamatos morgással jelezte nekünk, adjuk meg neki a kellő tiszteletet. Pár perc elteltével kirajzolódott az egyre erősödő peremfelhőzete:

Mivel a Pécs-kő tetején álltunk, egyre kevésbé éreztük magunkat biztonságban. A szépséges peremfelhő látványa teljesen lekötötte a figyelmünket, miközben a hátunk mögött valami furcsa dolog jelent meg a Medves-fennsík felett. Egy fehéres színű oszlop ereszkedett lefelé a zivatarcella hátoldalán, nem hittünk a szemünknek! A jelenség nagyon rövid ideg volt csak megfigyelhető, de sikerült pár gyenge minőségű képet készíteni a pillanatról. Hogy talajt ért-e nem tudjuk mivel a helyszínre nem sikerült elmennünk, ezért nem merjük száz százalékosan kijelenteni tornádót láttunk-e vagy sem.

Közben a cella veszélyes közelségbe került, kifutószele bámulatos pillanatot produkált. Leírhatatlan látvány kezdődött, szinte kezet foghattunk az alacsonyan csüngő fractusokkal.

Pár pillanattal később mint a nyúl szaladtunk lefelé a szikla tetejéről. A zivatar odébb állt, de az ég továbbra is energiával telt oldalát mutatta. Ez egy viharvadász számára felejthetetlen nap volt, mély emléket hagyott bennünk örökre…