Nehéz megmagyarázni, de ha tehetnénk minden zivatarnál ott lennénk. Nem csak a pusztító kísérő jelenségekkel járó heves zivatarokat szeretjük, hanem az egyszerű, egy-két villámmal járó kistestvérüket is szívesen bambuljuk. Miért? Mert valami oknál fogva ők is megbabonáznak, rabságba ejtenek, és természetesen mert nincs két egyforma belőlük. Biztosan észrevettétek már, hogy mi nem tárgyként kezeljük a viharokat, hanem személyként tekintünk rájuk…Számunkra mindegyiknek egyénisége van, különböző tulajdonságokkal rendelkeznek.

Ez a magányos kis cella az északi határ közelében alakult ki. Mi nagyon örültünk neki, mert láthattuk őt. Nem volt különleges, nem volt az év zivatara, de ott volt velünk. Pici, apró élmény, de számunkra ő is ugyan olyan fontos, mint dühöngő testvérei.