Már egy előző bejegyzésünkben is említést tettünk arról, hogy minden vadászatnak – és persze zivatarnak – megvan a maga egyedi értéke, érdekessége. Ez az este azért volt számunkra emlékezetes, mert a zivatar kialakulásának esélye igen minimális volt, mégis kaptunk egy kis ajándékot égi barátainktól.
Kevés reménnyel a fejünkben Rimóc település határába autóztunk, ahol egy jó kilátással felruházott kis dombocska tetején leheveredtünk. Az északnyugati horizonton egy lassú növekedésű gomolyfelhő jelent meg, nem igazán láttunk benne nagy fantáziát. A nap egyre lejjebb bukott, a mi kis felhőnk azonban tovább próbálkozott. Kezünkben egy párizsis szendviccsel folyamatosan szurkoltunk az ifjoncnak, mivel ő volt ez egyetlen gomolyos szerkezetű kezdemény a környéken. Egyszer csak eső szerű valami jelent meg a felhő alap árnyékában, és rövid idő elteltével záporesőt préselt ki magából a naplementét megelőzően. A második képen jól megfigyelhető, hogy milyen alacsonyan volt a felhőtető, nagyon hamar jegesedni kezdett.
Úgy gondoltuk, hogy nem sokáig élvezhetjük a barátunk aktivitását, és rövid idő múlva egy árvaüllő marad csak belőle…nem így történt. A csapadékhullás hatására egyre több torony indult növekedésnek az aktív rész peremén, és reménykedni kezdtünk.

Pár perc elteltével aztán mosoly ült az arcunkra, egy lecsapóvillám fénye világította be az előttünk elterülő táj magasabb részeit. Nem volt túl aktív ez a cella, de zivatar lett belőle és mi ennek eszméletlenül örültünk.
Mivel igen minimális volt az esélye annak, hogy ezen az estén villámokat lássunk, nagyon boldogok voltunk. Az enyhe időjárás, tücsökciripelés, és persze a jó beszélgetés mellé egy fűszer volt az előttünk kialakuló zivatar látványa. Köszönjük! 🙂