Bár tegnap csak egy „ártatlan” zápor társaságát élvezhettük a Mátra nyugati oldalán, ma délután végre nagyot fordult a kocka, szupercellás zivatarok alakultak ki az Alföld északi területein. Az átlagosan meleg, 23-28 fokos levegőben erőteljes konvekció indult a kora délutáni órákban, északkelet felől heves zivatarok robogtak tőlünk kb. ötven kilométerre déli irányba.

A munka fáradalmait magunk mögött hagyva autóba pattantunk és Jászberény irányába robogtunk. Laci barátom, kezében egy videókamerával folyamatosan rögzítette az aktuális pillanatokat. Ebben a száguldással fűszerezett időszakban fényképet még nem készítettünk, nem akartunk lemaradni a radar alapján legígéretesebbnek tűnő celláról. Az egyik videó kivágaton nagyon jól látható egy LP szupercella felhőzete, izgalmas pillanatok következtek. Kb. tíz perc elteltével aztán megláttuk azt a cellát ami miatt ide jöttünk. Eszméletlen jó helyen voltunk, nagyon jó kilátás nyílt a célpontra.

A zivatar feláramlása jól kivehető forgó mozgást végzett miközben eszméletlen lecsapó villámok cikáztak mindenfelé. Fenomenális élmény volt a rét közepén állni. A levegő meg sem moccant de a magas páratartalom miatt szinte harapni lehetett. Izgatottan és némi félelem kíséretében néztünk szembe a puszta felől érkező bámulatos cellával, felejthetetlen pillanatok következtek.

Barátunk szépen lassan a közelünkbe araszolt miközben egyre félelmetesebb arcát mutatta.

A képen látott pillanatokat követően már nem igazán éreztük magunkat biztonságban a mező közepén. A levegő olyan mértékben telített volt elektromossággal, hogy teljesen véletlenszerű helyeken villantak fel a lecsapó villámok, abszolút nem a csapadéksáv közelében mutatkoztak. Néhány percenként az állványt megragadva folyamatosan hátráltunk az érkező zivatar elől, ezzel biztosítottunk egy aprócska hamis biztonságérzetet lelkünknek. 🙂 Minden perc más és más égképet kreált az égre, rengeteg fotót készítettünk.

Csak közeledett felénk, mi pedig kiszáradt szájjal folyamatosan a masinát nyomkodtuk illetve kamerára vettük a félelmetes pillanatokat.

Hirtelen olyan közel került hozzánk a már erőteljesen zúgó csapadéksáv , hogy indulni kényszerültünk. Folyamatos lecsapóvillámok kísérteties fényei közepette sprinteltünk az autó irányába, nagyon szerettük volna már biztonságban tudni a bőrünket. A szél egyre erősödött, hatalmas cseppek landoltak a rajtunk és a minket körülvevő rét növényein.

Pár percig tartó sprint után végre megérkeztünk, sosem látott csukafejessel vetettünk magunkat az autó menedékébe. A masinákba csapódó esőcseppeket mindenféle rongyfélével szárazra töröltük, gyorsan készen álltunk a folytatásra. A vizes ruhánkról felszálló pára vastag vízréteget alkotott az ablakokon, ezért a jó kilátás érdekében le kellet húznunk az ablakokat. Az esősávval ellentétes ablak lehúzását követően csodás dolgot pillanthattunk meg. A mellettünk elrobogó cella hátoldalán egy tuba rajzolódott ki a feláramlásban.

Eszméletlen jól nézett ki, de ez a lélegzetelállító pillanat nem tartott sokáig. Ezt az örvénylő feláramlást egyébként viszonylag sokáig láthattuk, néha spirális alakzatokat vett fel. A következő kép készítésekor végre a videókameránk is akcióban volt ami egy bámulatos lecsapóvillámot is rögzített (ezt a pillanatot az összefoglaló videóban láthatjátok).

Hamarosan életre keltettük az autó dugattyúit, elindultunk. Hazafelé menet azért meg-meg álltunk az út szélén és további fotókat készítettünk. A mellettünk elhaladó cella ekkor már eszméletlen mennyiségű csapadékot engedett útjára miközben a kék szinte minden árnyalatában pompázott.

Hazafelé, a Tarna egyik hídján áthaladva tapasztaltuk csak meg igazán, milyen brutális mennyiségű csapadékot hagyott maga után a vihar. A folyó hatalmasra duzzadt, rengeteg víz hömpölygött lefelé a mederben.

A vadászatról egy rövidke kisfilmet is készítettünk melyet a következő youtube linken megnézhettek.

Összességében egy igen izgalmas, eseményekben nagyon változatos napot tudhatunk magunk mögött…sok-sok ilyen pillanatot szeretnénk még átélni!