A téli, hóval borított táj számunkra a csend és nyugalom megtestesítője. A civilizáció generálta zajoktól távol, egy téli erdő vagy mező kellős közepén bandukolva sosem tapasztalt csend tapasztalható, melyet csak a talpunk alatt ropogó friss hó hangja tör meg.

Mindig is szerettünk a hóval borított erdőben sétálni. Gyerekként rengeteg időt töltöttünk a szabadban, meredek erdei lejtőkön csúsztunk lefelé a szánkón, veszélyesebbnél veszélyesebb útvonalakat választottunk. Szinte az egész napot a szabadban töltöttük, legfeljebb az ebéd idejére mentünk haza, ilyenkor sikerült egy picikét szárazabbá varázsolni a teljesen átázott ruházatunkat. Sok-sok órát töltöttünk a téli erdők sűrűjében, nem csoda hát, hogy vonzódunk hozzá.

Tegnap délután egy rövidke sétát tettünk Mátrakeresztes közelében, innen hoztunk nektek pár felvételt…