Tegnap délután országszerte alakultak ki zivatarok, köztük hevesebb cellák is megjelentek. Az első komolyabb viharok a Duna vonalában épültek ki, és szinte folyamatos keletkezés volt megfigyelhető ebben a térségben. Ez a vonalba rendeződött rendszer szépen lassan araszolva haladt keleti irányba, és többfelé okozott felhőszakadásokat. Mi az Alföld térségébe autóztunk ahová magasabb szélnyírással számoltak az előrejelzések, és a rendszer előtt kipattanó erőteljesebb cellák megjelenésében reménykedtünk. A magasba törő congestus felhőkön jól láthattuk, hogy a fent dolgozó erőteljes áramlatok szinte leszakították a gomolyok csúcsait, vagy erőteljesen oldalra döntötték.
Amelyiknek sikerült a megfelelő magasságba jutni, nem igazán tudott hosszú ideig dacolni a magassági szelek erejével. Voltak persze kivételek, de ezek a zivatarok tőlünk vagy északabbra, vagy délebbre haladtak nagy irammal…puff neki.. 🙂 Az első látványosabb cellát negyed kettő magasságában láttuk. A hátoldalán jól megfigyelhető volt a feláramlásra jellemző felhőforma, de igen rövid ideig tudta megtartani ezt az állapotot…szétesett.
A következő képen jól látható, hogy a felfelé törő congestus felhők legtöbbje milyen magasságig jutott, miközben a fent munkálkodó szelek látványos, szupercellákra emlékeztető felhőalapot hoztak létre a gomolyok alján. Ezek azonban nem voltak hosszú életűek:
A nyugat felől érkező rendszer egyre közelebb került hozzánk. Úgy döntöttünk, hogy valamivel északabbra autózunk, és ott várjuk meg a már kertek alatt lévő zivatarokat. Sikerült egy megfelelő helyet találnunk, és abban a pillanatban ahogy kiszálltunk az autóból megpillantottunk egy igen látványos felhőalapot, és egy éppen kiépülő peremfelhőzetet.
A gyorsan robogó cella egyre közelebb került hozzánk, és percről-percre szebb oldalát mutatta nekünk:
A peremfelhő egyre közelebb kúszott hozzánk, és emlékezetes pillanatokat produkált:
Itt már a peremfelhő árnyékába kerültünk, ami felejthetetlen élmény volt:
Rövidke time lapse videó:
