Egész télen egy ilyen reggelre vártam. Csendesen hulló hatalmas hópelyhek, friss, porcukor szerű hótakaró, csend és nyugalom.

Nem mondom, hogy nem élvezem ezt a látványt, de mondjuk meg őszintén, már nagyon nem kellett volna. Erről persze nem a frissen hullott hó tehet, hiszen gyermekkoromban még áprilisban sem volt ritka a hóesés.

Az viszont nem volt jellemző erre a hónapra, hogy ilyen magas, akár 20 fok körüli hőmérsékleteket mérjünk. A tartósan 10 fok feletti értékeknek meg is lett a következménye, hiszen a természet jóval korábban ébredt fel téli szunyókálásából, többfelé virágba borultak a gyümölcsfák, elnyíltak a kora tavaszi virágok.

Az időjárás azonban még igen változatos arcát mutathatja a tavaszi hónapokban, ez teljesen normális jelenség. Szerintem nem az a meglepő, hogy ebben az időszakban hó hullik hiszen ez régen is így volt. Az viszont nem normális dolog, hogy a tél legnagyobb részében hó nélkül maradunk (még a hegyekben sem tud tartós hótakaró kialakulni) és jóval az átlag feletti hőmérsékleteket mérünk. Az ilyenkor még megszokott hidegbetöréseket fagyos reggelek követik, a szélsőségesen meleg napok hatására kivirágzó gyümölcsfákban hatalmas károk keletkeznek. Szomorú ez a változás, egyre több ilyen szélsőséggel találkoztunk a mögöttünk álló évek során.

Ettől függetlenül ez a reggel csodaszép volt, amit a környéken vadászó rókák is látszólag nagyon élveztek.