Tegnap délután gyenge villámtevékenységet produkáló zivatarok vánszorogtak a középső országrészben. Ezek a zivatarok szinte saját magukat tartották életben, multicellás rendszerekké fejlődtek . A radaron jól kivehető volt, hogy az elhaló félben lévő csapadékfolt valamelyik oldalán, teljesen véletlenszerűen lett aktív egy újabb Cb, itt jelentkeztek a friss kisülések is. Ezen villámlások száma a nap előrehaladtával egyre csökkent, az esti órákban már csak 4-10 kisülést produkált egy-egy aktív cella.

Az éjszakai órákban egy gyenge zivatar pattant ki Aszód térségében. Szép lassan araszolt északkeleti irányba néhány villámot produkálva. Mire közelünkbe vánszorgott már nem láttunk benne kisüléseket, úgy gondoltuk végleg kipurcant. Picit reménykedtünk, hogy a Mátra csúcsai fölé érve még hátha erőre kap, ezért a fényképező masinát az állványon hagytuk, várakoztunk. Kb. 10 perc elteltével egy erőteljes villanás, majd a hozzá tartozó mormogás jelezte, felébredt a kicsike. (Ezzazzz!! 🙂 )

A fényképező gépet elindítottuk és titkon reménykedtünk abba, hogy az idei év első villámfotóját végre elkészíthetjük. A következő percben ismét villanó fény és megszületett az itt látott kép. Nagyon boldogak voltunk, végre villámügyileg is elindult a 2020-as évünk! 🙂

Boldogan ugráltunk a préri közepén, miközben az fényképezőgép tovább dolgozott fényre éhesen. A keleti égbolt felé tekintettem, ahol egy csodaszép meteor haladt végig a felhők kavalkádja között. A következő pillanatban egy újabb fehér színű fény világított be mindent, miközben a fotó masina kattanó hangja azt jelezte, hogy a kép készítése véget ért. Vajon sikerült még elcsípnie a fény forrását, vagy lemaradtunk róla? Nagy izgalmak közepette nyomtam meg a fényképező lejátszó gombját, nem csalódtam! 🙂 Sikerült egy újabb szépséget lencse végre kapni, ráadásul ez volt a cella utolsó kisülése. A villámtérkép szerint mindösszesen 4 villámot produkált zivatarunk, az itt látott páciens volt az elköszönő, egyben legszebb kisülés.

Tegnap délután egy markáns hidegfront vetett véget a nyárias napoknak. Jelentős mennyiségű csapadék már több mint egy hónapja nem hullott az országban, így a talaj felső része erőteljesen kiszáradt az alacsony páratartalmú meleg levegőben. Nagyon kellene már a kiadós csapadék, ez a front viszont nem hozott annyi esőt, amennyire szüksége lenne a kiszáradt földeknek.

Pár nappal ezelőtt, a reggeli órákban, a házunk északi oldalán fekvő betonon egy meztelen csiga keresett egy számára megfelelően nedves közeget. Az ezt követő reggelen arra lettem figyelmes, hogy a csiga még mindig ott van ahol nemrégen láttam, de már nem mozdult, teljesen kiszáradt. A nap sugarai a beton tenger tetején érték a puhatestűt, a száraz időjárás gyorsan végzett vele. Ez a dolog nem lepett volna meg ha júliusban történik, no de most áprilisban…

A tegnap délután érkező hidegfronthoz zivatarok is társultak. Ezek a cellák nyugati irányból érkeztek hozzánk, és leginkább felhő villámokat produkáltak.

Az érkező rendszer egyre közelebb araszolt hozzánk, a szél folyamatosan erősödött. A lemenő nap sugarai megvilágították a csapadéksávot, szépen festett.

Kb. negyed óra múlva egy újabb, gyenge csapadéksávval bíró cella alakult a Cserhát déli oldalán. Pár felhővillámot is útjára engedett a naplementében, látványos percek következtek.

Rövid időn belül egy rövid ideig látható szivárvány formálódott a keleti oldalon.

Az egyre távolodó cella már nem szórt villámokat, szép lassan kelet felé távolodott. A napsugarak még mindig megvilágították a csapadéksávot, szép látvány volt.

A felettünk áthaladó záporeső jelentéktelen csapadékot hozott, a csapadékmérő 0.5 mm-t mutatott. Ma reggelre sem hízott túl sokra a mennyiség, 2.6 mm eső hullott összesen a hidegfrontból. A port elverte, a tavaszi vetésnek viszont ez nagyon kevés volt.