Tegnap délután gyenge villámtevékenységet produkáló zivatarok vánszorogtak a középső országrészben. Ezek a zivatarok szinte saját magukat tartották életben, multicellás rendszerekké fejlődtek . A radaron jól kivehető volt, hogy az elhaló félben lévő csapadékfolt valamelyik oldalán, teljesen véletlenszerűen lett aktív egy újabb Cb, itt jelentkeztek a friss kisülések is. Ezen villámlások száma a nap előrehaladtával egyre csökkent, az esti órákban már csak 4-10 kisülést produkált egy-egy aktív cella.

Az éjszakai órákban egy gyenge zivatar pattant ki Aszód térségében. Szép lassan araszolt északkeleti irányba néhány villámot produkálva. Mire közelünkbe vánszorgott már nem láttunk benne kisüléseket, úgy gondoltuk végleg kipurcant. Picit reménykedtünk, hogy a Mátra csúcsai fölé érve még hátha erőre kap, ezért a fényképező masinát az állványon hagytuk, várakoztunk. Kb. 10 perc elteltével egy erőteljes villanás, majd a hozzá tartozó mormogás jelezte, felébredt a kicsike. (Ezzazzz!! 🙂 )

A fényképező gépet elindítottuk és titkon reménykedtünk abba, hogy az idei év első villámfotóját végre elkészíthetjük. A következő percben ismét villanó fény és megszületett az itt látott kép. Nagyon boldogak voltunk, végre villámügyileg is elindult a 2020-as évünk! 🙂

Boldogan ugráltunk a préri közepén, miközben az fényképezőgép tovább dolgozott fényre éhesen. A keleti égbolt felé tekintettem, ahol egy csodaszép meteor haladt végig a felhők kavalkádja között. A következő pillanatban egy újabb fehér színű fény világított be mindent, miközben a fotó masina kattanó hangja azt jelezte, hogy a kép készítése véget ért. Vajon sikerült még elcsípnie a fény forrását, vagy lemaradtunk róla? Nagy izgalmak közepette nyomtam meg a fényképező lejátszó gombját, nem csalódtam! 🙂 Sikerült egy újabb szépséget lencse végre kapni, ráadásul ez volt a cella utolsó kisülése. A villámtérkép szerint mindösszesen 4 villámot produkált zivatarunk, az itt látott páciens volt az elköszönő, egyben legszebb kisülés.