A nyár utolsó napja egészen különleges volt. Nem csak az éjszaka látott csodaszép dolgok miatt volt fantasztikus élmény ez a vadászat, hanem mert végre egy olyan időjárási helyzet részesei lehettünk, amit gyermekkorunkban sokszor átélhettünk az ősz érkezését megelőzően.
Egy lakótelepi panel lakásban nőttem fel, ami a második emeleten, az épület keleti oldalán helyezkedett el. Nagyon szerettem ezt a lakást, a hozzá tartozó erkély fedezékéből rendszeresen bámultuk édesapámmal a térségben cikázó villámokat. Mivel az ablak párkányai lemezből készültek, igen jellegzetes, soha el nem felejthető hanggal érkeztek hozzánk az égi vendégek, imádtam hallgatni esőcseppek enyhén visszhangzó tompa koppanását. Amikor azonban elérkezett a nyár vége és a tévében az évszakváltó frontok érkezéséről tudósítottak a meteorológusok tudtam, hogy egy még „izgalmasabb” éjszaka előtt állunk.
Ezeket a konvektív estéket sosem felejtem el. Azt sem tartom kizártnak, hogy gyermekként ezek az egész éjszaka tomboló, kegyetlenül villámfényes éjszakák hagytak olyan mély nyomot bennem, ami már igen fiatalon felkeltette érdeklődésem a viharok iránt. Emlékszem…sokszor bújtam a takaró alá és próbáltam tompítani a villámok erőteljes fényét, a dörgések brutális moraját. Amikor elcsendesedett előbújtam, de ez a holt időszak nem tartott sokáig. Szinte futószalagon érkeztek a zivatarok, képtelen voltam aludni ebben a helyzetben. A takaró alá bújva ettől a brutálisnak tűnő tűzijátéktól kezdetben még nagyon féltem, az itt felmelegített oxigénszegény levegőben folyt rajtam a víz, alig vártam hogy vége legyen ennek az egésznek. :). Nagyon emlékezetesek voltak ezek az éjszakák így nem csoda hát, hogy nagyon hamar érdeklődni kezdtem (kezdtünk) az időjárás csodálatos világa felől.
Ami most, a nyár utolsó napján történt pont ezt a régi érzést hozta felszínre belőlem és Laci barátomból is. Mindketten ugyan azt éltük meg, érdekes volt erről beszélgetni. Tudtuk, hogy az elmúlt évek időjárásból több minden is hiányzik már a „régi időkhöz” képest, ilyen például az áztató esők ,a tartós hótakaró vagy a több napig fennálló fagyos napok hiánya, de ezzel az élménnyel egy újabb hiányosságra figyeltünk fel. Ezek a nyár végi konvektív rendszerek is igencsak eltűntek az Északi-középhegység térségéből, a mögöttünk álló évtizedben alig emlékszünk vissza hasonlóra.
Az éjszakai órákban több hullámban érkezett zivatar hozzánk. Az első ilyen konvektív tömb valamikor fél kilenc után érte el a Cserhát térségét, de ez a rendszer még nagyon legyengülve haladt át a hegyek felett. A lecsapó villámok nagy része rejtve maradt előlünk, az eső hamar távozásra kényszerített minket. A rendszer egyébként sok-sok felhővillámot produkált, ezek közül láthattok párat a következő galériában. Az utolsó kép egyik érdekessége, hogy a felül látható üllővillám ágai egészen más színben pompáznak, mint a felhőben gyengén megbújó vastagabb részek.
A következő, jóval erőteljesebb zivatarlánc valamikor 23 óra környékén érte el térségünket. ( Ezek a rendszerek egyébkén eszméletlen gyorsan mozogtak, a villám és radarkép között igen nagy különbség volt megfigyelhető ) Mi Jobbágyi település határába siettünk, ahol szűnni nem akaró villogás jelezte a vonalba rendeződött cellák érkezését. Nagyon reménykedtünk abban, hogy a rendszert látványos peremfelhő előzi majd meg, szerencsére nem csalódtunk.
Rövid idő elteltével már igen közel került hozzánk ez a csodálatos monstrum, pazar kinézete volt ezekben a percekben.
A szél egyre erőteljesebben fújt, majd az egyik pillanatban erőteljes zöld fény világította be az érkező rendszer felhőzetének alsó részét. Sajnos a fényképező masina nem pont abba az irányba nézett, de az egyik kép bal alsó részén megörökítettünk belőle egy darabot. Földöntúli pillanatok következtek…a rövid ideig tartó zöld villanást egy pár másodperces szünet követte, de azt követően még hosszabban és erősebb fénnyel világította meg a zivatarlánc egyik részét. Nagy valószínűség szerint transzformátorba csapott egy villám, és annak a zöld fényét láthattuk.
Rövid idő múlva brutális szél támadt…a körülöttünk lévő fák recsegtek ropogtak, a levegő telítődött mindennel ami az előttünk elterülő szántóföldön megtalálható volt. Szinte kapaszkodtunk a állványban, szó szerint előre kellett dőlni az erőteljes kifutószélben. Az első esőcseppet követően szinte sáska módjára ugrottunk be az autóba, hatalmas cseppek kíséretében felhőszakadás kezdődött. Hazafelé indultunk, de otthonról még pár felhővel tarkított villámfotót is készítettünk, félelmetes volt az aktuális égkép az erőteljes fényjátékban.
Az éjszaka további részében több, még erőteljesebb rendszer is kiépült a környéken de ezeket már nem tudtuk üldözőbe venni. Ettől függetlenül csodálatos napot hagytunk magunk mögött, semmi okunk nem lehet a panaszra… 🙂
