A mögöttünk álló nyáron nem igazán sikerült szupercellás zivatarokat lencsevégre kapnunk, nagyon örültünk hát a múlt hét pénteki sikeres vadászatnak. Nagy szerencsénkre a péntek délutáni órákban (a modellfutásokhoz képest egy-két órás késéssel) egy Horvátországban kialakult rotáló zivatarcella érte el az országunk határát. Ez a cella Nagykanizsa térségében még igen aktív arcát mutatta, mi valamikor ebben az időszakban vágódtunk be az autóba és indultunk útnak.

Szükségünk volt egy nagy adag szerencsére is, mivel az éppen aktív cella még másfél órára volt tőlünk, így nem voltunk biztosak abban, hogy egészben marad a találkozás idejéig.

A másfél órás utunk során igen nagyot változott az időjárás. A Hatvan és Budapest közti szakaszon nem volt túl meleg (18 fok), mivel egy gyenge csapadékmező vonult át a térség felett. Budapestet elhagyva aztán nagyot változott a helyzet, és az egy szikrázóbb napsütésben 26 fokig kúszott fel a hőmérséklet. A távolban már megpillantottuk a rendszerben tornyosuló gomolyfelhőket, egyre izgatottabbal lettünk.

Valahol Siófok környékén járhattunk amikor végre megpillantottunk az érkező cella hátoldalát, nem igazán volt ereje teljében. A radarkép illetve a villámtérkép is egyértelműen a zivatar gyengüléséről tanúskodott, egyre kevésbé reménykedtünk már látványos pillanatokban.

Hatalmas izgalmak közepette Balatonmáriafürdő közelébe történt meg a találkozás. Sajnos egy picikét közelebb is mentünk a kelleténél, alig volt időnk egy jó kilátással bíró helyet keresnünk. Ebben azonban hatalmas szerencsénk volt, hiszen az autópályáról lekanyarodva szinte azonnal meg tudtunk állni és egy legelő szomszédságában kipattantunk az autóból. Ezekben a percekben készült a következő felvétel, picikét csalódottak is voltunk a látottak miatt. No persze a látvány így is igen pazar volt, de mi valamivel határozottabb valamire gondoltunk ennyi idő elteltével..

A pillanatnyi csalódásunkat Laci próbálta meg csillapítani, aki igen pozitívan ítélte meg a folytatást. A jó irányba történő fordulat lehetőségét a Balaton vizének energiájában látta, abban reménykedett, hogy erőt merít majd víz fölé araszoló cella…szerencsére igaza lett! 🙂 Az egyre közelebb tekergő zivatar erősödni kezdett, csodásan festett a feláramlás felhőzete.

Nagy meglepetésünkre a cella egyre keletiesebb mozgást vett fel ezért nagyon féltünk attól, hogy minket is elcsíp majd a folyamatosan erősödő csapadék. A szupercella mezociklonja ekkor már félelmetes monstrummá dagadt, fantasztikus pillanatok következtek.

Eközben a hirtelen berobbant csapadéksáv szélén gyenge peremfelhő volt születőben, ezt a következő három képből összefűzött panorám fotón mutatjuk meg nektek.

Ezt követően a fejünk fölé kúszott a zivatar hátoldala amiből pár másodperc erejéig nagyobb esőcseppeket zúdított a nyakunkba. Nagy szerencsénkre nem kellett elhagynunk a helyszínt így tovább folytathattuk az egyre gyengülő cella megfigyelését. Mivel az aktuális pozíciónkból nem nyílt megfelelő kilátás keleti irányba gyors léptekkel az autópálya irányába trappoltunk, egy picikét tisztább és magasabb placcon letáboroztunk. A zivatar ekkor már egészen más arcát mutatta, a feláramlás viszont erőteljesebb forgásban volt mint pár perccel azelőtt.

Szabad szemmel is nagyon jó látható volt az örvénylő mozgás, volt olyan pillanat amikor azt hittük, hogy tölcsér ereszkedik le a cellából…

A cella ahogy távolodott tőlünk egyre gyengébb lett. Sötétedni kezdett mi pedig hazafelé vettük utunkat. Csodálatos emlékekkel a fejünkben, mosolygós arccal ültünk az autóba, megérte találkozni ezzel a fickóval annak ellenére is, hogy alig szórt magából villámokat. A vadászaton time-lapse felvételek is készültek, ennek anyagát az év végi videóban láthatjátok majd.