Tegnap délután 11 éves fiamat és egyik barátját kirándulni vittem az északi határ közelébe ahol az elmúlt napokban igen vastag, 30 cm feletti hóréteg alakult ki. Hatalmas élmény volt ez a számukra hiszen a mögöttük álló évtizedben nem igazán alakult ki térségünkben ilyen vastag hótakaró, élvezettel vetették magukat bele a hófehér kristályok sűrűjébe.
A kevésbé napos északi részeken továbbra is vastag hóréteg tapadt fák és bokrok ágaira, viszont a déli tájolású területeken a napsugarak hatására a hó megolvadt ami a -3 fok körüli levegőben vastag jégpáncéllá alakult át. A hatalmas teher hatására rengeteg fa dőlt már ki a térségben, az autóút mentén temérdek fa roskadozik a nagy súly alatt.
A vidám hócsata és szánkózás után hazafelé indultunk. Rónabánya térségét elérve pazar látvány tárult elénk ami a vastag jég és a lemenő nap közös játékának volt köszönhető. A fákat borító jégpáncél sárgára festette az ágakat, aranyló színben úszott minden.
A nap egyre lejjebb bukott, a táj pedig ehhez hasonulva még inkább aranya színbe öltözött. A szél folyamatosan erősödött miközben egyre több jeges ág hullott le a környező fákról. Recsegő, koppanó hangok járták be a környéket, a táj ennek ellenére bámulatosan festett.
Tovább ereszkedtünk lefelé, de a mindig más oldalát mutogató csodaszép táj állandó megállásra kényszerített.
Mesés világ volt ez számunkra, de a környéken található erdők fái egészen más véleményen lehettek. Biztos, hogy sok fa dőlt és dől ki jelen pillanatban is a jég hatalmas súlya miatt, ennek a földöntúli szépségnek hatalmas ára van…
Pár kanyarral lejjebb ismét megálltunk, és egy pazar kilátással bíró részről megcsodálhattuk a naplementét is. Nem volt egyszerű átvergődni magunkat a földútra dőlt fák miatt, de nagyon megérte!
A legszebb pillanatokat egy galériába gyűjtöttük, ezt láthatjátok a következő képsorokon.
A levegő egyre hidegebb lett, -6 fok körül járt ebben a pillanatban. Elindultunk a autóhoz, még egy utolsó pillantást vetettünk a nap egy aprócska darabjára.