A március hónap egy igen aszályos, hőmérséklet tekintetében is igen változékony értékeket produkáló időszakot hagyott maga után. Pásztói állomásunkon 4.3 mm, a salgótarjáni mérőhelyen pedig 3.6 mm csapadékot regisztráltunk aminek hiányát egyenlőre ellensúlyozza a mögöttünk álló tél csapadékban gazdagabb időjárása. (de meddig?) A legmelegebb márciusi napon 23.2 fokot mértünk, a leghidegebb reggelen -8.2 fokig csökkent a hőmérséklet. A hónap átlaghőmérséklete 5.2 fok volt Pásztón amely a normál értéknek ugyan megfelel, de igen változatos időszakok hozták össze ezt látszólag „egyértelmű” kiválóságot.
Kevesebb mint kettő héttel ezelőtt még fagyos reggelek és látványos hózáporok tarkították térségünk időjárását, majd az április első napján mért 25.0 fokos maximum hőmérséklet meghozta az idei év első nyári napját. Ha ez még nem lenne elég az ország keleti felében igen erőteljes zivatarok alakultak ki, Tokaj térségében például a több centi vastag jégtakaróhoz özönvízszerű eső párosult, rövid idő alatt 80.7 mm eső hullott az Országos Meteorológiai Szolgálat mérőjébe ami megdöntötte a napi csapadékrekordot is.
Az idei év első zivatarvadászatát végre mi is átélhettük, a Mátra déli oldalán kialakult magányos cellát kísértük figyelemmel.
Valamikor fél négy magasságában egy ártatlannak tűnő gomolyfelhő alakult ki tőlünk délre, kertészkedés közben készítettük róla a következő felvételt.
A gomolyfelhő a Mátra déli oldala felé sodródott ahol egyre magasabbra törő csúcsokat indított a magasba. Autóba ültünk és az akkor már gyengécske csapadékot produkáló zápor nyomába szegődtünk.
Rövid idő múlva aztán bejelzett a villámtérkép, zivatarrá fejlődött. Ebben a pillanatban Gyöngyös városa felett tartózkodott ahol apró szemű jég is hullott belőle.
Közel egy órán keresztül néztük a hátoldalán folyamatosan magasba emelkedő tornyok csodaszép játékát, majd Gyöngyös felé vettük az irányt ahol ismét tábort vertünk. Ebben az időszakban már termetes üllővel büszkélkedhetett, nyári zivatarokat meghazudtoló látvány tárult elénk.
A nap szép lassan a horizont alá bukott mögöttünk, barátunk ideje is a végéhez közeledett.
Hazafelé indultunk, de tőlünk északra illetve keletre továbbra is igen aktív volt a légkör. Nagyon szomorúak voltunk, hogy nem szegődhettünk a távoli zivatarok nyomába, de nyolc órára ugye haza kellett érnünk…
Sötétedést követően távoli villámlások díszítették a keleti égboltot, vágyakozva néztük kertünkből a villámfényben kirajzolódó congestusok körvonalait.
