Szombaton, már a délelőtti órákban konvektív csapadékot adó felhők érkeztek északi irányból. Ezek a tömbök igen változatos formájú csapadékot szórtak a tájra eső, havaseső, illetve hó egyaránt hullott belőlük, természetesen a tengerszint feletti magasság határozta meg leginkább milyen formában ért talajt a zápor.

Az alacsonyabban fekvő területek felett áthaladó tömbök felhőalapjai alatt is nagyon jól kivehető volt, hogy a magasban érkező hideg levegő miatt itt is hó formájában indult a csapadék, de az alsó légréteget kitöltő 5-10 fokos levegőben esőcseppként érkezett a talajra. A következő képeket Heves város közelében készítettük, ahol nagyon jól látható a csapadék halmazállapotának változása.

Eközben a hegyvidéki területek magasabban fekvő részeit hózáporok ostromolták, szombat reggelre csodaszép téli táj fogadott minket a Mátrában. Az első fehér foltokat Fallóskút (670m) közelében pillantottuk meg, de a már igazán téli oldalát mutató táj Bagolyírtás (780m) térségébe érve fogadott.

Tovább autóztunk Galyatető felé. A magassággal párhuzamosan a hóréteg vastagsága is nőtt, egyre csodálatosabban festett minden. A következő felvételek még Galyatető előtt, kb. 840 m tengerszint feletti magasságban készültek, itt már 3-5 centiméteres hóréteg is díszítette a fák ágait és az erdő talaját.

A Piszkés-tetői Obszervatórium (900m) felé vezető út kereszteződésében aztán leparkoltunk és gyalog folytattuk utunkat Galyatető felé. Az autóból kiszállva bámulatos táj fogadott, varázslatos volt a vastag hótakaró és a felkelő nap kontrasztjának mesés összhatása. Itt már kb. 5-6 centiméteres hótakaróval találkoztunk, de rövid idő után vettük csak észre, hogy a fáktól, erdőtől távolabb eső nyílt területeken tudott vastagabb hóréteg kialakulni.

A Galyatető felé vezető, érintetlen hótakaróval borított turistaútvonalon haladtunk felfelé, a téli tájra jellemző néma csendet a madarak tavaszi éneke törte csak meg…

Galyatetőn egy vérbeli téli nap fogadott. Fenyőfákat borító vastag hótakaró, egy jópofa hóember de minden pillanat ami a telet idézi jelen volt a településen.

A TV-torony melletti parkban mértük a legvastagabb hóréteget, itt átlag 8 cm-es takaró borította a füves területet.

Utunkat a Galya-kilátó felé folytattuk, ahol újabb felejthetetlen látvány tárult a szemünk elé. A már viszonylag magasan járó nap fénye beragyogta a kilátó melletti fákat borító vastag hópaplant, a kék ég és a hófehér takaró együttese bámulatos látvány volt.

Lassú léptekkel haladtunk felfelé, az egyik lépcsőfokon parányi vörösbegy nézett ránk kíváncsi szemekkel, nem igazán zavarta jelenlétünk.

Eközben a nap melegének köszönhetően olvadásnak indult a tavaszi hótakaró, miközben az erősödő szél is egyre több havat fújt le a fák ágairól. Hazafelé indultunk, de még egy utolsó képet készítettünk az autó lehúzott ablakából. A Mátra alatt elterülő alacsonyabb tájakon már egyre inkább a tavasz üde színei domináltak, de az orrunk előtt lévő fa ágán még vastag hótakaró jelezte a tél jelenlétét. Érdekes kontraszt volt ez, a távolban elterülő völgy életlensége miatt azonban nem tudjuk ezt száz százalékban visszaadni nektek…

Az olvadó hótakaró alól egyre több helyen bukkant elő a tavaszt jelző ibolya, boldogan sütkéreztek újra a meleget adó napsütésben.

A délutáni órákban egy rövidke kirándulást tettünk a Cserhát lankái között is ahol hamisítatlan tavasz fogadott. Erről egy rövidke összefoglalót a következő bejegyzésben láthattok.