Tegnap hajnalban egy termetes konvektív rendszer araszolt nyugat-kelet irányba Szlovákia területén. Egy óra környékén Ipolytarnóc határában kémleltük az érkező rendszer fényeit, eszméletlen villámshow szemtanúi lehettünk. Az enyhe, 24 fokos levegő mellett millió szúnyog társaságát is el kellett viselnünk, de nem igazán tudtak hazazavarni a vérünket kívánó vérszívók…

A következő diasorban összefűzött fotókon, leginkább a hetedik képpel kezdődően mintha egy tuba is életre kelt volna..

Sajnos nem sok időnk volt a rendszer fotózására, a fejünk felett is gyors keletkezés kezdődött, hamarosan erőteljes zivatarok alakultak mindenfelé.

Valamikor fél három magasságában értünk haza, ekkor már brutál fáradtak voltunk, alig tudtuk nyitva tartani ólomnehéz szemhéjunkat. 🙂 Kertünk sarkából még egy utolsó pillantást vetettünk a távolodó rendszer fényeire, szép este volt ez is…

Csütörtök délután egy igen masszív cella alakult ki Hatvan déli oldalán amely felhőszakadást, és nagyobb mennyiségű jeget is produkált a térségeben.

Ebben az időben mi a cellától északra helyezkedtünk el, ahol a viszonylag fényszegény környezetben egy fotót is készítettünk a zivatarról. A hátoldalán látható fehér sáv jelezte a jégszemek jelenlétét is, ami látszólag nem túl nagy területet érintett.

Ez a bámulatos cella kb. fél óra leforgása alatt le is épült, útját sok-sok víz,

nagy mennyiségű jég,

és egy bálákkal tarkított földön száradó, csapzott gólyák csapata jelezte.

Ez a jeges terület egyébként igen kicsi területre korlátozódott, a jég megjelenése és eltűnése között kb. 500 métert mértünk egy teljesen egyenes autóúton.

Míg ez a zivatarzóna dél felé elhagyta a térséget, a Mátrában újabb tornyok épültek.

Ezt követően hazafelé vettük az irányt mivel úgy gondoltuk, hogy a mai napra véget értek a konvektív dolgok. Ebben, a késő délutáni órákban kialakult hajszálvékony zápor is megerősített minket, de mint utólag kiderült, tévedtünk…

Az éjszakai órákban egy gyenge aktivitást mutató multicellás rendszer lépett be az országba északi irányból.

Ekkor még csak egy-két kósza villámot produkált az aktívabb része, nem igazán láttuk értelmét foglalkozni vele. Egy fél óra elteltével azonban fordult a kocka. A rendszer aktívabbá vált, egyre több távoli villanás jelezte a változást.

Autóba ültünk és magasabb, nyugati irányba jó kilátással bíró helyet kerestünk. Itt sikerült pár távoli lecsapót elcsípni, de sajnos az egyre erősödő zápor és szél keveréke hamar az autó fogságába zavart minket.

A rendszertől kicsivel távolabb autóztunk, ahol egy tíz perc üldögélést követően az eső elcsendesedett. Ekkor alig-alig láttunk pár villogást a rendszerben, de hamarosan újabb változás történt. Újabb aktív cella alakult a hátoldalán, fényes percek következtek…

Kicsit közelebb próbáltuk hozni a villámokat, de amilyen gyorsan felépült, olyan gyorsan ki is pukkadt a barátunk..

A csapadékhullás szinte percenként változott…az egyik pillanatban hatalmas cseppekben csepergett az eső, a következőben teljes csend uralkodott. Nagyon jó helyen voltunk, szinte karnyújtásnyira előttünk születtek az aktív tornyok. Valamikor jéghideg, vízpermettel tarkított szél ért el minket a zivatarok felől, amit rövid időn belül meleg, enyhe légtömeg váltott az ellenkező irányból. Eszméletlen hangulata volt ennek az éjszakának, fáradtságunk ellenére nem nagyon akartuk otthagyni ezt a felejthetetlen pillanatot. Az utolsó aktívabb cella valamivel közelebb alakult ki hozzánk, ekkor készültek a legszebb fotók is.

A tegnapi naphoz hasonlóan, ma újabb zivatarokat szült a felettünk tekergő hidegörvény. Az első zivatart, a kora délutáni órákban Hatvan közelében kísértük figyelemmel. Ekkor még viszonylag zárt felhőtakaró jellemezte az égboltot, inkább beágyazott formában jelentkeztek a záporok és zivatarok.

A második hullámot már jóval tisztább idő előzte meg, a szikrázó napsütés kiváló feltételt teremtett a konvektív cellák létrejöttéhez. Valamikor négy óra magasságában erőteljes keletkezés volt megfigyelhető az északi horizonton, látványos üllő jelezték a zivatarok kialakulását.

A zivatar egyre közelebb kúszott hozzánk, a radarkép alapján is folyamatosan erősödött.

A meleg levegő igen jó hatással volt rá, egyre látványosabb felhőzetet épített maga körül.

Ezt követően autóba ültünk, és pár kilométerrel délebbre hajtottunk. Szurdokpüspöki határából újra szemügyre vettük a cellát, ekkor már mindenfelé erőteljes keletkezés volt megfigyelhető, sötét felhőalapok alakultak minden irányba.

Az életet adó esőcseppeket néha huncut napsugarak világították meg, ennek fényében olykor egy portyázó héja is felbukkant.

A változékony, csapadékos időjárást produkáló magassági hidegörvény további zivatarok kialakulását segítette elő térségünkben. A kora délutáni órákban erőteljes gomolyfelhő képződés vette kezdetét, északi irányból újabb zivatarok érték el az Északi-középhegység térségét. Eközben a keleti országrészeben egy lassú mozgású konvektív tömb okozott kiadós csapadékot, amely a késő esti órákban kelet felé hagyta el országunk határát.

A kora délutáni órákban egy búzatábla virágokkal díszített csücskében letelepedtünk, és az észak felől érkező, folyamatosan erősödő tömböt kísértük figyelemmel.

Ez a cella nagyon lassan araszolt felénk, ezért viszonylag sokáig élvezhettük a társaságát. A fent látott két fotó egyébként a time-lapse anyagból került kivágásra melyen jól látható, hogy az erőteljesebb csapadékhullás pont előttünk indult be.

Zivatarunk csak nagyon kevés villámlást produkált, a csapadékhullást kísérő hideg levegő igen hamar leépítette a hátul elhelyezkedő aktív gócokat.

A legszebb pillanatában gyengécske peremfelhőt is épített, hideg kifutószél jelezte, hogy ideje tábort bontani.

A nap további részében is kialakult pár gyengécske zivatar körülöttünk, az egyik a Mátra felett,

a másik pedig a Cserhát északi részén emelt hatalmas üllőt a magasba.

A mögöttünk álló hétvégén kirándulni indultunk a családdal. A legkisebb viharvadász kívánságát teljesítve egy tőlünk nem túl távol fekvő helyre, Nemti településébe autóztunk. A kirándulást rövidre terveztük, mivel több kisebb túrát szerettünk volna teljesíteni. Vidáman, rövid ujjú pólóban vágtunk neki a csodálatosan üde zöld tájnak, eszünk ágában sem volt pulóvert tenni a hátizsákba ami hatalmas hibának bizonyult…:)

Az erős UV sugárzás miatt égetően forrónak éreztük a nap sugarait, ami a párás levegővel párosulva fáradékonyabbá varázsolta utunkat. Eközben egyre több gomoly jelent meg az égbolton, a Mátra felett gyenge csapadéksáv indult útjára.

Ettől függetlenül rendíthetetlenül folytattuk utunkat, hamarosan megpillantottuk az erdőben bujkáló Kőleány varázslatos formáit. 🙂

Már visszafelé haladtunk, amikor egy ég felé nyitottabb völgy nap melegítette fenekéről felfelé tekintve, fekete felhőalapok kavargására lettünk figyelmesek.

Egyre gyorsabb léptekkel ereszkedtünk lefelé a hegyről, pár perc elteltével halk morajlást hallottunk a hátunk mögül. Ekkor készült a következő felvétel, nem sok időnk volt már hátra..

Alig haladtunk pár métert és hatalmas zápor kezdődött. Pulóver és esőkabát hiányában egy sűrű galagonya bokor lett a menedékünk, ahol a következő 15 percet töltöttük. Pingvinek módjára összebújtunk, hogy a testünk hőjével melegítsük egymást. A fedezék egyébként nagyon strapabírónak ígérkezett, viszonylag sokáig tartotta távol tőlünk a felhőszakadás szerű eső hatalmas cseppjeit, miközben lecsapóvillámokat kísérő morajlás jelezte nekünk a zivatar komolyságát. Az utolsó percekben már egyre több jéghideg esőcsepp jutott el a vállunkhoz, de a csapadék intenzitása egyre gyengébb volt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy folytatjuk utunkat az autó felé, ami egyébként már csak öt percnyi távolságra volt tőlünk. A sok eső miatt hatalmas sártengerré alakult a földút, lassan, nagy csúszások közepette ereszkedtünk le az utolsó kilométeren. Ahogy az lenni szokott , a hátralévő pár percben újra rázendített az eső, nem úsztuk meg szárazon! Ettől függetlenül vidáman, hatalmas mosollyal vetettük be magunkat a meleget adó autó fedezékébe, felejthetetlen élménnyel gazdagodott családunk. 🙂 (legalábbis nekem az volt! :)) )

Mivel északi irányból egy még erőteljesebb zivatar tűnt fel a radaron, gyors viharvadászatra „ösztönöztem” a családot. Mindezt persze a jól megérdemelt, finom ebéd elfogyasztását követően tudtam csak érvényesíteni, nem bántuk (bántam?) meg.. 🙂

Salgótarján határában találkoztunk a következő szépséggel, megérte megvárni a kicsikét:

Hazafelé menet készült még pár fotó a mindig változó tömbökről, ezeket láthatjátok a következő galériában.

Változatos napot tudhatunk magunk mögött, szép emlékekkel gazdagodtunk ismét.