A mögöttünk álló hétvégén kirándulni indultunk a családdal. A legkisebb viharvadász kívánságát teljesítve egy tőlünk nem túl távol fekvő helyre, Nemti településébe autóztunk. A kirándulást rövidre terveztük, mivel több kisebb túrát szerettünk volna teljesíteni. Vidáman, rövid ujjú pólóban vágtunk neki a csodálatosan üde zöld tájnak, eszünk ágában sem volt pulóvert tenni a hátizsákba ami hatalmas hibának bizonyult…:)

Az erős UV sugárzás miatt égetően forrónak éreztük a nap sugarait, ami a párás levegővel párosulva fáradékonyabbá varázsolta utunkat. Eközben egyre több gomoly jelent meg az égbolton, a Mátra felett gyenge csapadéksáv indult útjára.

Ettől függetlenül rendíthetetlenül folytattuk utunkat, hamarosan megpillantottuk az erdőben bujkáló Kőleány varázslatos formáit. 🙂

Már visszafelé haladtunk, amikor egy ég felé nyitottabb völgy nap melegítette fenekéről felfelé tekintve, fekete felhőalapok kavargására lettünk figyelmesek.

Egyre gyorsabb léptekkel ereszkedtünk lefelé a hegyről, pár perc elteltével halk morajlást hallottunk a hátunk mögül. Ekkor készült a következő felvétel, nem sok időnk volt már hátra..

Alig haladtunk pár métert és hatalmas zápor kezdődött. Pulóver és esőkabát hiányában egy sűrű galagonya bokor lett a menedékünk, ahol a következő 15 percet töltöttük. Pingvinek módjára összebújtunk, hogy a testünk hőjével melegítsük egymást. A fedezék egyébként nagyon strapabírónak ígérkezett, viszonylag sokáig tartotta távol tőlünk a felhőszakadás szerű eső hatalmas cseppjeit, miközben lecsapóvillámokat kísérő morajlás jelezte nekünk a zivatar komolyságát. Az utolsó percekben már egyre több jéghideg esőcsepp jutott el a vállunkhoz, de a csapadék intenzitása egyre gyengébb volt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy folytatjuk utunkat az autó felé, ami egyébként már csak öt percnyi távolságra volt tőlünk. A sok eső miatt hatalmas sártengerré alakult a földút, lassan, nagy csúszások közepette ereszkedtünk le az utolsó kilométeren. Ahogy az lenni szokott , a hátralévő pár percben újra rázendített az eső, nem úsztuk meg szárazon! Ettől függetlenül vidáman, hatalmas mosollyal vetettük be magunkat a meleget adó autó fedezékébe, felejthetetlen élménnyel gazdagodott családunk. 🙂 (legalábbis nekem az volt! :)) )

Mivel északi irányból egy még erőteljesebb zivatar tűnt fel a radaron, gyors viharvadászatra „ösztönöztem” a családot. Mindezt persze a jól megérdemelt, finom ebéd elfogyasztását követően tudtam csak érvényesíteni, nem bántuk (bántam?) meg.. 🙂

Salgótarján határában találkoztunk a következő szépséggel, megérte megvárni a kicsikét:

Hazafelé menet készült még pár fotó a mindig változó tömbökről, ezeket láthatjátok a következő galériában.

Változatos napot tudhatunk magunk mögött, szép emlékekkel gazdagodtunk ismét.