Csütörtök délután egy igen masszív cella alakult ki Hatvan déli oldalán amely felhőszakadást, és nagyobb mennyiségű jeget is produkált a térségeben.
Ebben az időben mi a cellától északra helyezkedtünk el, ahol a viszonylag fényszegény környezetben egy fotót is készítettünk a zivatarról. A hátoldalán látható fehér sáv jelezte a jégszemek jelenlétét is, ami látszólag nem túl nagy területet érintett.
Ez a bámulatos cella kb. fél óra leforgása alatt le is épült, útját sok-sok víz,
nagy mennyiségű jég,
és egy bálákkal tarkított földön száradó, csapzott gólyák csapata jelezte.
Ez a jeges terület egyébként igen kicsi területre korlátozódott, a jég megjelenése és eltűnése között kb. 500 métert mértünk egy teljesen egyenes autóúton.
Míg ez a zivatarzóna dél felé elhagyta a térséget, a Mátrában újabb tornyok épültek.
Ezt követően hazafelé vettük az irányt mivel úgy gondoltuk, hogy a mai napra véget értek a konvektív dolgok. Ebben, a késő délutáni órákban kialakult hajszálvékony zápor is megerősített minket, de mint utólag kiderült, tévedtünk…
Az éjszakai órákban egy gyenge aktivitást mutató multicellás rendszer lépett be az országba északi irányból.
Ekkor még csak egy-két kósza villámot produkált az aktívabb része, nem igazán láttuk értelmét foglalkozni vele. Egy fél óra elteltével azonban fordult a kocka. A rendszer aktívabbá vált, egyre több távoli villanás jelezte a változást.
Autóba ültünk és magasabb, nyugati irányba jó kilátással bíró helyet kerestünk. Itt sikerült pár távoli lecsapót elcsípni, de sajnos az egyre erősödő zápor és szél keveréke hamar az autó fogságába zavart minket.
A rendszertől kicsivel távolabb autóztunk, ahol egy tíz perc üldögélést követően az eső elcsendesedett. Ekkor alig-alig láttunk pár villogást a rendszerben, de hamarosan újabb változás történt. Újabb aktív cella alakult a hátoldalán, fényes percek következtek…
Kicsit közelebb próbáltuk hozni a villámokat, de amilyen gyorsan felépült, olyan gyorsan ki is pukkadt a barátunk..
A csapadékhullás szinte percenként változott…az egyik pillanatban hatalmas cseppekben csepergett az eső, a következőben teljes csend uralkodott. Nagyon jó helyen voltunk, szinte karnyújtásnyira előttünk születtek az aktív tornyok. Valamikor jéghideg, vízpermettel tarkított szél ért el minket a zivatarok felől, amit rövid időn belül meleg, enyhe légtömeg váltott az ellenkező irányból. Eszméletlen hangulata volt ennek az éjszakának, fáradtságunk ellenére nem nagyon akartuk otthagyni ezt a felejthetetlen pillanatot. Az utolsó aktívabb cella valamivel közelebb alakult ki hozzánk, ekkor készültek a legszebb fotók is.
