Tegnap, már a kora délutáni óráktól lassú mozgású zivatarok okoztak felhőszakadást, többfelé nagy mennyiségű, de apró szemű jég kíséretében. Mivel a hosszú hétvégét az Alpokalján töltöttük, a pénteki szupercellák becserkészéséről ismét lemaradtunk (hát persze, hogy amikor ott vagyunk a mi térségünkbe alakulnak ki), a tegnapi zivatarok közül is csak az este kialakuló szépségeket sikerült levadásznunk.

Az első, igen kicsi területre korlátozódó cella Mátraszőlős felett alakult ki. Ez a cella a 61dBz-s értéket mutatott a radarképen, a településen cseresznye méretű jegek potyogtak.

A zivatar bal oldalán hulló csapadékot arany színbe öltöztette a lenyugvó nap sugara, pazar látvány volt.

Alig húsz perc elteltével egy peremfelhő bukkant fel a Mátra irányából miközben erőteljes gomolyfelhő képződés indult.

1-2 kilométert autóztunk csak távolabb az érkező rendszertől, a következő bámulatos látvány tárult elénk.

Alig pár perc elteltével hatalmas cseppekben kezdett hullani az eső, picivel délebbre hajtottunk. A Mátra irányából félelmetesen fekete alapok érkeztek illetve alakultak,

majd hatalmas esőfüggöny kebelezte be a hegyeket.

A cella eszméletlen lassan haladt csak északnyugati irányba, ezért nagyon jó alany volt a time-lapse fotózáshoz is. A következő panoráma fotón Pásztó város templomának tornya látható a korom fekete viharfelhők árnyékában, a kép jobb oldalán a Mátra látható a felhőszakadás ostromában.

A cella tovább cammogott, a nap egyre lejjebb kúszott. A fekete felhőalapok,

végre elengedték hatalmas súlyukat, újabb felhőszakadás alakult ki tőlünk északra.

Ekkor volt a legaktívabb a cella, pár villámot is sikerült elcsípni belőle.

A cella egyre gyengébb lett, bár a naplemente fényeiben még aktív tornyok is megfigyelhetők voltak.