Lőrincz Norbert írása

Sosem hittem volna, hogy ilyen hirtelen elérkezik az idő, amikor egy egyszerű gomolyfelhő, az eső illata és kopogása, de lassan minden, a száraz napoktól eltérő meteorológiai jelenség hatalmas örömet tud majd okozni. Hogy mi történik az időjárásunkkal, és mi okozza ezt a drasztikus szárazságot országunkban, és a világ több pontján?

Több magyarázat is kering a médiában ezzel kapcsolatban, de nem szeretnék egyik elmélet mellé sem állni. Hogy miért? Mert ahogy azt az X akták című sorozat szlogenje is közölte velünk: „Az igazság odaát van (The Truth Is Out There)”. Természetesen nekünk/nekem is van egy nézőpontom a történésekkel kapcsolatban, de nem igazán látom értelmét megosztani veletek, hiszen tévedhetek is. Ettől függetlenül nagyon szeretném én is tudni az igazságot, mert egy beteg emberen is csak akkor tudunk segíteni, ha ismerjük a kiváltó okokat.

La Niña, pólusváltás, fokozott naptevékenység, ipari tevékenységből származó üvegházhatású gázok, chemtrail, jégkármentesítő rendszer, vagy mindezek együttese? Nehéz megmondani, de számunkra ugyanaz a végeredmény…valami miatt egyre drasztikusabb szélsőségek jelentkeznek körülöttünk, és nagyon rossz nézni a vízi életközösségek eltűnését, a növények folyamatos pusztulását. A perzselő, extrém erős UV fény szinte mindent felperzsel körülöttünk, az állatok egyre kevesebb helyen találnak ivóvizet, a gyermekkoromban (jelenleg 46 éves vagyok) oly szeretett, nyári záporokkal színezett hónapoknak nyoma sincs többé. Az időjárás jellege egyhangúvá változott, a pár évtizeddel ezelőtt uralkodó sokszínűség, már a múlté. Egyensúly, és a kiszámíthatóság, nincs többé. Az áztató eső, nyári zápor, hózápor, tartós téli hótakaró, csak emlék, de kaptunk helyette ritkán érkező, extrém erős viharokat, hőhullámokat, özönvizet vagy éppen aszályt.

Bele sem akarok gondolni, hogy mi következik ezek után, egyetlen dolog tartja benne a lelket, a remény. Reménykedem abban, hogy ennek az egész horrornak egyszer vége lesz, és a Szent Anyatermészet – akár drasztikus módon is – de helyre tudja majd állítani az egyensúlyt. Ha természetes folyamat része ez az egész, akkor el tudja fogadni az elménk, és muszáj lesz vele együtt élni embernek, állatnak egyaránt. Ha viszont mi, emberek vagyunk felelősek ezért a változásért, vállalnunk kell a felelősséget érte, és így vagy úgy, de drasztikus válaszlépésekre van szükség, bűnhődnünk kell. Bűnhődnünk, mert ez a bolygó nem csak a miénk, ugyan olyan joga van itt élni egy apró bogárnak, mint nekünk. Ha ez az igen „inteligens” faj, amit emberiségnek hívunk, nem képes együtt élni a bolygó élővilágával, akkor nincs miről beszélni, változásra van szükség. Nagyon drasztikus változásra, hiszen egy újabb tömeges kihalási folyamat zajlik körülöttünk, de mi emberek csak az anyagi/materiális dolgokkal vagyunk elfoglalva. Ha megmérgezünk egy folyót, vagy éppen tönkreteszünk egy életközösséget, már csak meg sem rezzenünk, még a felháborodás ingerének küszöbét sem éri el a legtöbb ember. Nem a COVID fertőzte meg az emberiséget, hanem a pénz! Ez a fertőzés mindennél alattomosabb, és a legtöbben már észre sem veszik, hogy egy olyan csapdába estek, amiből nincs többé kiút. Ez a pénzorientált világ már ügyet sem vet a körülöttünk lévő természetre, a profit érdekében mindenre képesek vagyunk.

És micsoda igazság van abban, amit az egyik nagy példaképem, Sir David Frederick Attenborough, és persze a Mátrix című filmben szereplő Smith ügynök is kijelentett: ” Mi vagyunk a Föld rákos megbetegedése”

Ha ezt nem ismerjük fel a következő években (inkább hónapokban), és nem teszünk drasztikus lépéseket, semmi keresnivalónk nincs ezen a bolygón, és ne nevezzük magunkat „értelmes embernek”!

Véleményem szerint ez a hajó már elment, a jelenlegi társadalom képtelen a változásra, ezt a drasztikus lépést Föld Anyánk fogja meglépni, de abban biztosan nem lesz majd köszönet…

Elnézést, hogy egy picikét más vizekre eveztem, de a jelenlegi helyzetben nehéz semlegesnek maradni, és nem beszélni a súlyos problémákról. Olyan hónapokat élünk, amikor nem szívesen megyek erdőbe, rétre, sem egy patak vagy tó partjára. Hogy miért? Mert bármerre járok csak az élővilág pusztulását látom, és ez nagyon szívszorító látvány, főleg annak tudatában, hogy nem tehetünk semmit.

Itt, Pásztó városában folyt végig egy csodálatos, sokszínű élővilágot felvonultató kis patak, a Kövicses. Ez a tiszta vizű kis patakocska a Mátrából ered, és a Hasznosi víztározóba torkollva ívóvizet tárol a térségben lakóknak. A patakban mindenféle hal (fejes és nyúl domolykó, szélhajtó küsz, kövi csík, de évekkel ezelőtt még a védett kurta baing is fellelhető volt) folyami rák, és rengeteg élőlény talált otthonra, de ami jelenleg itt folyik, az több mint elkeserítő. A tározóba már hetek óta nem jut el a víz, a patak medre pár száz méterre a a cél előtt elnyeli, az épphogy csordogáló vizet.

Ettől a ponttól lefelé már abszolút nincs víz a patakaban, siralmas látvány tárul az ember szeme elé.

Egyes szakaszokon olyan benyomást keltett a nemrég még élőlényektől hemzsegő patak, mintha egy tátrai turistaúton gyalogoltunk volna, valamikor az ősz kellős közepén.

A tározóhoz érkezve aztán újabb döbbenetes látvány tárul elém, sosem láttam még ilyen kevés vizet ebben a tóban. Nehéz épp ésszel felfogni, hogy ez a Mátra lábánál fekvő hatalmas tározó, hogy tudott ilyen állapotba kerülni, mekkora csapadékhiányra volt szükség ezen katasztrofális állapot kialakulásához.

Csak reménykedni tudok, hogy a tóban élő halak még kitartanak, és a perzselő hőség hatására felmelegedő vízben, nem alakul majd ki oxigénhiány, mert az végzetes lenne. A jelen állapot még látszólag nem okozott problémát a tó élővilágára nézve, de nem tudhatjuk mit tartogat számunkra a jövő, lesz-e annyi csapadék a következő napokban/hónapokban, ami végre a tározó szintjének emelkedéséhez vezet majd.

Viszont ez a tározó még „életben” van, de az ország több pontjáról érkeznek döbbenetes felvételek teljesen kiszáradt tavakról, patakokról, folyókról. Az itt élő vízi életközösségek nagy része elpusztult, hatalmas veszteség ez számunkra.

És a sor sajnos végtelen, rengeteg kisebb tavacska, mocsár, ér vagy forrás lett a szárazság martaléka. Felbecsülhetetlen az a kár, ami a vízi élővilágot érinti ezekben a percekben is, de ugyanez igaz a szárazföldi vegetációra. Kiszáradó fák, legyengült erdők, szomjazó állatok tömege dacol a rendkívüli szárazsággal, miközben mi emberek még a sz.rt is több liter ivóvízzel mossuk el magunk alól. Ideje lenne átgondolni a Magyarország vízgazdálkodásával kapcsolatos teendőket, és nem azzal foglalkozni, hogy melyik celeb tette közkinccsé frissen operált csöcsét, vagy éppen hány kilót fogyott az elmúlt hónapokban Marok Marcsi. Ha egy józan paraszti ésszel gondolkodó ember ránéz egy Magyarország térképre, azonnal két hatalmas kék csíkot vél felfedezni. Az egyiket Dunának, a másikat Tiszának hívják, és hatalmas mennyiségű vizet szállítanak át piciny országunkon. Nem vagyok vízügyi szakember, de nem lehetett volna már hatalmas tározókat építenünk, és ezen rengeteg víz egy töredékét ínségesebb időkre elraktároznunk? A városokban keletkező, vízelvezető árkokban hirtelen lefolyó esővizet nem lehetne tárolni, vagy hasznosítani? Van itt annyi lehetőség, hogy bőven ki lehetne aknázni, de valami oknál fogva évtizedek óta nem foglalkozik ezzel senki. Helyette építünk uszodákat, meg mindenféle ipari területeket, nem foglalkozva azzal, hogy lassan nem lesz mit innunk.

Lehet, hogy ezt az igen száraz időszakot, egy sokkal csapadékosabb időjárás követ majd, de ez sovány vigasz azon állatoknak és növényeknek, melyek nem élték túl ezt az igen extrém periódust. Ha egy hét múlva leszakad az ég, újra vizes és élettel telibb lesz a táj, senki sem fog emlékezni erre az időszakra, a legtöbb ember csak legyint majd, és nem foglalkozik azzal, hogy a jövőben ez újra megtörténhet. Pedig a mögöttünk álló évek egyértelmű jelét adták annak, hogy valami nem stimmel, ezért nem szabad fél vállal kezelni ezt a kérdést, tennünk kellene valamit.

Az előrejelzések szerint holnap egy markáns hidegfront érkezik a Kárpát-medencébe, melynek hatására akár jelentős mennyiségű csapadék is hullhat az országban, legfőképp konvektív csapadék formájában. Tudom, hogy ez nem fogja megoldani a több száz milliméternyi csapadékhiány problémáját, de most minden csepp számít, csak essen már végre!