A reggeli/délelőtti órákban a Cserhát nyugati oldalán, egy csúcsra járatott zivatargyár dolgozott teljes gőzerővel. A pénteki naphoz hasonlóan futószalagon haladtak a zivatarok, hatalmas mennyiségű esővel látták el a nógrádi településeket.

Fáradtan, de annál nagyobb izgalmak közepette bambultuk a csúcsok mögött dolgozó tömböket, szinte percenként változtatták alakjukat, struktúrájukat.

Valamikor tíz óra környékén egy rövidke szünet vette kezdetét, autóba pattantunk. Mivel az aktuális radarképen egy szépséges tömb robogott irányunkba, a szomszédságunkban található Szurdokpüspöki térségébe indultunk.

Az autóból kikászálódva földöntúli látványban volt részünk. Olyan bámulatos felhőstruktúrával rendelkezett barátunk, amelyet nem mindennap lát az ember. A horizont felett egy görgőfelhő is kiépült, volt itt minden, ami szem szájnak ingere..

Ez a zivatar már jóval nagyobb sebességgel érkezett fölénk, nem sok időnk volt a fotózásra. Az egyik leglátványosabb pillanat az volt, amikor egy igen masszív csapadékfal épült ki a cella elején, ami a görgőfelhő egy részét ki is takarta.

A következő képeken az érkező cella „eleje” látható,

majd ezt követően ismét a csapadékfalat láthatjátok, amely ekkora már jóval nagyobb területen áztatta a tájat.

Eközben a Mátra felett egy másik vihar tette tiszteletét,

szó szerint körbe zártak a zivatarok. Rövid időn belül a csapadék elért minket, indulnunk kellett. A következő nagy találkozásra Hatvan mellett került sor. Ez a cella már a hidegfront mentén kipattanó zivatarokhoz tartozott, látványos peremfelhővel ékeskedett.

Ettől a pillanattól fogva nagyon gyorsan peregtek az események, pillanatok alatt elért hozzánk a hidegfront peremén kialakuló csapadéksáv.

A keletkezés hatalmas méreteket öltött, szinte minden irányba felhőalapok mutatkoztak, egyre több zivatar volt születőben. Próbáltunk valahogy keleti irányba a rendszer elé kerülni, de mindhiába. Utolsó fényképünket Eger térségében készítettük, ekkor úgy döntöttünk nem érdemes tovább haladnunk, hazafelé vettük az irányt.

Hazaérve nagyon meglepődtünk, hogy a napi csapadékösszeg 76.2 mm-re hízott, így a péntek éjszakai 13 mm-el együtt, 89.2 mm esett összesen. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a két nappal ezelőtt meglátogatott Kövicses-patakban milyen változás ment végbe, ezért a Hasznosi-víztározó felé vettük az irányt. Kettő nappal ezelőtt így festett a patak, tó feletti szakaszának egy darabja,

ma végre, a rengeteg esőnek köszönhetően, újra víz hömpölygött a mederben.

Csodálatos dolog volt ezt látni, a térségben élő állatok és növények végre vízhez jutottak. Sajnos a patakban élő halaknak, és az egyéb vízi állat többségének már nagyon későn jött a segítség, nem élték túl ezt a pusztító szárazságot.

A patakban folyó víz jelenleg még élettelen, és nagy valószínűség szerint már sosem lesz olyan sokszínű, mint amilyen a mögöttünk álló évtizedekben volt. Lehet, hogy örökre elvesztettünk egyes fajokat, csak reménykedni lehet, hogy volt olyan rejtett pontja a pataknak, ahol sikerült pár szívós példánynak túlélni, ezt a példa nélküli katasztrófát…

A természet minden teremtménye nevében küldünk hatalmas köszönetet Föld Anyának, döntő fordulat volt ez minden élő számára…