Az elmúlt hétvégén egy „véletlen” kirándulásra indultunk barátaimmal a Salgótarján felett magasba emelkedő, Pécs-kő szikla tetejére. Az előrejelzések záporokkal illetve zivatarokkal tarkított délutánt vetítettek előre, így nagy izgalommal vártuk mi sül majd ki ebből a dologból.

Valamikor 11 óra magasságában már a szikla tetején élveztük a napsütésből áradó kellemes meleget, ekkor még csak távolban útnak induló gyenge záporok, és látványos, hirtelen eljegesedő gomolyfelhők díszítették a mélykék égboltot. Türelmesen vártunk, és élveztük a pazar kilátást…

Az első látványosabb, hozzánk közelebb ólálkodó zápor valamikor fél kettő magasságában alakult ki a Medves-fennsík felett, majd ezt követően egyre inkább felgyorsultak az események.

Tőlünk északara ugyanis – valószínűleg egy összeáramlás mentén – korom fekete felhőalapok épültek, a távolban egyre több lecsapóvillám mutogatta magát.

Az folyamatosan erősödő cella egyre durvább felhőalapokat épített, és percről-percre közelebb került hozzánk. A villámtevékenység erősödött, lecsapóvillámok tömkelege járta bámulatos táncát pár kilométerre tőlünk. A sötét felhőalapok alatt erőteljes csapadáksávok jelezték, már csak kevés időnk maradt.

Salgótarján városát hamarosan erőteljes csapadékfüggöny temette maga alá, bámulatos percek következtek.

A villámok már igen közel csapkodtak, indulnunk kellett. Gyors léptekkel kúsztunk lefelé a szikla tetejéről, de nem bírtuk ki, hogy pár képet még ne készítsünk a kifakadó félben lévő fenevadról. Az utolsó képek, a nagy durranás előtt készültek:

Autónkhoz az utolsó pillanatban értünk. Hatalmas felhőszakadás kezdődött, melyhez apró szemű jég is párosult. Minél lejjebb/közelebb kerültünk a városhoz, annál több jég borította a környéket.

A salgótarjáni aluljáróban hatalmas mennyiségű víz gyűlt össze, ritka látvány ez április első napjaiban.

A salgótarjáni helyünkön 17 mm csapadék gyűlt össze a mérőben, de nem kizárt, hogy lokálisan ettől több is eshetett.