Május elsejét írunk. A mögöttünk álló hónapokban viszonylag sok csapadék hullott az Északi-középhegység térségében, ami a buja zöld növényzeten is nagyon jó észrevehető. A tavalyi száraz évet követően végre rengeteg mag kelt életre, bámulatos színekbe öltözött a természet. Egyre több virág nyitja ki szirmait, melyeken beporzó rovarok tömege keresi a számára megfelelő táplálékot. Azzal a tervvel a fejemben indultam neki a barangolásnak, hogy a tavasszal előbújó gombák ( kucsmagomba, májusi pereszke, szegfűgomba ) valamelyikéből készítem el ebédemet. Sajnos nagyobb testű fajokra nem sikerült lelnem, pedig igen változatos, bár számomra ismeretlen területeken próbálkoztam felkutatásukkal. Az erdőben ért kudarcot követően füves területek felé vettem az irányt, ahol hatalmas szerencsémre szegfűgombák garmadája bújt meg a közel egy méteres fűben. A gomba ízesítéséhez vadsnidlinget is sikerült gyűjtenem, de nagy szerencsémre a sütésre kiválasztott területen friss kakukkfűre is bukkantam. A gombát és hagymát egy kanál disznózsíron sütöttem ropogósra, melyet sóval, borssal, és pirospaprikával ízesítettem. Egy igen egyszerű, de annál finomabb ételt sikerült készítenem, köszönöm szépen ezt a bámulatos ajándékot az Anyatermészetnek!