Nem gondoltuk volna, hogy már március elején ilyen csodálatos élményben lesz részünk, mint amilyen tegnap történt. Egy családi program okán Balassagyarmatra kellet utaznunk amely eszméletlen jól sült el, hiszen az összeáramlás mentén kialakuló zivatarok egyik szépséges példányával sikerült találkoznunk Drégelypalánk közelében. Sajnos nagyon érezni lehetett rajtunk, hogy az idei év első komolyabb vadászatán vagyunk (több kiegészítőt hagytunk otthon, rengeteget szerencsétlenkedtünk a helyszínek megválasztásával stb.), mégis nagyon élveztük az egészet még akkor is, ha pont előttünk adta meg magát az érkező zivatarrendszer.
De menjünk csak szépen sorjában, mert egy-két látványosabb fotót azért sikerült elcsípnünk a szerencsétlenkedésünk ellenére.
Az első képet Szécsény közelében készítettük egy gyengécske záporról, amely egy halovány kis szivárványt is villantott maga mellett.
A balassagyarmati dolgunk végeztével, gyors kerékforgással a seggünk alatt Drégelypalánk felé vettük az irányt.
Egy füves terület mellet (nem tudom pontosan hol lehettünk éppen) megálltunk egy rövid időre, mivel érdekes, aprócska mezociklonra emlékeztető felhőforma kandikált ki viszonylag homogénnek tűnő felhőzet alól.
Eközben a távoli hegyek mögött igen aktív villámtevékenységet láttunk, ezért úgy döntöttünk, hogy közelebb autózunk a rendszerhez. A nap már amúgy is alig pislákoló fénye egyre kevésbé érvényesült, nem igazán bíztunk a szerencsés folytatásban.
Drégelypalánkot elhagyva aztán extázis közeli állapotba kerültünk, mivel az előttünk lévő hegyek felett egy peremfelhő látványos körvonalait pillantottuk meg.
Sajnos a csapadék szinte folyamatosan hullott a rendszert megelőző üllőből, de pár fotót (sőt még time-lapse anyagot is) még sikerült készítenünk az érkezése előtt.
A rendszert látványos villámfények díszítették, de a legtöbb rejtve maradt a csapadéksávban, így villámfotót nem tudtunk itt elcsípni. Egy panorámát viszont sikerült a fent látott képekből összetákolni, nagyon jól látható rajta a cella felépítése.
Kb. 10 percig tátottuk a szánkat a felénk robogó cella előszobájában, de az egyre erősödő csapadék indulásra kényszerített. Visszafelé, Balassagyarmat felé vettük az irányt, de a csapadék intenzitása nem akart alább hagyni. Már valahol Dejtár közelében jártunk, ahol egy földútra kanyarodva bámulatos látvány tárult elénk. A cella egy igazi fenevad képébe öltözött, bár a villámok már jóval kevesebb számban mutatkoztak benne. Eszméletlen színkavalkád jellemezte az UFO alakzatot, a jobb és bal oldala között lényeges eltérést láthattunk. A „csészealj” bal oldala csodaszép zöld, a heves zivatarokra jellemző színekben pompázott,
míg a jobb oldalán a háttérben lemenő nap narancsos színei is helyet kaptak.
A kettő közötti részről is készült fotó, azt egy erőteljes kisülés fénye tett változatossá, bár a kis zsivány nem mutatta meg magát nekünk.
Bár ez a három kép teljesen más fényviszonyok közepette készült (a kisülés miatt is), mégis úgy gondolom, hogy egy panoráma fotóba érdemes őket összerakni. Az eltérő színeknek köszönhetően végeredmény így kicsit furcsa lett, de a felhőzet miatt azért megéri így is látni a pillanatot.
Sok kép készítésére itt sem volt már idő, de egyet, az utolsó villámok közül azért sikerült elcsípnünk.
Az indulásunkat megelőzően egy utolsó felvételt készítettünk a márciusi csodáról, de ekkora már szinte teljesen megszűnt a villámok tánca, a rendszer percről-percre egyre gyengébb lett.
Úgy gondolom semmi okunk sem lehet a panaszra, március első felében ilyen szépséget nem mindig lát az ember…
