Norbi összes bejegyzése

Látványból ma sem volt hiány! (2022.08.22)

Tovább folytatódik a zivataros periódus, újabb csodaszép pillanatokat élhettünk át tegnap. A délutáni órákban sötét hadigépezetek takarták el az ég kékjét, az ország egyre több pontján hangos égiháború vette kezdetét.

A legtöbb zivatar inkább a Duna vonalától keletre volt megfigyelhető, ahol nagyobb rendszerbe szerveződve haladtak nyugati irányba.

Térségünkbe a Cserhát, és a Mátra felett is látványos cellák keletkeztek. Ezek a zivatarok szinte percről-percre változtatták kinézetüket, folyamatos metamorfózison mentek keresztül.

A Cserhát gyermeke, 15:46

Eközben a Mátra felett kialakuló cella mintha egy porszívót kapcsolt volna be, erőteljes feláramlás volt megfigyelhető a nyugati oldalon.

Bekapcsolt a porszívó

A hatalmas mennyiségű energia nem tűnt el nyom nélkül, az előttünk egyre erősödő zivatar látványos változáson ment keresztül. Ennek folyamatát a következő diasoron láthatjátok.

A következő panoráma fotókon teljes szélességében látható az előttünk épülő peremfelhő.

Panoráma 1.
Panoráma 2.

Mivel a csapadék, és az erőteljes villámtevékenység is egyre közelebb került hozzánk, pár kilométerrel távolabb autóztunk a rendszertől. Jobbágyi határából már igen látványos, búgócsigára emlékeztető formát vett fel.

Látványos monstrum épült

Ezt követően már egyre nagyobb területen zúdult zápor, zivatar a tájra, a rendszerünk szépen lassan elveszítette formáját, a peremfelhő is leépülő stádiumba került.

A csapadék még intetnzív, de látható a leépülés

Végezetül egy válogatás, mely képekről úgy ítéltük meg, érdemes megmutatnunk.

Felhőszakadással kísért zivatar Jobbágyi térségében (2022.08.20.)

A záporos, zivataros időjárás tovább folytatódott szombaton is. A délelőtti időszakban egy erőteljes zivatar érkezett hozzánk déli irányból, vérvörös színekben mutogatta magát az aktuális radarképen.

Mivel már nagyon későn figyeltünk fel az érkező cellára, az utolsó pillanatban érkeztünk egy Jobbágyi határában fekvő szántóföld mellett futó földútra. Az autóból kipattanva készítettünk egy gyors fotót, már nagyon közel volt hozzánk.

Látványos pillanat

Szinte csak perceink voltak a fotózásra olyan hirtelen robban fel felettünk a légkör, minden felé csapadékhullás kezdődött.

Mára ennyi volt, ennek a „házhoz” érkező cellának is nagyon örültünk.

Hőzivatarok (2022.08.16.)

A délutáni órákban pár gyenge zivatarhoz tartozó üllő tette színesebbé az északi égboltot. Erőteljesebb cellák inkább az északkeleti országrészben alakultak ki, térségünkben csak rövid ideig tartó, és viszonylag kevés csapadékkal járó záporok épültek.

Gyenge zivatarok

A konvekció a naplementét követően is megmaradt, pár gyenge zápor sodródott tova a perzselő égbolton.

Gyenge zápor a naplementében
Parázsló felhők

Egy lenyűgöző hétvége a Magas-Tátrában – Második nap (2022.07.23.)

Egy viszonylag hűvös éjszakát követően, elérkezett a szombat reggel. A mai napra azt terveztük, hogy a Zöld-tavi menedékházhoz kirándulunk egyet ami a tegnapi útvonaltól keletebbre esik, nagyjából oda, ahol a tegnapi zivatar több órán keresztül tartózkodott. (esküszöm, hogy nem volt szándékos a választás 🙂 )

A menedékház felé megtett utunk során csodaszép időjárás uralkodott. A szikrázó napsütést csak időnként zavarták meg a hegycsúcsok felett emelkedő gomolyfelhők, a levegő viszont nagyon párás volt. A tegnapi zivatarok által lepakolt csapadék ebben a térségben ért földet, kíváncsian vártam milyen nyomát látjuk majd a kiadós záporoknak.

Csodálatos időnk volt

Az első ami dolog ami feltűnt, hogy a túraútvonal mellett folyó patakban nagyobb intenzitással áramlik a víz, mint ahogy az ebben az időszakban megszokott. Nem volt zavaros, de nem is volt olyan kristálytiszta, mint az lenni szokott.

Jóval több a víz, mint az lenni szokott

Ahogy közeledtünk célunk felé az út, és a táj is egyre vizesebb lett. Ezen a szakaszon már egyértelmű volt, hogy a tegnapi zivatarok ezt a területet is érintették, egyre inkább patakká változott a köves útvonalunk.

A tegnapi eső nyomai

A menedékházhoz érve furcsa látvány tárult elém. Többször is jártam már itt az elmúlt évek során, de ilyen zavarosnak még nem láttam ezt a tavat. A tegnapi zivatar újabb nyoma volt látható a környéken, igen furcsa volt az opálos víztömeg.

Még nem láttam ilyen zavarosnak

A tó partjára igyekeztünk ahol egy nagy pihenést, és hamizást terveztünk. A víz közelébe érve erőteljes szennyvíz szag csapott meg, nem igazán illett bele ebbe a festői környezetbe. Gondolom, hogy a nagy eső valamilyen módon kimosta a menedékházhoz tartozó szennyvízgyűjtő tartalmát, és annak végterméke terjengett a levegőben…

A tó partján sétálgatva aztán egy újabb érdekességre lettem figyelmes. A nagyobb fű, és áfonya bokrok árnyékában fehér színű dolgok virítottak. Ahogy a zöld növényeket elhúztam, akkor láttam csak, hogy jégeső maradványaira leltem. A tegnapi zivatarból lehullott jégszemek nagyon jól konzerválódtak, még 24 óra elteltével is itt hevertek a földön annak ellenére, hogy pólóban lubickoltunk a szikrázó napsütésben.

Megebédeltünk, vissza felé indultunk. Valahol fél úton járhattunk, amikor egyre erőteljesebb morgások jelezték, zivatarok alakultak ki mellettünk. Pár perc elteltével hatalmas felhőszakadás kezdődött, felemelő érzés volt ennyi száraz hónap után esőcseppeket érezni a bőrömön. A csapatunk tagjai esőkabátot húztak, én nem tartottam velük. Szerettem volna bőrig ázni, szinte éreztem az esőből testembe áramló pozitív energiákat, nehéz szavakba önteni milyen felemelő érzés volt a fél órán át szakadó esőben lubickolni. 🙂 Amikor elállt, a nap szinte azonnal kipucsított, a meleg napsugarak perceken belül megszárították ruhámat. Egy csoda volt ez az egész, nagyon hiányzott már…

A délután további részében, szinte futószalagon érkeztek térségünkbe a zivatarok. Az első látványosabb préda a Tátra csipkéi felett haladt tova. Mi a jól megérdemelt vacsoránkat fogyasztottuk éppen, csodás kilátásban volt részünk a jóízű nyamnyogások közepette.

Szép..

Ezt követően már alig-alig volt szünet a csapadékban, újabb záporok és zivatarok áztatták a kempinget.

Az esőcseppek duruzsoló koncertjét egész éjszaka élvezhettük, de a reggel már csodálatos napsütéssel indult . A hegycsúcsokat eltakarták az alacsonyan keletkező gomolyfelhők, madarak harsány éneke hallatszott az erdőből.

Újabb csodás élményekkel gazdagodva indultunk haza, sosem felejtem el ezt a hétvégét…

Egy lenyűgöző hétvége a Magas-Tátrában – Első nap (2022.07.22.)

Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire szeretem a Magas-Tátrát. Ebben a csodálatos világban minden megadatik, amit egy természetet szerető ember csak kívánhat. Változatos fenyőerdők, tiszta vízű patakok, tengerszemek, füves rétek, gombák, változatos állatvilág, a csipkés csúcsok, valamint az azok tetejéről nyíló lélegzetelállító kilátás. A tisztaság, a jó levegő és persze túrázó társak arcáról áradó jókedv, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egy életre szívembe zárjam ezt a páratlan tulajdonságokkal megáldott helyet.

Ebben az évben már több alkalommal is megjártuk a Magas-Tátra csipkéit (májusban és júniusban), ebben a hónapban sem volt másképp. Amiben azonban más volt ez a kirándulás, az a zivatarok látványa, és az eső bársonyos érintése. Mivel a mögöttünk álló hetek, hónapok, csak nagyon kevés csapadékkal kényeztettek, nagy felüdülés volt belecsöppeni ebbe világba, mintha egy csodálatos meseországba kerültünk volna.

Nagy izgalommal vágtunk bele a két napos túrába, már az első napon felejthetetlen élményekben volt részünk. A délelőtti órákba csak pár jelentéktelen, lelkünknek mégis oly kedves gomolyfelhő mutatkozott a távolban,

viszont a kora délutáni percekben, a Tátra keleti felén egy sötét felhőalap, majd az egyre erősödő felhővillámok moraja jelezte, valami elkezdődött. Ebédünket ebben a festői környezetben fogyasztottuk, miközben a távolból érkező mennydörgések csilingelő hangja, a természet egyik legszebb koncertjét játszotta nekünk.

A hegy mögé bújva

A látvány, a friss levegő, és a közeli zivatar hangjai által fejünkben előidézett „Great Reset” után, visszafelé indultunk. Percről percre egyre több gomolyfelhő tört a magasba, a nap diktatórikus hatalma megdőlni látszott, felemelő érzés volt látni az egyre sötétebb felhőalapok agresszív támadását.

Egyre több felhő gyülekezik

Nagy szerencsénkre a fiatal zivatarok alig mozogtak, szinte a keletkezésük helyén pakoltál le csapadékukat. Az egyik ilyen ifjú szinte mellettünk épített sötét alapot, igen csodásan festett mellettünk.

Szinte karnyújtásnyira épült mellettünk egy ifjonc

Eközben előttünk, szintén nem túl nagy távolságra, egy látványos esőfüggönyt eregető zivatar alakult.

Csodálatos!

Egyre gyorsabb léptekkel haladtunk lefelé, mivel a fejünk felett is erőteljes keletkezés volt megfigyelhető.

Az egyik pillanatban előbukkant a nap korongja, hátrafordultam. Félelmetes, mégis lenyűgöző látvány volt a fenyőfákon megcsillanó napsugár aranyló fénye, és a háttérben, már órák óta tomboló zivatar sötét felhőzetének kontrasztja.

„Nagy szerencsénkre” nem kapott el minket egyetlen zivatar sem, szárazon értünk le a parkolóba. A távolban, az Alacsony-Tátra felett még kialakult egy gyenge zivatar, de az energiát már teljesen felemésztették, nem volt több erő a légkörben.

Fantasztikus élményekkel, csodás nappal a hátunk mögött érkeztünk a kempingbe. Az előrejelzések szerint holnap még több zivatar lesz a Magas-Tátra térségébe. Mivel gyerekekkel érkeztünk a túrára, nem terveztünk „erősebb” kirándulást szombatra, megadjuk a tiszteletet a hegy szellemének, nem kockáztunk. Viszont annak a tudata, hogy holnap még több, még erőteljesebb cella tarkítja majd ennek a csodálatos hétvégének időjárását, igencsak felvillanyoz! 🙂

A bejegyzés végén azért egy olyan galériát is mutatunk nektek, ahol nem csak a felhőké a főszerep, hanem az útvonalra jellemző tájat mutatjuk meg. Sőt, arra is gondoltunk, hogy a tátrai kirándulásaink alkalmával készült fotókat egy külön kategóriába csoportosítva bemutatjuk, az útvonal pontos leírása kíséretében. Így, ha kedvetek támad egy jó túrázáshoz, segítségül hívhatjátok ezeket az írásokat.

Ezen a napon egyébként a Batizfalvi-tóhoz látogattunk el, amely 1884m magasságban fekszik. A túrát Felsőhági településről kezdtük (1089m), ahonnan a sárga jelzésen haladtunk felfelé a tó irányába. A teljes túra hossza kb. 10.4 km (oda-vissza) a szintemelkedés pedig 795m. Egy viszonylag jó kondiban lévő társaság két és fél óra alatt tud kiérni a tóhoz, de ha csak egy lassú, ráérős tempóban szeretnénk haladni, három és fél óra alatt teljesíthető a táv. Kalandra fel! 🙂