Az eseménytelen időjárást egy picike változás billentette ki medréből, a délutáni órákban végre hófehér gomolyfelhők jelentek meg a kontrasztos, mélykék égbolton. Látványos hózáporok azonban nem tudtak kialakulni, kevés csapadékkal járó gócok meneteltek a Mátra csúcsai felett.
Az őszi hónapokban már csak nagyon ritkán találkozunk konvektív eseményekkel. A zivatarok elcsendesednek, ködös, nyirkos időjárás veszi kezdetét. Ez a monoton időjárás nem a viharokat imádó emberek időszaka, de akad azért látnivaló ilyenkor is. Leginkább az erőteljes hidegbetörésekhez kötődő hózáporokat imádjuk, de ebből sajnos egyre kevesebbet láthatunk térségünkben.
Ezen a napon csak jelentéktelen csapadékot produkáló hózáporok úsztak a színes égbolton, melyek aprócska pelyhei hóvirgákat rajzoltak a felhők alapjai árnyékába.
A Mátra fölé érve már sokkal szebb arcát mutatta, egyre több hópehellyel szórta meg hegyvidéki területeket.
A nap egyre lejjebb kúszott, a maradék gomolyfelhők az utolsó cseppeket is próbálták kipréselni magukból. Pazar látvány volt, szinte minden felhőfoszlány alatt virgák járták monoton táncukat.
Az esti órákban kialakuló zivatarok egy másik dimenzióba kalauzolják el az embert. Szépségük és titokzatosságuk nem csak az őket kísérő kisülések pazar látványában valósul meg, hiszen a sötétség miatt rengeteg kísérőjelenség marad rejtve előlünk. Ezen rejtélyes dolgokat csak akkor veszi észre az ember, amikor egy elcsípett villámfotón megjelenik valami olyan, amit a vakító fény miatt nem láthattunk szabad szemmel. Ez történt egyébként 2007.06.22-én is, amikor a szupercella látványos felhőzetét világította meg egy CG villám.
Ezen este villámai nem világítottak meg érdekes felhőalakzatokat. A zivatar azért volt számunkra kedves emlék, mivel őszi hónapban mutatta meg magát. Ilyenkor már egy nappali záporesőnek is örül egy viharokat kedvelő emberke, ezért egy esti zivatar látványa külön megtiszteltetés volt számunkra.
Magyarország időjárása ezen a napon:
Hétfőn az időnként megnövekvő gomolyfelhőzet mellett 7-11 órán át sütött a nap. Késő délután a Dunántúlon, majd éjszaka északon északkeleten zápor, zivatar is előfordult. A hőmérséklet csúcsértéke 22 és 29 fok között alakult. A ma reggelig lehullott csapadék mennyiség csapadéknyom és 11 mm között változott. Hajnalra 11 és 19 fok közé hűlt le a levegő. Délelőtt nyugaton többször, másutt csak időnként növekedett meg erősen a felhőzet, nyugaton szórványosan zápor, zivatar is előfordult. A hőmérséklet 11 órára 16 és 27 fok közé emelkedett.
Vannak azok a bizonyos éjszakák amikor az ember egy belső ébresztő óra hatására kinyitja a szemét, és kábultan bambul bele a sötétségbe..mintha valami azt jelezné ott belül, hogy olyan dolog történik éppen, amiért érdemes lehet felébredni. Nagyon sok ilyen történt már velünk az elmúlt 15 évben, ezen a napon sem volt ez másképp. Ilyen pillanatokban nem igazán van időnk az öltözködésre, sokszor egy szál gatyában rohanunk ki a ház mellé, vagy a lakótelepi lakás erkélyére. Félig kómás állapotban nehéz a fényképező gépet olyan szintre hozni, hogy értelme is legyen a kép készítésének, legtöbbször lemaradunk a legjobb pillanatokról. Ha sikerül is elcsípni egy villámot szinte biztosra vehető, hogy életlen lesz, kiég, vagy bemozdul. Ezeken a bizonyos napokon inkább az élő műsor élvezete a lényeg, de néha egy-egy kósza fényjátékot is sikerül megörökítenünk. Ez a pár fotó is ennek fényében született meg, a legszebb pillanatok képei azonban csak a fejünkben maradtak meg…
A nemzeti ünnepünk napján kialakult heves zivatarokat követően másnap egy újabb erőteljes cellával volt dolgunk . A délelőtti órákban egy gyors mozgású zivatar érte el a Mátra térségét, mi Pásztó határában vártuk a szörnyeteg érkezését. Az autóból kiszállva igen veszélyes dologra lettünk figyelmesek. A zivatar üllője és az előtte keletkező congestusok felhőzete ugyanis kilométerekkel megelőzték a gyorsan mozgó cella csapadékot adó zónáját, így jóval a csapadéksáv érkezése előtt véletlenszerű lecsapóvillámok cikáztak mindenfelé. A lent látott képen ugyan nem látni a villámokat, de ezen a csapadékmentes részen jelentek meg mindenfelé kb. fél perc különbséggel.
Emlékszem…az állványra kitett fényképezőgép mögött egyre kevésbé éreztem magam biztonságban a random cikázó villámok miatt. Az egyik pillanatban sistergő hang kíséretében egy hatalmas villanás , majd azon kaptam magam, hogy az opel vectra félig letekert ablakában csüngök mint egy idióta. A seggem az eget, a fejem a műszerfalat bambulta, miközben a hatalmas dörrenés hatására az egész karosszéria beremegett. Olyan szinten ijedtem meg a mellettem lecsapó villámtól, hogy egy csukafejessel akartam beugrani az autó ablakán. 🙂 No…ez majdnem sikerült is, csak a mázsa feletti súlyom, és a 186 centim nem éppen volt kompatibilis a mellettem tátongó rés méretével, beszorultam… 🙂 A robajló hangot követően – a megkönnyebbülés hevében – kitört belőlem a röhögés… Ha valaki látott volna ebben a kínos pillanatban, biztosan halálra nevette volna magát. Csak csüngtem ott az ablakban, hasamban éreztem a letekert ablaküveg erőteljes vágó erejét, és boldog voltam, hogy túléltem a mögöttem álló percet. Vicces, és megnyugtató pillanat volt ez, sosem felejtem el! 🙂
Sok képet nem is tudtunk készíteni erről a rémisztő celláról (örültünk annak, hogy megúsztuk) de nem bírtuk ki, hogy nem szegődjünk a nyomába. A 21-es úton haladva megtépázott fák, letört ágak jelezték pusztító erejét.
Felhőszakadás, és sok-sok jég kísérte útját:
Folytattuk utunkat Mátraszele irányába és próbáltunk megkeresni az a területet, ahol szintén áthaladt ez a jó kondícióban száguldó zivatarcella. Nem is kellet sokat várnunk, és ismét egy újonnan átformázott táj látképe fogadott minket. A környéken már tűzoltók is dolgoztak a megtépázott fák maradványainak eltakarításán, a földek kisebb tavakká alakultak át.
Bár a zivatarnak már nyoma sem volt és legalább egy órája haladt át az érintett régió felett, a nagy mennyiségű jég még sokfelé díszítette az út melletti részeket. Egy ilyen kis jégkupac mellett mi is letáboroztunk, és élveztük hideg golyócskák adta erőteljes hűtőhatását…jól érzés volt a hirtelen melegben! 🙂
Félelmetes, vicces, és tanulságos napot tudhattunk magunk mögött…
