A májusi látványdömping tovább folytatódott. A hónap utolsó napján egy újabb meglepetéssel szolgált az időjárás, egy zivatarcella hátoldalán megjelenő tuba (felhőtölcsér, ami nem éri el a földet) képében. A zivataros napot egyébként egy magassági hidegcseppnek köszönhettük, melynek hatására már a délelőtti órákban zivatarok pattantak ki térségünkbe.

A magasban elhelyezkedő hideg levegő mélykék árnyalatot kölcsönzött az égboltnak, melyet már a délelőtti órákban koromfekete, morcos gomolyalapok díszítettek mindenfelé.

A késő délelőtti órákban egy látványos cella érkezett keleti irányból. Hasznos határába autóztunk ahol arra lettünk figyelmesek, hogy a zivatar hátoldala forgó mozgást végez, lenyűgöző látványt keltett.

Rövid idő elteltével egy tölcsér rajzolódott ki a feláramlás alatt, felejthetetlen percek következtek:

A lefelé induló tölcsér élete nem volt túl hosszú, hamar eltűnt a felhők kavalkádjában. A forgó mozgás azonban nem szűnt meg és a következő percekben újra ereszkedni kezdett.

Pár perc elteltével a tuba szépen lassan eltűnt, mi pedig autóba pattantunk. A Pásztót Tarral összekötő útra érve ismét megpillantottunk egy lefelé csüngő felhőörvényt, de már jóval messzebb volt tőlünk a cella. A kavargó nyúlvány hosszabb volt az előtte megfigyelt testvérétől, de pár pillanat elteltével ő is a semmivé lett.

Nem mindennapi látványban volt részünk, sok ilyet szeretnénk még! 🙂

Az elmúlt nap zivataros időjárása tovább folytatódott. A késő délutáni órákban látványos keletkezés indult a horizonton, minden irányba magasba kúszó congestus felhők díszítették a kék égboltot.

Az egyik közelünkben kiépülő cella záporozni kezdett, és a bekukucskáló napsugaraknak köszönhetően egy szépséges szivárvánnyal ajándékozott meg minket.

Rövid idő elteltével valami félelmetes dologra lettünk figyelmesek. Egy tőlünk északra elhelyezkedő cella eszméletlen erőre kapott, és folyamatos morgással jelezte nekünk, adjuk meg neki a kellő tiszteletet. Pár perc elteltével kirajzolódott az egyre erősödő peremfelhőzete:

Mivel a Pécs-kő tetején álltunk, egyre kevésbé éreztük magunkat biztonságban. A szépséges peremfelhő látványa teljesen lekötötte a figyelmünket, miközben a hátunk mögött valami furcsa dolog jelent meg a Medves-fennsík felett. Egy fehéres színű oszlop ereszkedett lefelé a zivatarcella hátoldalán, nem hittünk a szemünknek! A jelenség nagyon rövid ideg volt csak megfigyelhető, de sikerült pár gyenge minőségű képet készíteni a pillanatról. Hogy talajt ért-e nem tudjuk mivel a helyszínre nem sikerült elmennünk, ezért nem merjük száz százalékosan kijelenteni tornádót láttunk-e vagy sem.

Közben a cella veszélyes közelségbe került, kifutószele bámulatos pillanatot produkált. Leírhatatlan látvány kezdődött, szinte kezet foghattunk az alacsonyan csüngő fractusokkal.

Pár pillanattal később mint a nyúl szaladtunk lefelé a szikla tetejéről. A zivatar odébb állt, de az ég továbbra is energiával telt oldalát mutatta. Ez egy viharvadász számára felejthetetlen nap volt, mély emléket hagyott bennünk örökre…