A mögöttünk álló 15 évben rengeteg csodálatos élményben, felejthetetlen pillanatban volt részünk. Nem feltétlen a leghevesebb zivatarok, a legbrutálisabb események nyújtják a legszebb emlékeket, sokszor elég egy átlagos zivatarcella ahhoz, hogy örök emlékeket véssen agytekervényeink legmélyebb bugyraiba.
Ezt történt ezen a csodálatos tavaszi délutánon is, amikor az egyik kedvenc leshelyünkön üldögélve vártuk be a képeken látott cellát. Magasba emelkedő gomolyok idején párával és madárcsicsergéssel volt tele a levegő, élveztük a zöld növényzet üde illatát, a rovarok fülbemászó zümmögését.
Az egyik magasba kúszó congestus már nem tudta tovább tartani az életet adó víz hatalmas súlyát, és záporozni kezdett . A csapadéksáv egyre erősödött és a villámtevékenység is egyre nagyobb méreteket öltött.
Fenomenális érzés volt (még ha veszélyes is) a szikla tetején átélni a következő perceke. A cella egyre közelebb került hozzánk, a hátoldali feláramlás felhőzete csodálatosan festett.
Mivel a lecsapó villámok egyre veszélyesebb közelségbe cikáztak, pár perc leforgása alatt a szikla melletti erdőben landoltunk.
Hatalmas felhőszakadás kezdődött, mi pedig jóízű mosollyal elindultunk a pár kilométerre lévő autónk irányába. Eláztunk ugyan de egyáltalán nem érdekelt minket ez az apróság, fantasztikus élménnyel gazdagodtunk! 🙂
