A Kárpát-medence fölött elhelyezkedő magassági hidegteknőnek köszönhetően záporok-zivatarok pattantak ki a középső országrészben. A hevesebb cellák viharos szél, illetve jég kíséretében robogtak déli irányba. Mi az északi határnál, a Karancs hegyvonulatai felett áthaladó zivatart kísértük figyelemmel a Pécskő 552 méter magas természet adta kilátójáról. Szeretünk itt lenni, hiszen csodaszép panoráma nyílik a térségben található természeti értékekre, látványosságokra. Erről a pazar kilátással bíró vulkáni kúpról sok-sok kavargó gomolyfelhőt figyelhettünk meg, hogyan fejlődnek rövid idő alatt alattomosan mormogó zivatarrá. Villámfények, heves kifutószelek és rengeteg felejthetetlen élmény köt minket ehhez a helyhez, ezért minden alkalommal nagy izgalommal vesszük birtokba a már 5 millió éve nyugovóra tért tűzhányó jól megkopott csúcsát.
Bár az északi határ közelében nem igazán számítottunk hevesebb eseményekre, egy magassági teknő által alakított időjárási helyzetben minden érdekességre fel kell készülni. Sejtésünk beigazolódott, hiszen a délutáni órákban egy görgőfelhőt kiépítő zivatar érkezett hozzánk. Már a távolban felbukkanó cella érkező felhőzet és sötét csapadéksávja is fantasztikus látványt nyújtott.
A cella egyre erősödni látszott és a hegyvonulatok között megpillantottuk a folyamatosan változó görgőfelhő egyre fehéredő felhőzetét.
Egyre közelebb érkezett a hozzánk majd nagy sebességgel a hegyeknek ütközött.
A hegynek ütközve emelkedni kezdett, lassan bekebelezte a magasabb csúcsokat.
Eközben látványos gomolyfelhő alapok alakultak a rendszer déli oldalán.
Az egyre inkább lemenő nap fényei megvilágították az egyik zápor csapadéksávjának alsó részét, amely érdekes X alakú mintázatot kölcsönzött a pillanatnak.
Videó anyag is készült a görgőfelhőről, de ezeket majd az év végi összefoglaló videóban mutatjuk meg nektek.
Ismét egy újabb élmény, köszönjük neked Pécskő!
