Nógrádszakál térségébe érve félelmetes látvány várt ránk. A hegyekből lezúduló csapadék villámárvizeket okozott, amelynek az Ipolytarnócot Nógrádszakállal összekötő vasút lett a legnagyobb vesztese. Hatalmas mennyiségű hordalék, kidőlt fák torlaszolták el a vonat útját, a vasúti töltéseket többfelé mosta alá a hirtelen lezúduló esővíz.
Néhol kidőlt száraz fák is kerültek a vasútra, amely tovább fokozta az amúgy is brutális látványt.
Kb. 200-400 méterenként láthattunk ehhez hasonló hordalékmezőket.
Egyik ámulatból a másikba estünk… A Páris patak szurdokvölgyébe érve elképesztő átváltozás szemtanúi lehettünk. Hatalmas sziklák, kidőlt fák, és eszméletlen mennyiségű hordalék került a szurdokba, ami teljesen átformálta a tájat. Félelmetes látvány volt látni ezt az átalakulást, hiszen pár héttel a pusztítás előtt jártunk errefelé.
Pár nappal később Lóri barátunk egy rövidke sétát tett tett Nógrádszakál településén, ahonnan bődületes képet hozott magával. Kár lenne bármit is írni erről, beszéljen inkább az itt látott felvétel.
Elképzelni is nehéz volt azokat a perceket amikor ez a villámárvíz átrobogott a településen.
A következő hevez zivatarra nem kellett sokat várni. Június 22-én egy hatalmas mennyiségű esővel érkező rendszer érte el térségünket. Nagy szerencsénkre Hatvan és Salgótarján városában is sikerült pár képet összehoznunk, így nagyon jól érzékelhető mit is hozott ez a rendszer az érintett városokba.
Az első fotó Salgótarjánban készült a érkező zivatarzónáról. Jól látható, hogy görgőfelhőre emlékeztető kontrasztos felhőzet előzte meg érkezését, amely utalt a cella hevességére.
Valami érkezik, Salgótarján Pécskő út
Csapatunk egy másik tagja ezt látta munkahelye ablakából:
Rövid időn belül a csapadéksáv is láthatóvá vált, megérkezett a felhőszakadás.
A következő fotókon láthatjátok, hogy hatalmas mennyiségű esőt pakolt le a városban, többfelé kisebb folyamként hömpölygött a víz ami nagyon megnehezítette a közlekedést.
Az út eltűnt, helyén a víz az úr..
Hatvan térségét sem kímélte a felhőszakadás. Akárcsak Salgótarjánban, itt is rövid időn belül a víz lett az úr.
Hatvan közelében, szinte a földig nyúlik felhőzete…
Hatvan is úszik…
A következő eseményre nem kellett sokat várni, hiszen a következő napon egy újabb látványos cella haladt el mellettünk.
Az első olyan esemény volt a viharvadaszok.hu történetében, amikor fényképezőgépet ragadva egy zivatar „nyomába” szegődtünk. Olyan élményekkel gazdagodtunk ezen a csodálatos napon, hogy örök időre a természet rabjai lettünk. Íme hát a történelmünk piros betűs napja (2005.07.11) ahol egy Pásztó térségében átvonuló, heves zivatart sikerült becserkésznünk.
Kavargó, szinte a földig lenyúló felhőalapok kísérték ezt a rendszert, amely felhőszakadás intenzitású esővel öntözte a térséget.
Látványos beáramlási alap a Mátra vonulatai felett. Szinte kezet lehetett fogni a felhőkkel
Bár ebben az évben több vadászatot nem sikerült összehoznunk, ott belül már biztosak voltunk abban, hogy valami elkezdődött..
Kedden is folytatódott a zivatarokkal tarkított időjárás. A délutáni órákban sötét alapú gomolyfelhők jelentek meg a Mátra északkeleti része felett. A vasárnapi naphoz hasonlóan (szinte mértani pontossággal) ugyan azon az útvonalon haladtak a cellák, és okoztak felhőszakadás intenzitású csapadékot a Cserhát déli oldalán.
Az első képen az egyre erősödő cellát láthatjátok:
Az ékező zivatar egyre nagyobb csapadékgócokat indított útnak, és egyre több lecsapó villám volt megfigyelhető, melyekre az igen rövid kisülés volt jellemző.
Az egyre erősödő csapadék környékén egy rövid ideg tartó, alacsony ívvel rendelkező szivárvány is is megjelent pár perc erejéig.
A cella bal oldalán látványos felhőalapok jelentek meg, és tették egyre félelmetesebbé az érkező zivatart.
Egy picikét délebbre autóztunk, és Palotás térségéből követtük az eseményeket. Innen nézve két erőteljesebb csapadéksáv volt megfigyelhető. Érdekes fotó is született ezen a helyszínen, amin egy magányos fa a két cella közé ékelődve várja az érkező vihart.
Egy panoráma fotót is fűztünk az aktuális pillanatról, szép látvány volt.
A folyamatosan csapkodó, rövid kisülési idővel rendelkező villámokról is sikerült pár felvételt készíteni. Egy-két lecsapó azért hosszabb ideig is látható volt, ezeket a 10X-es lassítás jól visszaadja.
Tegnap délután országszerte alakultak ki zivatarok, köztük hevesebb cellák is megjelentek. Az első komolyabb viharok a Duna vonalában épültek ki, és szinte folyamatos keletkezés volt megfigyelhető ebben a térségben. Ez a vonalba rendeződött rendszer szépen lassan araszolva haladt keleti irányba, és többfelé okozott felhőszakadásokat. Mi az Alföld térségébe autóztunk ahová magasabb szélnyírással számoltak az előrejelzések, és a rendszer előtt kipattanó erőteljesebb cellák megjelenésében reménykedtünk. A magasba törő congestus felhőkön jól láthattuk, hogy a fent dolgozó erőteljes áramlatok szinte leszakították a gomolyok csúcsait, vagy erőteljesen oldalra döntötték.
Oldal irányba
Amelyiknek sikerült a megfelelő magasságba jutni, nem igazán tudott hosszú ideig dacolni a magassági szelek erejével. Voltak persze kivételek, de ezek a zivatarok tőlünk vagy északabbra, vagy délebbre haladtak nagy irammal…puff neki.. 🙂 Az első látványosabb cellát negyed kettő magasságában láttuk. A hátoldalán jól megfigyelhető volt a feláramlásra jellemző felhőforma, de igen rövid ideig tudta megtartani ezt az állapotot…szétesett.
Akár szupercella is fejlődhetett volna belőle, de nem tudtak a magasba törni..Közelebbről a hátoldalPár perc elteltével semmivé vált a feláramlás, rövid időn belül elhalt, és egy szomszédos cella épült ki a közvetlen közelében
A következő képen jól látható, hogy a felfelé törő congestus felhők legtöbbje milyen magasságig jutott, miközben a fent munkálkodó szelek látványos, szupercellákra emlékeztető felhőalapot hoztak létre a gomolyok alján. Ezek azonban nem voltak hosszú életűek:
A nyugat felől érkező rendszer egyre közelebb került hozzánk. Úgy döntöttünk, hogy valamivel északabbra autózunk, és ott várjuk meg a már kertek alatt lévő zivatarokat. Sikerült egy megfelelő helyet találnunk, és abban a pillanatban ahogy kiszálltunk az autóból megpillantottunk egy igen látványos felhőalapot, és egy éppen kiépülő peremfelhőzetet.
Érkezik az, amiért jöttünk.. 🙂
A gyorsan robogó cella egyre közelebb került hozzánk, és percről-percre szebb oldalát mutatta nekünk:
Egy panoráma a látványos peremfelhőről
A peremfelhő egyre közelebb kúszott hozzánk, és emlékezetes pillanatokat produkált:
Egy közelebbi panoráma
Itt már a peremfelhő árnyékába kerültünk, ami felejthetetlen élmény volt:
