A nemzeti ünnepünk napján kialakult heves zivatarokat követően másnap egy újabb erőteljes cellával volt dolgunk . A délelőtti órákban egy gyors mozgású zivatar érte el a Mátra térségét, mi Pásztó határában vártuk a szörnyeteg érkezését. Az autóból kiszállva igen veszélyes dologra lettünk figyelmesek. A zivatar üllője és az előtte keletkező congestusok felhőzete ugyanis kilométerekkel megelőzték a gyorsan mozgó cella csapadékot adó zónáját, így jóval a csapadéksáv érkezése előtt véletlenszerű lecsapóvillámok cikáztak mindenfelé. A lent látott képen ugyan nem látni a villámokat, de ezen a csapadékmentes részen jelentek meg mindenfelé kb. fél perc különbséggel.
Emlékszem…az állványra kitett fényképezőgép mögött egyre kevésbé éreztem magam biztonságban a random cikázó villámok miatt. Az egyik pillanatban sistergő hang kíséretében egy hatalmas villanás , majd azon kaptam magam, hogy az opel vectra félig letekert ablakában csüngök mint egy idióta. A seggem az eget, a fejem a műszerfalat bambulta, miközben a hatalmas dörrenés hatására az egész karosszéria beremegett. Olyan szinten ijedtem meg a mellettem lecsapó villámtól, hogy egy csukafejessel akartam beugrani az autó ablakán. 🙂 No…ez majdnem sikerült is, csak a mázsa feletti súlyom, és a 186 centim nem éppen volt kompatibilis a mellettem tátongó rés méretével, beszorultam… 🙂 A robajló hangot követően – a megkönnyebbülés hevében – kitört belőlem a röhögés… Ha valaki látott volna ebben a kínos pillanatban, biztosan halálra nevette volna magát. Csak csüngtem ott az ablakban, hasamban éreztem a letekert ablaküveg erőteljes vágó erejét, és boldog voltam, hogy túléltem a mögöttem álló percet. Vicces, és megnyugtató pillanat volt ez, sosem felejtem el! 🙂
Sok képet nem is tudtunk készíteni erről a rémisztő celláról (örültünk annak, hogy megúsztuk) de nem bírtuk ki, hogy nem szegődjünk a nyomába. A 21-es úton haladva megtépázott fák, letört ágak jelezték pusztító erejét.
Felhőszakadás, és sok-sok jég kísérte útját:
Folytattuk utunkat Mátraszele irányába és próbáltunk megkeresni az a területet, ahol szintén áthaladt ez a jó kondícióban száguldó zivatarcella. Nem is kellet sokat várnunk, és ismét egy újonnan átformázott táj látképe fogadott minket. A környéken már tűzoltók is dolgoztak a megtépázott fák maradványainak eltakarításán, a földek kisebb tavakká alakultak át.
Bár a zivatarnak már nyoma sem volt és legalább egy órája haladt át az érintett régió felett, a nagy mennyiségű jég még sokfelé díszítette az út melletti részeket. Egy ilyen kis jégkupac mellett mi is letáboroztunk, és élveztük hideg golyócskák adta erőteljes hűtőhatását…jól érzés volt a hirtelen melegben! 🙂
Félelmetes, vicces, és tanulságos napot tudhattunk magunk mögött…
