Egy lassú mozgású, gyengébb zivatarokat építő multicellás rendszer haladt át térségünk felett. A rendszer peremén folyamatos mozgásban volt a felhőzet, újabbnál újabb cellák épültek. Az első képen is egy ilyen, születő félben lévő congestust láthattok, melynek alapja igen alacsonyan helyezkedett el.
Eközben a rendszer déli oldalán egy sokkal látványosabb cella épült, ennek alapját a következő diasoron láthatjátok.
Az eső érkezését megelőzően egy kisebb szivárvány is kialakult.
Tovább folytatódik a zivataros periódus, újabb csodaszép pillanatokat élhettünk át tegnap. A délutáni órákban sötét hadigépezetek takarták el az ég kékjét, az ország egyre több pontján hangos égiháború vette kezdetét.
A legtöbb zivatar inkább a Duna vonalától keletre volt megfigyelhető, ahol nagyobb rendszerbe szerveződve haladtak nyugati irányba.
Térségünkbe a Cserhát, és a Mátra felett is látványos cellák keletkeztek. Ezek a zivatarok szinte percről-percre változtatták kinézetüket, folyamatos metamorfózison mentek keresztül.
Eközben a Mátra felett kialakuló cella mintha egy porszívót kapcsolt volna be, erőteljes feláramlás volt megfigyelhető a nyugati oldalon.
A hatalmas mennyiségű energia nem tűnt el nyom nélkül, az előttünk egyre erősödő zivatar látványos változáson ment keresztül. Ennek folyamatát a következő diasoron láthatjátok.
A következő panoráma fotókon teljes szélességében látható az előttünk épülő peremfelhő.
Mivel a csapadék, és az erőteljes villámtevékenység is egyre közelebb került hozzánk, pár kilométerrel távolabb autóztunk a rendszertől. Jobbágyi határából már igen látványos, búgócsigára emlékeztető formát vett fel.
Ezt követően már egyre nagyobb területen zúdult zápor, zivatar a tájra, a rendszerünk szépen lassan elveszítette formáját, a peremfelhő is leépülő stádiumba került.
Végezetül egy válogatás, mely képekről úgy ítéltük meg, érdemes megmutatnunk.
A záporos, zivataros időjárás tovább folytatódott szombaton is. A délelőtti időszakban egy erőteljes zivatar érkezett hozzánk déli irányból, vérvörös színekben mutogatta magát az aktuális radarképen.
Mivel már nagyon későn figyeltünk fel az érkező cellára, az utolsó pillanatban érkeztünk egy Jobbágyi határában fekvő szántóföld mellett futó földútra. Az autóból kipattanva készítettünk egy gyors fotót, már nagyon közel volt hozzánk.
Szinte csak perceink voltak a fotózásra olyan hirtelen robban fel felettünk a légkör, minden felé csapadékhullás kezdődött.
Mára ennyi volt, ennek a „házhoz” érkező cellának is nagyon örültünk.
A délutáni órákban pár gyenge zivatarhoz tartozó üllő tette színesebbé az északi égboltot. Erőteljesebb cellák inkább az északkeleti országrészben alakultak ki, térségünkben csak rövid ideig tartó, és viszonylag kevés csapadékkal járó záporok épültek.
A konvekció a naplementét követően is megmaradt, pár gyenge zápor sodródott tova a perzselő égbolton.
Egy viszonylag hűvös éjszakát követően, elérkezett a szombat reggel. A mai napra azt terveztük, hogy a Zöld-tavi menedékházhoz kirándulunk egyet ami a tegnapi útvonaltól keletebbre esik, nagyjából oda, ahol a tegnapi zivatar több órán keresztül tartózkodott. (esküszöm, hogy nem volt szándékos a választás 🙂 )
A menedékház felé megtett utunk során csodaszép időjárás uralkodott. A szikrázó napsütést csak időnként zavarták meg a hegycsúcsok felett emelkedő gomolyfelhők, a levegő viszont nagyon párás volt. A tegnapi zivatarok által lepakolt csapadék ebben a térségben ért földet, kíváncsian vártam milyen nyomát látjuk majd a kiadós záporoknak.
Az első ami dolog ami feltűnt, hogy a túraútvonal mellett folyó patakban nagyobb intenzitással áramlik a víz, mint ahogy az ebben az időszakban megszokott. Nem volt zavaros, de nem is volt olyan kristálytiszta, mint az lenni szokott.
Ahogy közeledtünk célunk felé az út, és a táj is egyre vizesebb lett. Ezen a szakaszon már egyértelmű volt, hogy a tegnapi zivatarok ezt a területet is érintették, egyre inkább patakká változott a köves útvonalunk.
A menedékházhoz érve furcsa látvány tárult elém. Többször is jártam már itt az elmúlt évek során, de ilyen zavarosnak még nem láttam ezt a tavat. A tegnapi zivatar újabb nyoma volt látható a környéken, igen furcsa volt az opálos víztömeg.
A tó partjára igyekeztünk ahol egy nagy pihenést, és hamizást terveztünk. A víz közelébe érve erőteljes szennyvíz szag csapott meg, nem igazán illett bele ebbe a festői környezetbe. Gondolom, hogy a nagy eső valamilyen módon kimosta a menedékházhoz tartozó szennyvízgyűjtő tartalmát, és annak végterméke terjengett a levegőben…
A tó partján sétálgatva aztán egy újabb érdekességre lettem figyelmes. A nagyobb fű, és áfonya bokrok árnyékában fehér színű dolgok virítottak. Ahogy a zöld növényeket elhúztam, akkor láttam csak, hogy jégeső maradványaira leltem. A tegnapi zivatarból lehullott jégszemek nagyon jól konzerválódtak, még 24 óra elteltével is itt hevertek a földön annak ellenére, hogy pólóban lubickoltunk a szikrázó napsütésben.
Megebédeltünk, vissza felé indultunk. Valahol fél úton járhattunk, amikor egyre erőteljesebb morgások jelezték, zivatarok alakultak ki mellettünk. Pár perc elteltével hatalmas felhőszakadás kezdődött, felemelő érzés volt ennyi száraz hónap után esőcseppeket érezni a bőrömön. A csapatunk tagjai esőkabátot húztak, én nem tartottam velük. Szerettem volna bőrig ázni, szinte éreztem az esőből testembe áramló pozitív energiákat, nehéz szavakba önteni milyen felemelő érzés volt a fél órán át szakadó esőben lubickolni. 🙂 Amikor elállt, a nap szinte azonnal kipucsított, a meleg napsugarak perceken belül megszárították ruhámat. Egy csoda volt ez az egész, nagyon hiányzott már…
A délután további részében, szinte futószalagon érkeztek térségünkbe a zivatarok. Az első látványosabb préda a Tátra csipkéi felett haladt tova. Mi a jól megérdemelt vacsoránkat fogyasztottuk éppen, csodás kilátásban volt részünk a jóízű nyamnyogások közepette.
Ezt követően már alig-alig volt szünet a csapadékban, újabb záporok és zivatarok áztatták a kempinget.
Az esőcseppek duruzsoló koncertjét egész éjszaka élvezhettük, de a reggel már csodálatos napsütéssel indult . A hegycsúcsokat eltakarták az alacsonyan keletkező gomolyfelhők, madarak harsány éneke hallatszott az erdőből.
Újabb csodás élményekkel gazdagodva indultunk haza, sosem felejtem el ezt a hétvégét…
