Csapatunkkal történt 2022-ben kategória bejegyzései

Konvektív rendszer villámai (2022.06.16)

Egy igen ígéretes konvektív rendszer érte el a szlovákiai határt, valamikor nyolc óra magasságában. Az előrejelzések szerint ezek a zivatarok nem érik már el térségünket, egy „láthatatlan falba” ütközve kipukkannak majd.

A rendszer legaktívabb időszaka

Mi azért izgatottan vártuk a rendszer érkezését Jobbágyi határában, a távoli villámok, és a látványos felhőzet adott némi reményt a folytatásra..

Ígéretesnek tűnő felhőzet a rendszer előtt

Az örömünk azonban nem tartott sokáig, fél óra elteltével már nyoma sem volt villámtevékenységnek, a konvektív tömb északi része végleg megadta magát.

Sajnos az előrejelzések váltak valóra..

Az aktívabb időszakában azért sikerült pár felhővillámot elcsípni, ezeket láthatjátok a következő galériában.

Villámárvizek, hatalmas esőbombák országszerte (2022.06.09.)

Tegnap, már a reggeli, kora délelőtti órákban kiadós csapadékot hozó, heves zivatarok alakultak az ország több pontján. Ezek az esőbombák hatalmas mennyiségű csapadékot szállítottak magukkal, több helyen mértek 30 mm feletti értékeket, amely igen rövid idő alatt hullott le. Rengeteg csapadék hullott Salgótarján, Budapest, Pécs, Dunaújváros, Balassagyarmat, Dombóvár, vagy a Duna-kanyar térségében, többfelé alakultak ki villámárvizek is.

Csapatunk a délutáni órákban kelt útra, elsőként az Aszód térségében áthaladó cellát kísértük árgus szemekkel. A rendszerbe szerveződött zivatarok egyébként a legtöbb szögből igen homogén képet mutattak, nagyon nehéz volt megfelelő képet kicsikarni az aktuális helyzetből. Az első látványosabb képet Lőrinci közelében készítettük, ő egy kettő képből összefűzött panoráma.

Lőrinci közeléből az aszódi zivatar

Ezt követően a cella legyengült, Szarvasgede térségébe autóztunk. Ekkorra egy brutálisan erős cella épült fel tőlünk északra, 64dBz érteket mutatott az aktuális radarkép.

64dBz-s zivatar

A fenti radarképen látott cella hátoldalán folyamatos volt a keletkezés, bámulatos tornyokat eregetett a magasba.

A képen látott percekről, time-lapse anyag is készült

A következő képen nagyon jól látható, hogy a hátoldali feláramlásban tornyosuló gomoly alapja milyen alacsonyan volt, szinte a földig ért, akárcsak egy szupercella mezociklonja esetén.

Fallfelhő? Nagyon úgy fest, de forgásra utaló jelet itt nem láttunk.

Eközben tőlünk nyugatra, a Mátra felett is keletkezés kezdődött, egy új zivatar született.

A Mátra is dolgozni kezdett

Eközben mögöttünk, déli irányba is volt egy rövid ideig tevékenykedő cella, de ő hamar megsemmisült, árvaüllőjéből rövid ideig tartó zápor hullott tőlünk pár kilométerre. Ezekből a cseppekből, egy viszonylag hosszú ideig látható szivárvány táplálkozott, így szinte minden irányba láthattunk valami ínycsiklandozó természeti szépséget. 🙂

Tőlünk délre egy szivárvány díszítette az eget

Végezetül a szokásos galéria, melyben még több, számunkra látványosnak vélt képet láthattok:

Aszályból az özönvízbe (2022.06.05.)

A mögöttünk álló hétvégén újabb zivatarok öntözték a nyugati országrész földjeit, legtöbb csapadék az Alpokalján, illetve a Balaton térségében hullott.

Nálunk, a Mátra térségében továbbra is kitart a súlyos aszályhelyzet, csak nagyon kevés csapadékot mértünk lakóhelyünkön, Pásztó városában. 2022-ben eddig (június 7-ig) 121 mm csapadék hullott a városban, ami igencsak kevés, főleg annak fényében, hogy a mögöttünk álló év őszén és telén is, igen kevés jutott az égi áldásból. De nem csak a lehullott csapadék mennyisége problémás, hanem annak az eloszlása is.

2021 szeptemberében például 32 mm csapadékot mértünk, amely három napra korlátozódott, ebből egy nap alatt jött le a teljes mennyiség több mint a fele. Az októberi 17 mm-ből 14 szintén egy napon hullott, de a novemberi 57-ből 30, szintén egyetlen nap eredménye. Ezt követte az év utolsó hónapja, ekkor a 30 mm-es összmennyiségnek „örülhettünk”, ebből azonban 12.2 szintén egy nap alatt jött le. Erre a fenomenális „csapadéközönre” aztán megérkeztek a 2022-es év brutálisan száraz hónapjai is, nem csoda, hogy egyre több kút szárad ki térségünkben. A mélyebb rétegekben is kiszáradt talajon csak nagyon nehezen találtak magukra a gyümölcsfák, a korai érésű cseresznyefákon növekedni akaró szemek visszamaradtak, a frissen zöldbe borult levelek is többször lekonyultak, immunrendszerük csak alapjáraton ketyegett. A fák amúgy is gyengélkedő lombozatát levéltetű csapatok százai támadták meg, de rengeteg egyéb betegség is felütötte fejét a kertek növényei között.

A fent leírtakból láthatjátok, hogy a zivataros napok is igen gyéren alakultak a régióban, a súlyos aszályhelyzet mellé extrém erős elvonási tünetek is párosultak (utóbbi persze már a mi fejünket érintette. 🙂 ). Ezért is döntöttünk úgy, hogy vasárnap este a Balaton térségébe autózunk, mert mindenképp szerettünk volna már látni valamit a nyugati országrészben folyó eseményekből.

A tó keleti oldalán található, balatonvilágosi Panoráma-kilátó területén vertünk tábort. A távolban szinte folyamatosan villogó fények jelezték a rendszer érkezését, de hatalmas pechünkre a villámok folyamatosan rejtve maradtak.

Már látni a rendszer fényeit, a villámok viszont rejtve vannak

A fejünk felett szinte folyamatos volt a keletkezés, zápor záport követett, az autó menedékébe szorultunk. A rendszer közben szépen lassan a fejünk fölé kúszott. Rengeteg felhővillám cikázott a fejünk felett, de ezen kisülések szinte mindegyike rejtve maradt, továbbra sem láttuk őket. Egyik pillanatban hatalmas felhőszakadás kezdődött, a méretes esőcseppek közé jég is keveredett.

Ebben a kaotikus helyzetben úgy döntöttünk, hogy a rendszer elé autózunk, és valahol Székesfehérvár térségében verünk tábort. A radar egyre brutálisabban festett,

a csapadék egyre intenzívebben hullott.

Szépen lassan a rendszer elé kerültünk, miközben az sokat veszített az erejéből. Az M7-es autópálya egyik lehatója mellett vertünk tábort és abban reménykedtünk, hogy újabb aktív gócok keletkeznek majd, sajnos nem így lett. A rendszer szépen lassan legyengült,

már csak néhány kósza felhővillám mutogatta magát.

Ő lett a legszebb..

Az idő telt, mi pedig nagyon fáradtak lettünk, hazafelé indultunk. Bár az északnyugat felől érkező rendszer brutálisan festett,

már nem gondoltuk úgy, hogy képesek lennénk megvárni, idő előtt kifeküdtünk volna. 🙂 Nagyon boldogok voltunk, mert hosszú idő után zivatarok közelébe kerültünk, végre feltöltőttünk egy kis energiával a következő pár napra. A jövő hét talán hoz majd pár konvektív napot a térségünkbe is, reméljük a legjobbakat.. 🙂

Egy záporos délután (2022.05.08)

Tegnap délután, az északi országrészben többfelé alakult ki zápor, néhol esetleg gyenge zivatar. Sajnos ezek a csapadéktömbök csak minimális esőt hoztak a csontra száradt földekre, érdemben nem tudtak segíteni ezen a rendkívül aszályos időszakon.

Pár gyenge záport a Mátra és Cserhát környezetében is megfigyeltünk, ezek közül az egyik Mátraszőlős térségében hullott.

Zápor a Cserhátban
Zápor Mátraszőlős közelében

A Mátra térségében is megfigyelhető volt pár „jelentéktelen” (a jelenlegi helyzetben minden csepp számít) csapadékot adó zápor, az ezekről készült pár fotót a következő galériába láthatjátok.

Ártatlan gomolyfelhőből, intenzív zivatar

Tegnap este este úgy döntöttünk (mivel a délutáni zivatarok elmaradtak térségünkben) hogy naplementézni megyünk egyik kedvenc dombunk tetejére, a Somlyóra. Természetesen fényképező masina nélkül nem indulunk el egy ilyen helyre, így hát készítettünk pár képet a tőlünk nyugatra lévő gyenge záporról, ahogy épp a naplementében készül kipréselni magából az utolsó esőcseppeket.

Egy ártatlan zápor az aktuális radarképen
Így festett a valóságban

A nap egyre alacsonyabbra bukott, és a parázs színeiben izzó korong szépen lassan a horizont mögé kúszott, sötétedni kezdett. A nap korongja felett ekkor is megfigyelhető volt a gyenge záporhoz tartozó fekete felhőalap egy darabja, de nem igazán vettük komolyan ennek üzenetét.

A korong felett ártatlannak tűnő sötét felhőalap

Szépen lassan feltápászkodtunk a tavaszi illatokat árasztó, üde zöld szőnyegről, és az autónk irányába indultunk. Kb. 20 perc múlva értünk le, ekkor már egy picikét erőteljesebb tornyokat is növesztett a zápor, de továbbra sem vettük komolyan próbálkozását, fotóra sem méltattuk.

Salgótarján irányába vettük utunkat, nem siettünk, régi történetekről sztorizgattunk. Valahol Bátonyterenye mellett járhattunk, amikor egy erőteljes villanás fénye hozott nappali világosságot a tájra. Zsivány mosoly ült ki arcunkra, bár ekkor még úgy gondoltuk, pár kisülésen kívül nem igen hoz többet a következő pár perc. Egy közeli domb tetejére autóztunk, amely nem volt már ismeretlen számunkra, hiszen életem első villámfotóját itt készítettem el, kellemes emlékek kötnek ehhez a helyhez.

A masinát állványra dobtuk, és rövid időn belül el is csíptük az idei év első villámlását, felemelő érzés volt, mint mindig.. 🙂 A fotón már jól látható a zivatar frissen született üllője, parádés percek következtek.

Friss és ropogós, jobb sarokban a Hold korongja

Ezt követően még sikerült egye villámot elcsípni belőle, majd csend lett, az aktivitás alább hagyott. Már indulni készültünk, amikor vakító fények jelezték, nincs még vége a műsornak!

Szinte ikrek

A zivatar egyre nagyobbra duzzadt, frappánsan festett a radarképen.

Mindig az északi része maradt aktív

A cella szépen lassan terjeszkedett északkeleti irányba, az előttünk fekvő domb mögé kúszott. Kb. egy óra telt el az első és utolsó villámfotónk között, a legjobb pillanatokat a következő galériába láthatjátok.

Salgótarjánba érve erős zápor fogadott, a magasabb területekről szinte hömpölygött lefelé a víz. Kiadós csapadék hullott a térségben, szinte hallottuk a talajban ébredező gombák elégedett sóhajtozását. 🙂

Igen tanulságos nap volt a tegnapi, hiszen saját szemünkkel láthattuk, hogy egy ártatlan tűnő, naplementében gyengélkedő gomolyfelhő is tud meglepetést okozni. Köszönjük !