Helyi tényezők alakítják a Kárpát-medence időjárását. Ennek hatására az ország több pontján alakultak ki lassú mozgású záporok, és zivatarok, de heves események nem kísérték ezeket a cellákat. Pár fotót azért mi is készítettünk a Mátra illetve Cserhát térségében kialakuló tömbökről, ezeket láthatjátok a következő válogatásban.
Egy nyugati irányból érkező gyenge zápor érkezett hozzánk tegnap délután. A csapadékhullás igen kicsi területre korlátozódott, és igen rövid ideig tartott. Mivel viszonylag látványos „lábakat” lógatott ez a fickó, úgy gondoltuk egy pár képet megosztunk veletek érkezéséről.
Egy viharvadász számára igen szívmelengető modellfutások mutatkoztak vasárnapra. Azt terveztük, hogy már a délelőtti órákban Gyöngyös határába autózunk, és itt várjuk meg ki a „nagy pillanatot”, a konvekció berobbanását. A terv tényleg fantasztikus volt, de nem tartottuk magunkat az elképzelésünkhöz. A számtalan otthoni teendő csak egy fél órára terelte el figyelmünket az aktuális radarképről, későn vettük észre az Egertől délre örvénylő szupercellát.
Hatalmas kapkodások közepette pattantunk az autóba, de hiába. A nagy sebességgel száguldó szörnyeteg árnyékába sem tudtunk kerülni, le kellett mondanunk az üldözéséről. A Eger közelében áthaladó cella, rengeteg nyomot hagyott maga után. Kidőlt fák, ledöntött közúti jelzőtáblák, megtépázott növényzet, patakokban hömpölygő esővíz jelezte, hogy igen heves zivatar halad nem messze tőlünk.
Ónod településére érve, megdöbbentő látvány fogadott. Sok-sok ember ált az utcákon, hirtelen nem is értettük miért. Rövid időn belül észrevettük, hogy több ház tetejéről hiányzik a cserép, az átrobogó szupercella hatalmas károkat hagyott maga után.
A Borsod Online videója
A települést elhagyva aztán feladtuk az üldözést, ekkor pillantottuk meg a Budapest felől érkező zivatar radarképét. Úgy gondoltuk, nem időzünk a szupercella által hátrahagyott károk fotózásával, inkább megpróbálunk egy találkát kicsikarni a Gyöngyös irányába haladó cellával.
Izgatottunk haladtunk a régi 3-as autóúton miközben abban reménykedtünk, hogy sikerül életbe maradnia az új jövevénynek. Nagy szerencsénkre így történt…
Kapkodnunk nem kellett, volt annyi időnk, hogy egy nyugati irányba jó kilátással bíró helyet keressünk. Egy búzatábla szélén vertünk tábort, ekkor készült az első fotó barátunkról.
Nagyon jó helyen voltunk, sem túl közel, sem túl messze, ezért nem terveztük, hogy helyet változtassunk. A time-lapse anyagért felelős masinát is állványra dobtuk, izgatottan vártuk a folytatást. A következő percekben szinte folyamatosan változott a cella képe, számtalan fotót készítettünk róla. A jelentősebb arculatváltásra, a zivatarunk erősödésére közel fél órát vártunk. Ekkor a cella peremfelhőt épített maga körül, egyre pofásabban festett.
Már szabad szemmel is jól látható volt a hátoldali feláramlásban kialakuló örvénylés, látványos percek következtek. Volt pillanat, amikor a forgó mozgás egy nagyra tekert vattacukorhoz hasonló felhőt kreált.
Az ezt követő percekben, szebbnél szebb pillanatok követték egymást. Sok-sok fotót készítettünk, a legszebbeket a bejegyzés végi galériába tekinthetitek majd meg.
A soron következő, igen látványos pillanatban a hátoldali feláramlás jobb oldalán egy tuba jelent meg, amely közel egy percig kígyózott a cella árnyékában.
Már tényleg csak egy utolsó fotó, melyet nem a galériába akarunk megmutatni nektek. 🙂 A következő felvételen már mellettünk halad el a cella, amely éppen a Mátra vonulatai felett látható, de már gyengélkedő fázisban. Ennek ellenére csodálatosan festett, a nyugaton alábukó napkorong hatására változatos színekben pompázott felhőzete.
Bár a szupercellát nem sikerült fülön csípnünk, egyáltalán nem lehet okunk panaszra. Ez a cella a maga nemében egyedi volt, igen színes palettát vonultatott fel előttünk.
Végezetül szokásos válogatásunk a nap legjobb felvételeiből, jó böngészést kívánunk!
Látványos záporok alakultak ki szombaton az ország nagy területén. Az Északi-középhegységben, de leginkább a Cserhát vonulatai felett sikerült pár csodaszép csapadéksávot eregető tömböt lencsevégre kapnunk, melyeket egy rövidke kirándulás alkalmával csodálhattunk meg.
Az első felvételt 12:10 környékén készítettük, ekkor pillantottuk meg, tőlünk déli irányba (valahol Hatvan térségében), az első gyenge záport.
A domb tetejére érve aztán (csodás panoráma kíséretében) újabb két aktív tömböt pillantottunk meg a Cserhát felett, szívmelengető időszak vette kezdetét. A tavaszi virágokkal díszített, bámulatos panorámával felruházott réten letáboroztunk, innen figyeltük az északkeleti irányból érkező záporok folyamatos alakulását.
A záport adó tömbök szinte futószalagon készültek a hegyvidéki területek felett.
Miközben a fűben heverészve élveztük a csodaszép kilátást, tőlünk északra erőteljesebb keletkezés kezdődött, egyre intenzívebb csapadékhullás indult. A bal oldalon látott zápor apró szemű jéggel szórta meg Hollókő települését, erről telefonon kaptunk információt Ricsi barátunktól.
Miközben a tőlünk északra elhelyezkedő záporokkal voltunk elfoglalva, a fejünk felett is korom fekete felhőalapok alakultak, pár perc elteltével gyenge záporeső kezdődött. Az utolsó time-lapse sorozatot megszakítva elindultunk, kb. 15 perc múlva, az autónk közelébe érve készítettük a következő fotót. Talán ebben a pillanatban volt a legaktívabb barátunk, csodás felhőalapot épített maga előtt.
Ezt követően autóba pattantunk, és a Hollókő felett áthaladó, erőteljesebb záport vettük célba, mivel igen látványosan festett már a távolból is. Kb. tíz percre volt szükségünk, hogy megfelelő helyről tudjunk képet készíteni róla, ekkora azonban már sokat veszített szépségéből, bár így sem okozott csalódást.
Végezetül egy kisebb galéria, melyben a fenti beszámolóból kimaradt, de további látványos képeket láthattok.
Tegnap délután észak északnyugati irányból gyenge záporok alakították a délután időjárását. Az év első negyedévében uralkodó drasztikus szárazságot végre csapadékosabb periódus követett, és pár nap leforgása alatt közel annyi csapadék hullott, mint a mögöttünk álló tél teljes időszakában, de jóval több, mint az év első három hónapjában. Ha számszerűsíteni szeretnénk az előző mondatban leírtakat, a következőképp néz ki Pásztó városára vetítve:
A téli csapadékösszeg (dec-jan): 47 mm
2022 első három hónapjának összege (jan-márc): 29 mm
Április eddig (1-11): 44.3 mm
A fenti adatokhoz még egy aprócska megjegyzés, miszerint a márciusi 12.2 mm csapadékból 10.9 mm a hónap utolsó napján hullott, ami valamivel szebb színben tünteti fel az első három hónapunk amúgy is drasztikusan kevés csapadékösszegét.
Ennek az esős időszaknak köszönhetően végre visszaállt a „világ rendje”, és a fantasztikus filmeket idéző napokat követően csodálatos tavasz köszöntött ránk. A száraz földben sínylődő tavaszi virágok, a rügyezésre váró fák, a fészkeléshez készülődő madarak végre megkapták az egyik legfontosabb ajándékot, a vizet. A nedvességgel telített talaj, a friss üde zöld növények végre vízpárát is juttatnak a levegőbe, ennek köszönhetően végre gomolyfelhők, záporok és zivatarok is tarkíthatják majd a tavasz további periódusát. (reméljük, hogy nem fordulunk át ismét a „sötét oldalra”)
Bár a tegnapi napon nem a helyi hatások alakították időjárásunkat, nagyon jó volt látni a délutáni gomolyfelhőket, és a belőlük érkező záporokat.
Ezek a záporok leginkább a hózáporokhoz hasonlítottak, alacsony felhőtetők, látványos virgák jellemezték őket.
A záporok peremén igen sötét felhőalapok kavarogtak, melyek igen látványos égképet rajzoltak elénk.
És végezetül még pár felvétel, amit úgy gondoltunk érdemes megnéznetek:
