Igen kis területre koncentrálódó, gyenge zivatartevékenységgel járó, de annál látványosabb gomolyfelhők díszítették az eget a múlt hét második felében. Ezek a redős, jéggel telített gomolyfelhők Pásztó térségében pakolták le terhüket, de a csapadékuk csak igen kicsi területet éríntett. Az egyik cella Pásztótól északra, a Cserhát környezetében ólálkodott,
miközben testvére a Mátra irányából kúszott a város központja felé, ahol cseresznye nagyságú jéggel takarta be az utcákat.
Folytatódik a záporos, zivataros időjárás a természet, és persze a mi nagy örömünkre. Tegnap délután is volt mit látni az égen, ezekből láthattok egy rövidke összefoglalót.
Az aktív időszak,
majd egy szépséges búcsú a naptól.
Úgy látszik idén a konvektív időszak végstádiumába került zivatarokkal hoz minket össze a Szent Anyatermészet, de kicsit sem bánjuk!
Kb. egy héttel ezelőtt látványos peremfelhőt felvonultató zivatarlánc érkezett kicsiny országunkba, melyről sok-sok képet láthattunk a különböző meteorológiai támájú oldalakon. A rendszer a késő esti/éjszakai órákban érte el Hatvan térségét, de ekkora már sokat veszített erejéből. A látvány azonban pazarnak ígérkezett, az orrunk előtt kipukkanó rendszer ugyanis csodálatos, „több polcos” peremfelhővel búcsúzott.
Bár ebben az állapotában már sok villámot nem eresztett ki magából, néhány kósza villanást azért még mi láthattunk.
Mivel viszonylag gyorsan közeledett felénk a rendszer, túl sok idő nem adatott a fotózásra.
A legszebben egyébként akkor festett, amikor már szinte a fejünk fölé kúszott. A peremfelhő ekkora már több sávval is rendelkezett mind a bal,
mind pedig a jobb oldalán.
Nem sokkal ezután szakadni kezdett az eső, és a rendszer erőteljes kifutószele távozásra kényszerített. A villámok ezután már csak igen ritkán mutatták meg magukat, ezt az utolsó képet már Jobágyi térségében készítettük.
Csodálatos éjszaka volt, várjuk a folytatást…
Gyenge, de nagyobb arányban apró jégszemeket szóró zivatarok hoztak nagy felhajtást térségünkbe. Ezek a látszólag ártatlannak tűnő, bár igen redős és sötét felhőalapot növesztő cellák viszonylag lassan alakultak ki, ám ahol elengedték terhüket, nagy hangzavart keltettek a sűrűn hulló jégnek köszönhetően.
Az első „példány” Mátraszőlős közelében építette fel magát, szépen festett a kék ég alatt sötétedő felhőalap.
Több mint félóra gyúrásra volt szüksége ahhoz, hogy végre útnak indítsa termését, melyet főként a település mögött húzódó Cserhát élővilága „élvezhetett”. A faluban élők egyébként szintén kaptak a jóból, borsószem méretű jég kopogtatta a felmelegedett háztetők cserepeit.
A következő páciens eközben Pásztó felett kezdte építeni furcsa felhőzetét, ami ikertestvére is lehetett volna a Mátraszőlős térségeben ólálkodónak.
Ez a hatalmas méretű „medúza” nagy hangzavar közepette szórta meg jéggel Pásztó belvárosát, ennek én csak a hangját hallottam, a látványról ismerőseim számoltak be, így képet erről nem tudok mutatni.
