Az elmúlt napokban nagy mennyiségű szaharai homok került a levegőbe, mely igen sejtelmes színekkel ékesítette a naplementét megelőző égboltot. A megszokott kék, és az ilyenkor szokásos parázsló színek helyett egyszínű, a marsi légkört idéző kontraszt mentes katyvasz tompította el a teljes horizontot.
Záporok, hózáporok hoztak csapadékot az Északi-középhegység térségébe. Az északnyugat felől érkező tömbök több hullámban érkeztek a Mátra nyugati oldalához, nekünk a fél öt magasságában átvonuló zápor hóvirgáiról sikerült pár fotót készítenünk.
A naplementét megelőzően még mindig volt pár aktív tömb az égen, az egyik épp előttünk vált a semmi martalékává.
Csodálatos égi jelenségekkel ajándékozott meg a tegnap délután. Elsőként egy nyugat felől érkező, erőteljes kifutószelet hozó zápor kápráztatott el minket,
melynek virgái az egyre tisztuló égbolt előtt is pazarul festettek.
Láthattunk egy magányos farkast is az északi égbolton,
de a naplemente is izgalmas pillanatokat tartogatott.
Tegnap délután beröffent a légkör, a konvekciónak köszönhetően zivatarok pattantak ki a délutáni órákban. Már a déli órákban magasba törő gomolyfelhők jelentek meg a magasabb hegycsúcsaink felett, melyek ekkor még csak záporokat szórtak a tájra.
Délután aztán egyre több helyen villámok is kísérték a záporokat, az idei zivatarszezon végre kezdetét vette. 🙂
Pár fotót mi is elcsíptünk a Mátra felett kialakuló cellákról, őket láthatjátok a következő pár képen.
Sosem tudhatod, hogy mi vár rád a hegyekben. Az elmúlt két hónapban harmadjára jártunk a Gyömbér-csúcs tetején, de mindhárom alkalommal egészen más időjárás fogadott. A múlt szombaton igazi túlvilági élményeben volt részünk hiszen semmit sem láttunk a körülöttünk lévő világból, ami igazán misztikussá tette a hegymászást. Gyakorlatilag bárhol lehettünk volna – akár egy másik bolygón is – hiszen semmit sem láttunk, csak a természet erejével – széllel, köddel és hideggel dacolva – követtük a nem látott utunkat jelölő botokat, melyek elvezettek minket a csúcsra. Az ember ilyen helyzetekben talál leginkább önmagára, megtapasztalja az élet elfelejtett csodáit, és rájön, hogy hol van a helye a világban…
