November hónapot a szűnni nem akaró köd és szürkeség jellemezte. A napsütéses órák száma igen csekély volt, a d vitamint adó napsugarak csak igen kevés százalékban bombázták bőrünket (bár ebben a hónapban ennek jelentősége amúgy is igen minimális… 🙂 ).
Már régóta készültünk arra, hogy a hidegpárna fölé engedjük drónunkat és pár képet vagy videót készítsünk a magasból. Tegnap végre sikerült kijutnunk Galyatetőre, ahol a rétegfelhő teteje szinte egy magasságban hullámzott a csúccsal. A fákat vastag zúzmararéteg borította, a köd szinte folyamként érkezett hozzánk a nyugati irányból.
A csúcson átbukó párapaplan hullámai csodálatos mintázatokkal ruházták fel a lemenőben lévő nap gyengécske sugarait. Néha földöntúli pillanatok részesei voltunk, mintha egy égi kapu nyílt volna meg előttünk.
Ha nem lett volna nálunk a drón akkor sem csüggedtünk volna el, hiszen már így is eszméletlen szép dolgokat láttunk Galyatetőn. Nagy izgalommal engedtük hát magasba a négy motoros berregőt, pazar látvány tárult elénk.
Felértünk a magasba, csodaszép látvány
Mivel a levegő viszonylag hideg, -3 fokos volt, tudatában voltunk, hogy rövidebb ideig tudjuk majd drónunkat a „magasban” tartani. A köd miatt egyébként sem láttuk mindig a masinát, ezért nem is nagyon mertük túl messzire engedni berregő barátunkat. Pár rövidebb útra azért elengedtük és rövidke videókat, pár fotót is készítettünk a következő 10 percben.
A galyatetői tévétorony
A csodálatos pillanatról pár fotó még:
A távolban Kékestető, tőle jobbra az erőműből magasba emelkedő meleg légtömeg pucsító gyermeke… 🙂
Végezetül pedig egy glória, melynek színes karikáit a kép bal oldalán láthatjátok:
A délelőtti órákban látványos záportömb érte el a Mátra vonulatait. Az érkező „rendszer” egy rövid időre gyenge peremfelhőt is épített maga körül, jó volt már konvektív csapadékot látni ebben a ködös párás helyzetben.
Az esti órákra nyoma sem volt már a csapadéknak, egy kósza felhőfoszlány színezte csak meg a Hold udvarát.
Mindenszentek reggelén ugyan gyenge köd is képződött a völgyekben, de ez nem volt hosszú életű. Rövid időre a nap is kisütött, szép pillanat volt.
Hétfő reggel egy mediterrán ciklon érkezésével kiadós esőzések kezdődtek országszerte. A pásztói állomásunk hétfőn 19.3mm, kedden 45.9mm, a mai napon eddig 15.8mm csapadékot mért . Ez összesen (a jelen állás szerint) 81 mm eső, amely kevesebb mint három nap leforgása alatt hullott. Ma hajnalban a magasabban fekvő hegyvidéki területeken az esőt havazás váltotta fel, a táj fehérbe öltözött. A reggeli órákban 5 fok körüli hőmérsékletben indultunk a Mátrába, az első havas táj Fallóskút (670m) térségében tárult elénk ahol már csak 2 fokot mutatott az autónk hőmérője. Ahogy haladtunk felfelé a táj egyre fehérebb lett, a hó súlya alatt letört ágakból egyre több akadály épült az úton.
Egyik alkalommal egy hatalmas ágat húztunk le az útról miközben valahol az erdőben hatalmas reccsenéssel dőlt ki egy fa, nagyon félelmetes volt hallani. Ennek ellenére tovább autóztunk, a hó egyre vastagabb lett. A bedőlt fák miatt néhol egy sávra szűkült az út, egyre kaotikusabb volt a látvány.
Galyatetőn már igazi tél fogadott minket 0 fokos levegő és hatalmas szél kíséretében. A vizes hóban igen nehéz volt a közlekedés de a négy évszakos gumi szerencsére nagy segítségünkre volt. A galyatetői kereszteződéseben több elakadásjelzőt használó autó rostokolt az út szélén, valószínű ők nem készültek még fel a télre, megállásra kényszerültek (nagyon jól tették).
A galyatetői tévétorony alatt álltunk meg, a következő fotók itt készültek.
A frissen hullott hó vastagsága egyébként több helyen a 10 centimétert is meghaladta.
Lefelé már nem Pásztó, hanem Gyöngyös irányába haladtunk. Útközben azért készítettünk még pár havas fotót, ezeket láthatjátok a következő válogatásban.
Szombat estére országos zivatarriasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat mivel nyugat, délnyugati irányból egy konvektív rendszer érkezésést vetítették előre a modellfutások. Ez a rendszer a vártnál valamivel lassabban értel el a nyugati határainkat, de ebben az időszakban még igen erőtelejes villámtevékenységet produkáló, hosszú életű cellákat láthattunk az aktuális radar és villámtérképen.
Csapatunk a térképen látott pozícióban a Balaton nyugati csücskében vert tábort. Sokat tanakodtunk azon, hogy közelebb somfordáljunk-e a rendszerhez, de egy nagyon jó kilátással felruházott helyen várakoztunk így inkább a „bevárás” mellett döntöttünk.
Valamikor 21 óra környékén már láttuk a felhőalapok alatt felvillanó lecsapóvillámok fényeit. Ekkor még igen erőteljes cellákat láttunk az aktuális radarképen, egy-egy ilyen felvillanásban huncut feláramlások mutatkoztak.
Kb. fél óra elteltével délnyugat felől már egyre több villám mutatkozott, bár a villámtérkép alapján egyértelmű gyengülést mutatott a teljes rendszer aktivitása. A radarképen is egyre kevesebb piros folt volt felfedezhető, azt aktív zivatarok száma folyamatosan csökkent. Egy mellettünk lévő frissen learatott kukoricaföld közepére szaladtunk, mivel a közelünkben elhaladó autók fényszórói nagyon zavarták a fényképezést. Ekkor sikerült pár látványosabb fotót készíteni, nagyon élveztük itt eltöltött fél órát.
Nagyon sokáig élveztük volna még ezt páratlanul látványos éjszakai villámshow-t, de gyermeki mosolyunkat egy folyamatosan erősödő, erőteljes morajlás hangja szakította félbe. Mivel a vasút nem volt túl messze tőlünk, első körben egy érkező vonat hangjára gondoltunk. A hang azonban nem szűnt meg így egyre biztosabbá vált, hogy a rendszerhez tartozó kifutószél félelmetes hangját halljuk. Egy-két perc elteltével brutális szél támadt. A fényképezőgép állványába kapaszkodva próbáltunk dacolni az erőteljes kifutószéllel, miközben az aratásból visszamaradt növényi törmelékek kopogtak a testünk minden részén. Szemünk pillanatok alatt megtelet a levegőben repülő apró részecskékkel, indulnunk kellett… Kb. 10 percet autózhattunk amikor az autópálya szomszédságában megálltunk egy kicsit kifújni magunkat. Ebben a pillanatban egy brutális lecsapóvillám világította meg az előttünk elterülő szántóföldet, eszméletlen pillanat volt. Mivel az eső még nem esett egy utolsó próbálkozásként előkaptuk a fegyverünket és készültségbe helyeztük. Mivel igen közel csapkodtak a villámok az autóból vezérelve indítottuk a gépet, nagy szerencsénkre el is csíptünk egyet ezekből az erőteljes kisülésekből:
Szinte a csattanást követően hatalmas cseppekben indult meg a csapadék. Az aktuális radarképen már egy jóval gyengébb rendszert láttunk, hazafelé indultunk. Ez az októberi kaland hatalmas energiával töltött fel minket annak ellenére, hogy nem sikerült elcsípnünk egy látványos peremfelhőt…talán majd legközelebb! 🙂
Első körben vissza kell szívnom egy korábbi bejegyzésben ( Itt van az ősz, itt van újra…(2020.09.07.)) tett igen felelőtlen kijelentésemet, abban a következőket írtam nektek: ” Nem arról van szó, hogy az év hátra lévő részében nem alakulhatnak ki zivatarok az országban, de olyan mennyiségben és “minőségben” biztosan nem találkozunk már velük mint a nyári hónapokban.” – puff neki jó mellé trafáltam! 🙂
Már a pár nappal ezelőtt kialakult szupercellás zivatarok is hatalamas meglepetéssel szolgáltak, erre egy újabb, a nyári zivatarokat is megszégyenítő látvány tárult elénk a hét legelső napján.
De mi is történt ezen az ominózus napon? Az ország középső részén – egy okklúziós frontnak köszönhetően – zivatartevékenység kezdődött a kora délutáni órákban. Ezek a konvektív gócok egy észak-déli tengely mentén pattantak ki és viszonylag nagy sebességgel haladtak észak-északkeleti irányba. Az általunk megfigyelt cella egyébként viszonylag hamar, valamikor 13 óra magasságában jelent meg a radaron. Útja során gyakorlatilag folyamatosan a csapadéksáv keleti oldalán helyezkedett el, hol aktívabb, hol pedig gyengébb arcát mutatva.
Aszód térségébe valamikor 15 óra körül érkezett a radaron bekarikázott cella. Mi gyakorlatilg a rendszer keleti oldalán helyzkedtünk ebben az időben, és egy domboldalon kukucskálva izgatottan vártuk a fickó érkezését. A közelünkbe érve érdekesen festett a zivatar hátoldala, szupercellákra emlékeztető jegyeket véltünk felfedezni.
A zivatar hátoldala hasonlított egy szupercella mezociklonjára
Eközben tőlünk nyugatra félelmetes hullámok jelezték a labilitás erősödését, rengeteg felhővillám járta táncát a fejünk fölé érkező üllő sűrűjében.
Látványos emelt konvekció
Egy három képből összarakott panoráma fotón szeretnénk neket megmutatni azt, hogyan különült el a zivatar lencse alakú felhőzete a rendszer látképétől.
Bár egy hatalmas egységnek tűnik, a bal oldalon ékező zivatar mégis rendelkezik valami egyedi érdekességgel..
Ebben az időszakban még nem egyértelműen nem láttunk peremfelhőt a rendszer körül, ez a továbbiakban érdekes lehet még a zivatar fajtájának megítélésében.
A csapadék egyre közelebb ért hozzánk, nekünk pedig gyorsan el kellett hagyni a tett színhelyét. Autóba pattantunk és Hatvan irányába indultunk. A régi 3-as utat választottuk az M3-as autópálya helyet mert úgy gondoltuk, hogy ha kell itt bármikor meg tudunk állni egy-két fotó erejéig, rossz döntés volt. Igen lassan haladtunk csak a nagy forgalom miatt, a cella pedig egyre gyorsabban robogott északi irányba. Valahol a 21-es úton, Lőrinci települése közelében sikerült megpillantani az akkor már bámulatos ruhába öltöző cellát, lenyűgözően festett.
Az autóból nem is igazán akartunk kiszállni, próbáltunk a fickó nyomában maradni. A következő fotón már így festett:
Pár perc múlva:
Csodaszép…
Első ránézésre egy szupercella látványát idézi a kép, de nagy valőszínűség szerint egy születőben lévő peremfelhőt látunk a képen oldal irányból. Ettől függetleneül erőteljes cirkuláció is megfigyelhető volt a felhőzeten, nagyon érdekes helyzet volt ez.
A peremfelhő alá érve aztán egy újabb érdekesség rajzolódott ki távolban. A csapadék mögött, ahol esetlegesen a beáramlás lehetett, lefelé csüngő fractusok mutatkoztak.
Földig nyúlva..
Ettől a perctől kezdve a radaron is egyértelmű gyengülést mutatott a cella, bár a peremfelhője még viszonylag sokáig megfigyelhető volt. Próbáltunk még a cella „elé” kerülni és egy újabb fotót készíteni róla, erre még egy utolső lehetőségünk nyílt Szentkút határában:
Még mindig szépséges, de már legyengülve halad tovább a határ felé
Ekkor láttuk utoljára, eközben tőlünk délre erőteljes keletkezés kezdődött. A Mátra irányából lecsapóvillámok ágyúszerű hangja jelezte, nincs még vége a műsornak. Nagyon kaotikussá vált az égkép, félelemtes felhők járták örvénylő táncukat.
A Mátra fölé érve aztán felhőszakadás kezdődött, jól kivehető lett az erőteljes csapadéksáv.
Szépen lassan peremfelhő születése kezdődött az erőteljes csapadékhullás szélén, ezt a következő, három fotóból összefűzött panorámán láthatjátok.
Ezzel a pillanattal el is búcsúztunk a zivataroktól, hazafelé indultunk. Összegezve: csodaszép peremfelhős zivatarokat láthattunk hétfő délután melyeket néhol erőteljes forgó mozgás, és lefelé nyúló fractusok is fűszereztek. Szupercellára utaló jeleket ugyan láthattunk az égen, de több dolog is hiányzott az egyértelmű azonosításukhoz. Ettől függetlenül mesés kalandban volt részünk, és ha előrejelzéseknek hinni lehet még mindig nincs vége a meglepetéseknek!
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
