Ezen a napon csak igen kevés zivatar tudott kialakulni az országban, így a viszonylag kevés felhőzetnek köszönhetően nagyon látványosan festett az egyik kora délutáni órákban kifejlődött távoli cella, és az ő tetejét ékesítő Cumulonimbus incus  .

Mivel igen csekély áramlás uralkodott a magasabb rétegekben is, a zivatarok üllő igen szabályosak és viszonylag hosszú életűek voltak.

Az esti órákban a Mátra déli oldalán is útnak indult egy Cb, a délutáni testvéréhez hasonlóan ő is szabályos incust fejlesztett maga felett.

A nap legerősebb és egyben utolsó zivatara az Alföld északi részén alakult ki, ő is szépen festett a naplementét megelőzően.

Nem igazán számítottunk heves eseményekre ezen a délután, hiszen az erőteljesebb cellákra inkább az ország keleti felében voltak jó feltételek. Valamikor kettő óra magasságában egy multicellás rendszer épült ki a Duna vonalában, amely valamikor kettő óra magasságában közelítette meg a Cserhát térségét. A rendszerben aktív zivatarok sajnos rengeteg energiát veszítettek útjuk során ezért egyre kevesebb volt az esély arra, hogy látványos pillanatok részesei lehessünk.

Már azon tanakodtunk, hogy hazafelé vesszük az irányt és nem várunk tovább, de hirtelen erőteljesebb felhőalapok rajzolódtak ki a távolban és egyre sejtelmesebbé változott a horizont.

Rövid idő leforgása alatt erőteljes csapadékhullás kezdődött mellettünk, és igen érdekes, heves zivatarokat idéző felhőformák alakultak a hátoldalon.

Szinte pár perc leforgása alatt peremfelhő épült a csapadékfal peremén, nagyon jó élmény volt ezt figyelemmel kísérni.

A zivatart erőteljes lecsapóvillámok díszítették, a Cserhát nyugati oldalán felhőszakadást produkált.

A cella egyébként egy gyorsvonat sebességével haladt északkeleti irányba, és rövid idő múlva végzett is vele az erőteljes szélnyírás. A Mátrától keletre még igen aktív volt a légkör, további zivatarok pattantak ki az Északi-középhegység térségében. A lent látott képeken jól kivehető, hogy milyen magasra törtek a Cb-k csúcsai, jóval az üllő fölé emelkedtek.

• 

• 

Mint azt már az előző bejegyzésben is megemlítettük, hihetetlenül szép felhőformákat figyelhettünk meg a mögöttünk álló időszakban, ami nagy részben a levegő igen magas páratartalmának volt köszönhető. Ezen a napon egy zivatarokból álló, lassú mozgású rendszer épült ki a középső országrészben, melynek felépítése egy hidegfront peremén kialakult zivatarláncéhoz hasonlított.

Ezen rendszer északi része a Cserhát vonalában alakult ki, mi pont ennek az időszaknak lehettünk szemtanúi. A lassan mozgó cella igen erőteljes lecsapóvillámokat produkált ebben az időszakban, és egyre intenzívebb zápor volt megfigyelhető. Mivel folyamatosan a csapadék alól próbáltunk a cella elé kerülni, csak igen rövid idő állt rendelkezésünkre a nézelődéshez. Az első ilyen rövidke pillanatot láthatjátok a következő fotón, alig volt időnk a találkozásra.

Mivel nagyon kanyargós út állt előttünk, nem igazán volt időnk megfelelő távolságra kerülni a zivatartól. A következő megállóban azonban percekkel többet időzhettünk, szuper panorámából élvezhettük a lecsapó villámok látványát.

A bal oldalon látható aktív cellától jobbra is egyre több zápor indult útjára, a rendszer egyre jobban terjeszkedett déli irányba. Pár perc múlva már a fejünk fölé ért felhőzete, nem sok időnk maradt. A lent látott képek az utolsó másodpercekben születtek.

Hazafelé egy igen érdekes felhőalapot pillantottunk meg a távolban. Egy magasba emelkedő gomolyfelhő alatt heves eseményeket idéző felhőformák mutatkoztak, különleges volt látni ezt az égképet.

A késő esti órákban egy újabb meglepetésben volt részünk, de ezt majd egy következő bejegyzésben mutatjuk meg nektek.