Kicsit megcsúszva ugyan, de végre elkészült az utolsó zivataros kalandunkon rögzített videókból összerakott kisfilmünk. Jó szórakozást, és csapadékosabb folytatást kívánunk nektek!
Csapatunkkal történt 2020-ban kategória bejegyzései
Találkozás az idegenekkel (2020.04.29.)
Szerda délután az ország számos pontján alakultak ki zivatarok, melyekre a nem túl hosszú élettartam, lassú mozgás, kiadós zápor volt a leginkább jellemző. A nap első felében még viszonylag kevés villámtevékenységet produkáló zápor volt megfigyelhető a radaron, de az esti órák felé közeledve ezek száma egyre nagyobb lett.
Az első találkozásunk egy repceföld szomszédságában történt, ahol egy viszonylag gyenge zápor haladt el előttünk. Ezen percek legkellemesebb élménye a minket körülvevő állatok megelevenedett hangkavalkádja volt. Mintha minden élőlény életre kelt volna, miközben hatalmas örömujjongás közepette nyugtázták…végre megérkezett a számukra oly fontos éltető elem, a csapadék. Eddig nem tapasztalt madár és rovar ének járta át a környező földeket, óriási élmény volt ezt hallani. Miközben ezt a rendkívüli előadást élveztük, egy sötét gomolyfelhő kúszott a fejünk fölé, hamarosan nagycseppes záporeső vette kezdetét. Az erősen kirepedezett poros talajon szinte apró kráterek keletkeztek a hatalmas esőcseppek helyén, a levegőt átjárta a frissen hulló csapadék mámorító illata. Rövid idő elteltével az eső csendesedni kezdett, a zápor tovább sodródott északkeleti irányba. Villámlás nem kísérte útját, a Mátra felé érve feloszlott, az küldetését befejezte.
Autóba ültünk, és Gyöngyös irányába vettük az irányt, mivel tőlünk délebbre mintha erőteljesebb tömbök alakultak volna ki.
Szurdokpüspöki települését elhagyva újabb pihenő vette kezdetét , egy füves, jó kilátással bíró terepen leheveredtünk a fűbe, élveztük az előttünk elterülő dombok végeláthatatlan látványát. Az egyik pillanatban a legfiatalabb viharvadász eltűnt a száraz fű sűrűjében, és vidám hangon felkiáltott: Ezt nézd apa, egy aranyos csiga család! A nyakában csüngő masina azon nyomban az esőt váró apródok felé szegeződött, ezt mindenképp meg kellett örökíteni.
Miközben a házukba beszorult puhatestűek látványába burkolóztunk, tőlünk nem messze egy ígéretesebb cella jelent meg a radaron. Autóba ültünk és Gyöngyös irányába folytattuk utunkat. A dombok hullámvasútján haladva, az egyik magasabb pontra érve egy szépséges látvány tárult a szemünk elé. Egy magányosabb, kontrasztos, elegáns kinézettel felruházott zivatar cammogott a déli horizonton, szuper helyen voltunk.
Ez a zivatar nem a kisülésekről volt híres, az ominózus pillanatban alig-alig hallottunk dörgést irányából. Szépen lassan haladt el előttünk, a csapadéksávot megelőző felhőalap egyre morcosabban festett, már nagyon szeretett volna megszabadulni egyre gyarapodó súlyától.
Nem sok idő múlva záporeső kezdődött. A fejünk fölé sodródó gomolyfelhő hatalmas cseppeket indított útjára, a time-lapse videóért felelős masina veszélybe került. Nagy szerencsénkre sikerült egy darab műanyag zacskó segítségével tetőt fabrikálni a fényképezőgép fölé, de minket nem igazán védett meg semmi a préri közepén. Hősiesen álltunk az egyre erőteljesebb zápor árnyékában, bőrig áztunk. Idő közben a fekete színbe öltözött, hatalmasra puffadt felhők is öntözni kezdték a tájat, újabb aktív cella alakult.
Hazafelé indultunk de valami azt súgta, hogy ezzel még nincs vége a napnak. A radaron ekkor jól kivehető volt, hogy egy összeáramlásból adódó vonal mentén egyre több, villámtevékenységet tekintve jóval aktívabb zivatar pattan ki a Cserhát térségében. A 21-es úton haladtunk Jobbágyi települése felé, miközben a dombok mögül egy éppen leszállófélben lévő csészealj kontrasztos formája bukkant elő nem kis örömünkre! A földönkívüliek megérkeztek, mi pedig örömtáncot jártunk a tiszteletükre. 🙂
Ez a zivatar már sokkal több kisülést produkált, és csapadék is jóval intenzívebben hullott belőle. A bámulat hevében alig tudtuk a time-lapse masinát üzembe helyezni, a rosszul rögzített lábakon majdnem a földön landolt a szerkezet. Ha egy tíz perccel előbb érkezünk biztosan több idő jutott volna a legszebb pillanatokra, de valamennyit így is sikerült rögzíteni belőle. Nem igazán volt sok időnk a fotózásra, nagyon hamar a csapadék kereszttüzébe kerültünk.
A csapadék intenzitása és a cella aktivitása egyébként folyamatosan gyengült, hamarosan a mi napunk is véget ért. Bár a nap elején nem készültünk nagy dolgokra, a Gyöngyös közelében kialakult zivatart mégis sikerült felülmúlnia az utolsó páciensnek. Csodás nap volt!
A vadászat során készített TIME-LAPSE anyag feldolgozás alatt van, hamarosan elkészítjük az összefoglaló videónkat is, melyben pár itt nem látott fotó is felbukkan majd!
Egy éjszakai, gyenge zivatar kisülései
Tegnap délután gyenge villámtevékenységet produkáló zivatarok vánszorogtak a középső országrészben. Ezek a zivatarok szinte saját magukat tartották életben, multicellás rendszerekké fejlődtek . A radaron jól kivehető volt, hogy az elhaló félben lévő csapadékfolt valamelyik oldalán, teljesen véletlenszerűen lett aktív egy újabb Cb, itt jelentkeztek a friss kisülések is. Ezen villámlások száma a nap előrehaladtával egyre csökkent, az esti órákban már csak 4-10 kisülést produkált egy-egy aktív cella.
Az éjszakai órákban egy gyenge zivatar pattant ki Aszód térségében. Szép lassan araszolt északkeleti irányba néhány villámot produkálva. Mire közelünkbe vánszorgott már nem láttunk benne kisüléseket, úgy gondoltuk végleg kipurcant. Picit reménykedtünk, hogy a Mátra csúcsai fölé érve még hátha erőre kap, ezért a fényképező masinát az állványon hagytuk, várakoztunk. Kb. 10 perc elteltével egy erőteljes villanás, majd a hozzá tartozó mormogás jelezte, felébredt a kicsike. (Ezzazzz!! 🙂 )
A fényképező gépet elindítottuk és titkon reménykedtünk abba, hogy az idei év első villámfotóját végre elkészíthetjük. A következő percben ismét villanó fény és megszületett az itt látott kép. Nagyon boldogak voltunk, végre villámügyileg is elindult a 2020-as évünk! 🙂
Boldogan ugráltunk a préri közepén, miközben az fényképezőgép tovább dolgozott fényre éhesen. A keleti égbolt felé tekintettem, ahol egy csodaszép meteor haladt végig a felhők kavalkádja között. A következő pillanatban egy újabb fehér színű fény világított be mindent, miközben a fotó masina kattanó hangja azt jelezte, hogy a kép készítése véget ért. Vajon sikerült még elcsípnie a fény forrását, vagy lemaradtunk róla? Nagy izgalmak közepette nyomtam meg a fényképező lejátszó gombját, nem csalódtam! 🙂 Sikerült egy újabb szépséget lencse végre kapni, ráadásul ez volt a cella utolsó kisülése. A villámtérkép szerint mindösszesen 4 villámot produkált zivatarunk, az itt látott páciens volt az elköszönő, egyben legszebb kisülés.
Gyenge zivatar szivárvánnyal (2020.04.13.)
Tegnap délután egy markáns hidegfront vetett véget a nyárias napoknak. Jelentős mennyiségű csapadék már több mint egy hónapja nem hullott az országban, így a talaj felső része erőteljesen kiszáradt az alacsony páratartalmú meleg levegőben. Nagyon kellene már a kiadós csapadék, ez a front viszont nem hozott annyi esőt, amennyire szüksége lenne a kiszáradt földeknek.
Pár nappal ezelőtt, a reggeli órákban, a házunk északi oldalán fekvő betonon egy meztelen csiga keresett egy számára megfelelően nedves közeget. Az ezt követő reggelen arra lettem figyelmes, hogy a csiga még mindig ott van ahol nemrégen láttam, de már nem mozdult, teljesen kiszáradt. A nap sugarai a beton tenger tetején érték a puhatestűt, a száraz időjárás gyorsan végzett vele. Ez a dolog nem lepett volna meg ha júliusban történik, no de most áprilisban…
A tegnap délután érkező hidegfronthoz zivatarok is társultak. Ezek a cellák nyugati irányból érkeztek hozzánk, és leginkább felhő villámokat produkáltak.
Az érkező rendszer egyre közelebb araszolt hozzánk, a szél folyamatosan erősödött. A lemenő nap sugarai megvilágították a csapadéksávot, szépen festett.
Kb. negyed óra múlva egy újabb, gyenge csapadéksávval bíró cella alakult a Cserhát déli oldalán. Pár felhővillámot is útjára engedett a naplementében, látványos percek következtek.
Rövid időn belül egy rövid ideig látható szivárvány formálódott a keleti oldalon.
Az egyre távolodó cella már nem szórt villámokat, szép lassan kelet felé távolodott. A napsugarak még mindig megvilágították a csapadéksávot, szép látvány volt.
A felettünk áthaladó záporeső jelentéktelen csapadékot hozott, a csapadékmérő 0.5 mm-t mutatott. Ma reggelre sem hízott túl sokra a mennyiség, 2.6 mm eső hullott összesen a hidegfrontból. A port elverte, a tavaszi vetésnek viszont ez nagyon kevés volt.
A természet hangjai (2020.03.29.)
Kicsivel több mint egy héttel ezelőtt horgászni indultunk. Ha valaki a jelenlegi helyzetben megteheti és ki tud mozdulni a természetes környezetbe, meglepő dolgokat tapasztalhat. Ezek a dolgok nem rossz dolgok, éppen ellenkezőleg. Először az ember csak azt érzékeli, hogy valami más mint eddig volt, de ahogy telik az idő rájön mi a „furcsa”. A lecsökkent autó és repülő forgalom következtében sosem érzékelt csend tapasztalható, ennek köszönhetően sokkal hangosabb az állatok éneke, hangja.
A horgászat közben szinte folyamatosan kapkodtuk a fejünket, mivel a tó környékén repkedő madarak szinte minden szisszenését hallani lehetett. A tőlünk méterekkel messzebb vadászó kék fejű gyíkok csörgő hangját folyamatosan figyelemmel kísérhettük, a vízből kiugró apró halak csobbanása szinte hangosnak bizonyult. A tőkés récék udvarlását kísérő visítozás visszhangja egyedi élménnyel gazdagította az amúgy is felejthetetlen pillanatot. Az egyik fiatal pár eddig sosem tapasztalt bátorsággal mászott ki mellénk a vízből, jó pár percig élvezhették vendégszeretetünket.
Az amúgy is élvezetes pillanatot egy távolban felbukkanó zápor látványa tovább színesített. A közelünkben elhaladó góc hatására az állatok hangjai alább hagytak, kísérteties csend borult a tájra. A szél egyre élénkebb mozgásba kezdett, egyre erősödő zúgása megtört a még levelek nélkül ágaskodó fák száraz gallyain. Pár száraz levél, melynek sikerült a gyenge tél támadásait az ágakon átvészelni, halk csörgéssel a mögöttünk lévő üde zöld gyepen landolt. A víz felszínén aprócska fodrozódások táncoltak, fejünk tetején egy-két kósza vízcsepp koppanását éreztük. Rövid idő elteltével aztán teljes csend lett, a szél is odébb kullogott. A hatalmas csend hátterében egy új hangszer monoton, egyre erősödő játéka vette kezdetét, a csapadék hangja.
A másik igen pozitív változás a levegő rendkívüli tisztasága. Nem csak a nagyvárosokban és azok környékén érzékelhető a a levegő minőségének javulása, hanem a réteken, erdőkben is.
Az emberiséget mozgató gazdasági motor alapjáraton pöfögése jó hatással van a természetes környezetre. A Föld egy picike lélegzetvételhez jutott, sokan tapasztalhatják most világszerte milyen lenne bolygónk ha jobban odafigyelnénk környezetünkre. Hogy mi lesz majd ezután? Nem hinném, hogy a következő évtizedekben változik majd valami, és nem a gazdasági növekedés lesz a világ mozgatórugója. Ha ezen nem változtatunk könnyen lehet, hogy hamarosan mi is a dinoszauruszok sorsára jutunk. Egy fontos különbség azonban lesz a két esemény között. A szerencsétlen dínók nem tudták elkerülni sorsukat, nekünk viszont meg lenne rá a lehetőségünk hiszen saját magunk alatt melegítjük az üstöt.
Egy biztos…az üst már fortyog, a kérdés csak az, hogy a forrásban lévő anyag mikor oltja el az őt melegítő tüzet…
