Bár az utolsó pillanatban érkeztünk a Salgótarján szomszédságában található Etes térségébe, szerencsére nem maradtunk le a lényegről. Egy északnyugat felől érkező rendszer déli oldalán egyre erősebb cella fejlődött, amit a radarképekből összerakott rövidke videón is láthattok.

Az erőteljes szélnyírás hatására egyre inkább jobbra kitérő mozgás volt megfigyelhető a cellán, emiatt is nagy eséllyel szupercellás zivatarról beszélhetünk. Mivel mi nem vagyunk meteorológusok, és a látottak alapján nem tudtuk egyértelműen azonosítani a szupercellát, nem szeretnénk magunk dönteni, maradjunk inkább a heves zivatar kifejezésnél, számunkra egyébként sincs akkora jelentősége. (a médiában, és az idokep.hu weboldalon ez a zivatar szupercellaként került definiálásra, de mindenki döntse el maga a rendelkezésre álló képek/infók alapján) . Valószínűleg a time-lapse videóban látottak is több infóval szolgálnak majd , de ezt (idő hiányában) még nem sikerült összefűznünk.

Számunkra az élmény, és a saját szemünkkel látott pillanat a legfontosabb, hiszen egy ártatlannak tűnő zápor is képes felejthetetlen pillanatokat előidézni, mint történt az idei év áprilisában is.

No de térjünk vissza erre a zivatarra amely felhőszakadással, viharos erejű széllel söpört végig térségünkben. Amikor sikerült egy viszonylag magas pontot találnunk a hegyekkel tarkított területen, már a kertek alatt járt a kicsike. A peremfelhő egyre látványosabban alakult előtte, a folyamatosan erősödő „zöldegélés” pedig jelezte, nem egy átlagos zivatarral lesz dolgunk.

Eközben a másik masina (time-lapse) illetve akció kamera is folyamatosan rögzítette az „érkezést”, így ha lesz időnk egy rövidke filmet is összedobunk majd.

Akkor szokás szerint az „ÉRKEZÉS” pillanatai panoráma fotókból:

Ebben a fázisban erőteljes lecsapóvillámokat is láttunk a peremfelhő árnyékában, a zöldes szín félelmetes hadigépezetté kovácsolta a cellát.

Az érkező kifutószél miatt, gyors kapkodások közepette az autóba ugrottunk, és Salgótarján felé vettük az irányt. Pár perc telt csak az indulásunkat követően, éjszakai sötétség kerekedett. A viharossá fokozódott szélben hatalmas ágak repkedtek körülöttünk, eszméletlen intenzitásra kapcsolt az eső. Salgótarjánban több fát csavart ki a szél, vízátfolyások és kisebb tavak keletkeztek mindenfelé. Próbáltunk a Mátra felett áthaladó rendszer nyomába eredni, de erre sajnos nem került sor mivel igen nagy tempóban haladt délnyugati irányba. Az utolsó képet Gyöngyösről készítettük, de akkora már valahol a Tisza-tó térségében járt a mi zivatarunk.