Egy nyári éjszakában kipattanó helyi zivatar fényjátéka az egyik legcsodálatosabb élmény számunkra. Az ilyen cellák kialakulását igen enyhe, tücsökciripeléssel átszőtt esték előzik meg. A viharvadászatok izgalma ilyenkor nem csigázza lelkünket, helyette valami egészen más történik legbelül…

Már a délutáni, késő délutáni órákban találkozik csapatunk és lenyűgözve figyeljük a magasba törő gomolyfelhőket.

Sokszor már ezekben az órákban is zivatarok alakulnak ki, hatalmas hadigépezetek épülnek a távolban.

A mai nap azért valamiben különbözhet majd többitől…a konvekció éjszakai is kitarthat ezért egy magasabb pontra autózunk, majd komótosan leheveredünk az körülöttünk viruló üde zöld fűfélékből készült illatos szőnyegre . Előkerül egy fimon szendvics, beszélgetünk az időjárásról miközben izgatottak várjuk, hogy a hegyek felett kialakult ártatlan gomolyfelhők valamelyike meggondolja magát és hirtelen a magasba törjön.

Még be sem sötétedett teljesen és az egyik pillanatban halk morajlás keveredett a hangos rovardal sűrűjébe. Az egyik Mátra felett magasba igyekvő gomolyfelhő végre hatalmasra hízott, záport adó zivatarrá fejlődött. Szépen komótosan, a fűben üldögélve elindítottuk az exponálást, készültek a villámfotók is.

Az ezt követő percekben lecsapóvillámok járták fergeteges táncukat, a monoton feketeséget néha nappali világosság kísérte.

Egy fél óra múlva már hatalmas üllőt növesztett a zivatar melyben egy-egy felhővillám is megmutatta magát. Ezek a kisülések csodálatos látványt nyújthatnak, mi egész egyszerűn csak Jedi villámoknak nevezzük őket. 🙂 Hogy miért? Mivel sok esetben vízszintes irányba terjeszkednek, nagyon hasonlítanak Csillagok Háborúja (Jedi visszatér) filmben az uralkodó kezéből szórt villámokhoz mellyel Darth Vader-t küldte át az örök vadászmezőre. 🙂

A cella szépen lassan dél felé araszolt és már csak néhány villámocska hagyta el építményét. Búcsúzóul még útnak indított pár villámot, aztán csend borult a tájra…