Május elsejét írunk. A mögöttünk álló hónapokban viszonylag sok csapadék hullott az Északi-középhegység térségében, ami a buja zöld növényzeten is nagyon jó észrevehető. A tavalyi száraz évet követően végre rengeteg mag kelt életre, bámulatos színekbe öltözött a természet. Egyre több virág nyitja ki szirmait, melyeken beporzó rovarok tömege keresi a számára megfelelő táplálékot. Azzal a tervvel a fejemben indultam neki a barangolásnak, hogy a tavasszal előbújó gombák ( kucsmagomba, májusi pereszke, szegfűgomba ) valamelyikéből készítem el ebédemet. Sajnos nagyobb testű fajokra nem sikerült lelnem, pedig igen változatos, bár számomra ismeretlen területeken próbálkoztam felkutatásukkal. Az erdőben ért kudarcot követően füves területek felé vettem az irányt, ahol hatalmas szerencsémre szegfűgombák garmadája bújt meg a közel egy méteres fűben. A gomba ízesítéséhez vadsnidlinget is sikerült gyűjtenem, de nagy szerencsémre a sütésre kiválasztott területen friss kakukkfűre is bukkantam. A gombát és hagymát egy kanál disznózsíron sütöttem ropogósra, melyet sóval, borssal, és pirospaprikával ízesítettem. Egy igen egyszerű, de annál finomabb ételt sikerült készítenem, köszönöm szépen ezt a bámulatos ajándékot az Anyatermészetnek!
Címke: kirándulás
A természet éléstára sorozatunk legújabb része – Főzelék a tavaszi vadonból
A tavasz közepén már nem csak a völgyek napsütötte zugaiban ágaskodik a sok üde zöld táplálék növény. A turbolya, madársaláta, árvacsalán, gyermekláncfű és pásztortáska, már a hegyvidéki területek ötszáz méter feletti magasságában is kizöldültek, hatalmas mennyiségű friss táplálék áll rendelkezésre mindenfelé. A kopár, sziklás területeken szebbnél szebb virágok teszik egyre színesebbé a tájat, melyeket hangosan döngicsélő rovarok egész serege keres fel. Egy viszonylag kicsi területre korlátozódva , tarka virágokból álló apró nőszirom csapatra bukkantam, hatalmas örömömre. Az ibolya, tavaszi hérics, salátaboglárka, tüdőfű és egyéb ilyenkor megszokott szépségek mellett fekete kökörcsinnel is találkoztam. Az ebédemet a szokásos tavaszi finomságokból készítettem el: egy kevés turbolya, zsenge gyermekláncfű és pásztortáska levelek, virágos árvacsalán és a nagy csalán friss levelei. Az étel ízvilágát a frissen szedett vadfokhagyma adta, melyet egy darab szalonnán pirítottam meg. A főzelék sűrítéshez két kisebb szem burgonyát használtam, mivel a magasabb területeken nem számoltam a csicsóka lehetőségével. A végeredmény valami egészen rendkívüli volt, javaslom mindenkinek, hogy mindenképp készítse el ezt a mennyei eledelt, már nem sok idő van rá…
A természet éléstára – Őzlábgomba
A természet éléstára – Hólében főtt gombaleves
A természet éléstára – A csalán, és az erdőszéli csiperke harmóniája
A természet éléstára – A teremtett környezetünk ajándéka
A természet éléstára – Megtisztulás a Magas-Tátrában (4K) – A lélek táplálása
A természet éléstára – Szegfűgomba 4K
A természet éléstára – Főzelék a tavaszi vadonból
A természet éléstára – Virágok között
A természet éléstára – Egy csodás nap a hegyekben
A természet éléstára – Egy téli nap a Mátrában
A természet éléstára – Barangolás az Ipoly völgyében
A természet éléstára – A Cserhát ajándéka
A természet éléstára – Barangolás a Mátrában 2. rész
A természet éléstára – Barangolás a Mátrában 1. rész
Őszi, ködös kirándulás a Bél-kő szikláin (2022.10.29.)
Egy csodálatos helyre kirándultunk október utolsó napjaiban. A Bükk-fennsíkot körülölelő sziklasor páratlan látvánnyal fogadja az oda látogatókat, lenyűgöző, kicsit földöntúli táj tárul az ember szeme elé.
Szürke, ködös időjárásban vágtunk neki az útnak, az előrejelzések azonban adtak némi reményt, hogy a Bükk térségében akár rövid időre a nap is előbújjon. A kirándulás első szakaszát csodaszép, őszi színekben pompázó bükkös, és sziklás talajon kapaszkodó tölgyerdő tette igen látványossá.
A tető közelébe érve a köd egyre inkább fogságba ejtette a környéket, volt olyan pillanat amikor azt sem tudtuk merre tovább.
Hihetetlen, de az előrejelzések által várt, 13 óra környékére prognosztizált napsütés lehetősége szinte percre pontosan bekövetkezett, és egyik pillanatról a másikra a pár méteres látótávolságot valami bámulatos látvány váltotta.
Ezt követően a köd az alacsonyabb területekre szorult vissza, csodaszép kilátás tárult a szemünk elé.
Az igazán izgalmas percek a kilátó tetejére érve kezdődtek, ekkorra ugyanis a köd újra támadásba lendült, és mint a tengervíz hömpölygött egyik oldalról a másik irányába…lenyűgöző volt.
Egy lenyűgöző hétvége a Magas-Tátrában – Első nap (2022.07.22.)
Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire szeretem a Magas-Tátrát. Ebben a csodálatos világban minden megadatik, amit egy természetet szerető ember csak kívánhat. Változatos fenyőerdők, tiszta vízű patakok, tengerszemek, füves rétek, gombák, változatos állatvilág, a csipkés csúcsok, valamint az azok tetejéről nyíló lélegzetelállító kilátás. A tisztaság, a jó levegő és persze túrázó társak arcáról áradó jókedv, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egy életre szívembe zárjam ezt a páratlan tulajdonságokkal megáldott helyet.
Ebben az évben már több alkalommal is megjártuk a Magas-Tátra csipkéit (májusban és júniusban), ebben a hónapban sem volt másképp. Amiben azonban más volt ez a kirándulás, az a zivatarok látványa, és az eső bársonyos érintése. Mivel a mögöttünk álló hetek, hónapok, csak nagyon kevés csapadékkal kényeztettek, nagy felüdülés volt belecsöppeni ebbe világba, mintha egy csodálatos meseországba kerültünk volna.
Nagy izgalommal vágtunk bele a két napos túrába, már az első napon felejthetetlen élményekben volt részünk. A délelőtti órákba csak pár jelentéktelen, lelkünknek mégis oly kedves gomolyfelhő mutatkozott a távolban,
viszont a kora délutáni percekben, a Tátra keleti felén egy sötét felhőalap, majd az egyre erősödő felhővillámok moraja jelezte, valami elkezdődött. Ebédünket ebben a festői környezetben fogyasztottuk, miközben a távolból érkező mennydörgések csilingelő hangja, a természet egyik legszebb koncertjét játszotta nekünk.
A látvány, a friss levegő, és a közeli zivatar hangjai által fejünkben előidézett „Great Reset” után, visszafelé indultunk. Percről percre egyre több gomolyfelhő tört a magasba, a nap diktatórikus hatalma megdőlni látszott, felemelő érzés volt látni az egyre sötétebb felhőalapok agresszív támadását.
Nagy szerencsénkre a fiatal zivatarok alig mozogtak, szinte a keletkezésük helyén pakoltál le csapadékukat. Az egyik ilyen ifjú szinte mellettünk épített sötét alapot, igen csodásan festett mellettünk.
Eközben előttünk, szintén nem túl nagy távolságra, egy látványos esőfüggönyt eregető zivatar alakult.
Egyre gyorsabb léptekkel haladtunk lefelé, mivel a fejünk felett is erőteljes keletkezés volt megfigyelhető.
Az egyik pillanatban előbukkant a nap korongja, hátrafordultam. Félelmetes, mégis lenyűgöző látvány volt a fenyőfákon megcsillanó napsugár aranyló fénye, és a háttérben, már órák óta tomboló zivatar sötét felhőzetének kontrasztja.
„Nagy szerencsénkre” nem kapott el minket egyetlen zivatar sem, szárazon értünk le a parkolóba. A távolban, az Alacsony-Tátra felett még kialakult egy gyenge zivatar, de az energiát már teljesen felemésztették, nem volt több erő a légkörben.
Fantasztikus élményekkel, csodás nappal a hátunk mögött érkeztünk a kempingbe. Az előrejelzések szerint holnap még több zivatar lesz a Magas-Tátra térségébe. Mivel gyerekekkel érkeztünk a túrára, nem terveztünk „erősebb” kirándulást szombatra, megadjuk a tiszteletet a hegy szellemének, nem kockáztunk. Viszont annak a tudata, hogy holnap még több, még erőteljesebb cella tarkítja majd ennek a csodálatos hétvégének időjárását, igencsak felvillanyoz! 🙂
A bejegyzés végén azért egy olyan galériát is mutatunk nektek, ahol nem csak a felhőké a főszerep, hanem az útvonalra jellemző tájat mutatjuk meg. Sőt, arra is gondoltunk, hogy a tátrai kirándulásaink alkalmával készült fotókat egy külön kategóriába csoportosítva bemutatjuk, az útvonal pontos leírása kíséretében. Így, ha kedvetek támad egy jó túrázáshoz, segítségül hívhatjátok ezeket az írásokat.
Ezen a napon egyébként a Batizfalvi-tóhoz látogattunk el, amely 1884m magasságban fekszik. A túrát Felsőhági településről kezdtük (1089m), ahonnan a sárga jelzésen haladtunk felfelé a tó irányába. A teljes túra hossza kb. 10.4 km (oda-vissza) a szintemelkedés pedig 795m. Egy viszonylag jó kondiban lévő társaság két és fél óra alatt tud kiérni a tóhoz, de ha csak egy lassú, ráérős tempóban szeretnénk haladni, három és fél óra alatt teljesíthető a táv. Kalandra fel! 🙂
