Eleinte nyugaton szórványosan esett az eső, záporeső, majd kora délutántól először az ország középső részén, majd keletebbre is zivatarok alakultak ki, néhol jégeső is előfordult. Zivatarok környezetében viharos széllökések voltak. A hőmérséklet csúcsértéke általában 23 és 31 fok között változott, de az Alpokalján csak 21, 22 fokot mértek. Az éjszakai órákban fokozatosan megszűntek a záporok, zivatarok, országszerte csökkent a felhőzet.
A délutáni órákban egy konvektív rendszer sodródott a Cserhát keleti vonulatai felé . Az érkező zivatarok ekkor még viszonylag „egyszerű” struktúrával rendelkeztek, heves eseményekre utaló felhőket nem igazán láttunk az érkezés pillanatában. Pár perc leforgását követően aztán erőteljesen megváltozott az égkép. Egyre sötétebb alapok keletkeztek, a villámtevékenység szinte folyamatossá vált. Záporesők indultak útjukra, a felhőalapok egyre lejjebb kúsztak, zöldes színben kezdett úszni minden.
A táj percről-percre egyre durvább arcát mutatta. A felhők örvénylő mozgásba kezdtek és mérgzöld ruhába öltöztek. Erőteljes fényvillanások közepette vastag lecsapóvillámok cikáztak mindenfelé melyekhez ágyúlövés szerű robaj csatlakozott. Ettől függetlenül idegesítően nagy volt a csend, félelmetes pillanatok következtek.
Mivel a rendszer a fejünk fölé araszolt autóba ültünk, és pár kilométerre tőle folytattuk túránkat. Ekkor már erőteljes csapadékhullás volt megfigyelhető tőlünk pár kilométerre, a szél is egyre erősödött.
A következő pillanatban brutális szél támadt, mi pedig egy csukafejessel az autóba pattantunk. Ekkor készült a következő felvétel, extázis közeli állapotban vártuk a folytatást… 🙂
A hátunk mögött kirajzolódott a kiépült rendszer méregzöld felhőzete, ez is hátborzongató látvány volt.
A kifutószél erősödését követően felhőszakadás kezdődődött. Az autót folyamatosan ostromolták az erőteljes lökések, élveztük a vihar változatos hangjait. Emlékezetes nap volt ez, várjuk a hasonló folytatást!