Ez a viharvadászat egy picit más volt mint a többi. Ezúttal nem a villámok és peremfelhők voltak főszerepben, hanem egy olyan csodálatos felhő, mint a mammatus vagy mammatocumulus. A latin mamma szó jelentése egyébként mell, és ha jól megnézzük ezt a felhőt valóban egy lefelé csüngő cicire hasonlít. (ezért megtekintésük csak 18 éven felülieknek ajánlott! 🙂 ) Nem csoda hát, hogy férfi csapatunkat ennyire lenyűgözte a látvány, és nem tudtunk elszakadni a női idomok sokszínűségétől. No de ne evezzünk ilyen messzire a viharok világától, nézzük meg mi is történ ezen az ominózus napon térségünkben.
Az első találkozásunk a 21-es út, sámsonházai kereszteződésben esett meg, ahol egy nagyméretű jeget is produkáló cella hátoldaláról készítettünk pár fotót.
A fent látott cella egy folyamatosan fejlődő rendszer része volt, amely csak igen lassan helyeződött át keleti irányba, viszont az „alsó” vége egyre jobban dél felé terjeszkedett. Az erőteljes szelet korbácsoló rendszer igen nedves levegőt juttatott a magasabb rétegekbe is, ennek hatására látványos felhőzet volt megfigyelhető a nyugati felén. Ezekből a felhőkből azonban csapadék nem hullott, ennek ellenére igen látványosan festett.
Rövid idő elteltével Hatvan térségébe autóztunk, ahol először láthattuk a tőlünk keletre tomboló rendszer mamatus felhőit.
A következő galériában az itt készült fotókból láthattok egy összeállítást:
Eközben nyugat felől egyre világosabb lett, de egy kicsikét délebbre kellett autóznunk, hogy a napot eltakaró gomolyfelhő árnyékából ki tudjunk szabadulni. Tökéletes volt a választás, egyre színesebb bikiniben ékeskedett a sok cickó, csodás pillanatok következtek.
Ettől kezdve szinte minden percben más és más égbolt tárult elénk. A lemenő nap irányába így festett a égbolt,
tőle picit jobbra pedig ezt láttuk.
Ebből a két látványosságból egy panoráma felvételt is kreáltunk.
Ahogy a nap a horizont alá bukott, a mammatus felhők is egyre szabálytalanabbá váltak. Ekkor egy egészen másik oldalát mutatta nekünk az égbolt, ez sem volt piskóta…
Úgy gondoltuk, hogy pár fotót érdemes egy galériába is bepréselni, ezeket láthatjátok most.
Az éjszaka további részében az érkező hidegfront zivataraira fókuszáltunk. Délnyugat felől egyre nagyobb számban érkeztek hozzánk villogó cellák, de pár kósza felhővillámon kívül mást nem igazán tudtunk lencse végre kapni.
A Cegléd térségét elérő szupercella bámulatos fényjátékát viszont élőben láthattuk, bár a villámok szemünk elől rejtve járták eszeveszett táncukat….csodálatos volt. A feláramlásról azonban sikerült egy-két huncut fotót készítenünk, ezt láthatjátok a következő képeken.
