Tovább folytatódik a csapadékos időjárás. Tegnap délután a középső országrészben alakult ki egy lassan mozgó konvektív rendszer, mely hatalmas mennyiségű csapadékot pakolt le a hegyvidéki területeken. Szécsény településéről 50 mm-t meghaladó csapadékösszegről érkezett információ, de a Cserhát környékén több helyen eshetett hasonló, vagy ezt meghaladó mennyiség. Bercel és Nógrádsipek településén villámárvíz alakult ki, az utóbbin háromszáz házat és hatszáz embert veszélyeztetett a medréből kilépett vízfolyás.
Az épülő rendszer keleti oldaláról nekünk is sikerült pár fotót készíteni, bár a viszonylag zárt felhőtakaró okán kialakult rossz fényviszonyok miatt, nem igazán sikerült kontrasztos fotókat összehoznunk. Az első galériában az állandóan változó, de nem túl erőteljes peremfelhőkről láthattok egy válogatást.
A vízzel telített levegőben a feláramlások igen látványosan festettek, a cellákban újonnan születő congestusok alja szinte a talajt súrolta.
Szinte a földig ér
Végezetül egy érdekes felhőforma, amit egy elhaló zivatar előoldalán látunk.
Látványos felhőforma
Az esti órákban egy újabb keletkezés vette kezdetét, ami a Mátra térségében okozott újabb csapadékot. A sötétedést megelőzően még készítettünk egy utolsó fotót a minden irányba terjeszkedő esőfüggönyről.
Vasárnap délután, a napsütés energiájának köszönhetően látványos gomolyfelhők keletkeztek a mélykék égbolton. A ország több pontján alakultak ki záporok, de az Alföld északi és középső részén, a főváros környezetében illetve a Körösök környékén zivatarok is kialakultak a 12-17 fokra felmelegedő tavaszias hőmérsékletben.
A Mátra térségét több hullámban érték el gyorsan mozgó záportömbök, érkezésüket viharos lökések előzték meg. Az első ilyen gyorsvonatot fél három magasságában kísértük figyelemmel Jobbágyi térségéből, nagyon jó volt már látni a kontrasztos konvektív tömböket.
Az első zápor
A fent látott lurkó nagyon rövid idő alatt robogott át a fejünk felett, a kibukkanó napfényben pazarul festett a magasba emelkedő üllője is.
Csodaszép
Amikor már távolabb, tőlünk délre helyezkedett el a zápor, érdekes felhőzet volt megfigyelhető mögötte.
Eközben a távolban, egy újabb zápor szépséges arca rajzolódott ki a távolban.
Egy újabb szépség követi társát
A végső támadásra közel egy óra múlva került sor. Ez a sokkal nagyobb területet érintő, több gócból álló kisebb rendszer fél négy magasságában érte el térségünket. Ennek csapadéka már nem jutott el hozzánk, tőlünk pár kilométerre préselte ki magából az utolsó cseppeket látványos szivárvány kíséretében.
Közel fél órán át volt látható a szivárvány
A szivárvány közel fél órán át táncolt a rendszer szélén, hol erősebben, hol pedig halványabban mutogatta magát. Tőle balra olyakor egy testvér fényei is felvillantak, de ő jóval szolidabb ruhát öltött. A legszebb képeket a következő galériában láthatjátok, bár az állandóan változó égkép miatt igen nehéz kiválasztani a legjobbakat, számunkra minden kép egyedi értéket képvisel.
Tegnap délután látványos záporok, havaseső és hózáporok alakultak ki az ország több pontján, a nyugati országrészben hózivatar is kialakult. A Mátra és a Cserhát magasabban fekvő területein több centiméter friss hó hullott az intenzív hózáporokból, erről készítettünk pár felvételt a délután folyamán.
Valamikor hajnali két óra környékén halk morajlásra ébredtem. Az ablak felé fordultam, mert nem igazán tudtam mi történik körülöttem. Már-már visszatértem a hirtelen megszakadt álmom következő fejezetéhez, amikor vakító fény adta tudtomra, zivatar van a közelben. Szédült, kábult állapotban az este ledobott ruháimat kerestem a sötétben, miközben újabb vakító fény világította be a sötét szobát. Hatalmas kapkodások közepette a kijárati ajtó közelébe vonszoltam magam, majd a fotó masina, és az állvány felkutatása vette kezdetét, nem volt egyszerű procedúra..
Mire a házunktól kb. kettőszáz méterre fekvő dombocska tetejére értem, az agyam már legalább harminc százalékon dolgozott, kezdtem felfogni mi is történik valójában. 🙂 Ami kicsit nyugtalanító volt, hogy a mögöttem álló öt percben egyetlen kisülés sem kábított el fényével, csak a szél egyre erősödő hangja jelezte, hogy valami ólálkodik a közelben. Az állványt szolid káromkodások közepette lábaira erőltettem, a fényképet megörökítő kézi készüléket sosem látott szerencsétlenkedés kíséretében rögzítettem a háromlábú tetejére. A masinát végre bekapcsoltam, vakító fénye kínai ábrázatot kölcsönzött az ágyban összegyűrődött, ráncoktól töredezett arcomnak. Dél felé céloztam, és izgatottan vártam a történéseket. Az egyik pillanatban vakító fény világított be mindent, egy viszonylag közeli lecsapó villám csiklandozta meg Mátra oldalát. Ennek fénye annyira erős volt, hogy a fényképezőgép rossz beállítása miatt igencsak kiégette a képet, nem sokat láttam a szokásos cikkcakkokból.
Ez bizony kiégett
Egy picikét szűkítettem az aktuális rekesznyíláson, és vártam. Pár perc elteltével egy újabb villanás vakított el, az előző lecsapótól jobbra egy hasonszőrű példány mutatta meg kicsiny kis darabját.
Ő már jobban látható
Ezt követően aztán hirtelen csend lett, perceken keresztül semmi sem történt. Se fény, se csapadék, semmi. A kezdeti izgalmak is kialvó fénybe kerültek szívemben, a félbeszakított álom homályos képei jutottak eszembe. Kb. tíz percre volt szükség ahhoz, hogy győzedelmeskedjen a másik énem akarata, célba vettem az otthon melegében rám váró puha takaró menedékét. Alig tettem be a lábam az ajtón, újabb villámfény érkezett a Mátra felől, de hangja már jóval messzebbről hallatszott. Az ablakunk alatt lévő kanapéra ültem, egy ideig még figyeltem az egyre messzebb lévő, de egyre aktívabb zivatar játékát. Ekkor egy kérdés fogalmazódott meg bennem…nem kellene egy picikét közelebb férkőzni a villámokhoz, és autóba ülni? Rövid, de velős választ küldött frissen boot-olt agyam…NEM! 🙂 Határozott lendülettel az ágy mélyére süllyedtem, hagytam az egészet a francba, hajnali kalandom ezzel véget is ért… 🙂
