Igen látványos zivatarok alakultak ki vasárnap az Északi-középhegység térségében. Csapatunk egyik fele a Mátrától délre állomásozott, míg a másik Salgótarján térségében követte a fejleményeket.
A Mátra déli oldalán berobbanó zivatarok igen pazarul festettek, hullámzó mozgásuk, kontrasztos kék színük egyedivé mintázta ruhájukat.
Ahogy közeledtek felénk a kékes színt szürke, és fekete váltotta, az ég egyre morcosabb arcát mutatta.
A fejünk fölé érve aztán viharos szél támadt. Erőteljes villámok halk moraja zümmögött a viharos szélben, miközben félelmetes hullámok díszítették a baljós égboltot.
Eközben Salgótarjánban hasonló felhők uralták az eget, látványosabbnál-látványosabb percek követték egymást.
A zivatarok munkája az éjszakai órákban sem csitult, Laci barátomnak pár huncut kisülést is sikerült lencse végre kapni.
Sosem tudhatod, hogy mi vár rád a hegyekben. Az elmúlt két hónapban harmadjára jártunk a Gyömbér-csúcs tetején, de mindhárom alkalommal egészen más időjárás fogadott. A múlt szombaton igazi túlvilági élményeben volt részünk hiszen semmit sem láttunk a körülöttünk lévő világból, ami igazán misztikussá tette a hegymászást. Gyakorlatilag bárhol lehettünk volna – akár egy másik bolygón is – hiszen semmit sem láttunk, csak a természet erejével – széllel, köddel és hideggel dacolva – követtük a nem látott utunkat jelölő botokat, melyek elvezettek minket a csúcsra. Az ember ilyen helyzetekben talál leginkább önmagára, megtapasztalja az élet elfelejtett csodáit, és rájön, hogy hol van a helye a világban…
Elkészült a 2023-ban rögzített time-lapse anyagokból összerakott kisfilmünk, melyel Minden Kedves Olvasónknak Kívánunk Természeti Csodákban Gazdag, Nagyon Boldog Új Évet! Tartsatok velünk 2024-ben is!
Úgy gondolom sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt az éjszakát. Nem csak azért, mert futószalagon érkeztek hozzánk a brutális kísérőjelenségeket produkáló cellák, hanem azért is, mert egy perc pihenésre sem volt időnk. Zombi állapotban fotóztunk végig több mint négy óra hosszát, miközben viharos kifutószelek, és közeli lecsapóvillámok sorozata akart minket a meleg ágyikóba kényszeríteni…nem sikerült nekik. 🙂
Mivel borítékolható volt, hogy az éjszaka folyamán erőteljes zivatartevékenység veszi kezdetét, a radarra tapadva figyeltük az alakuló cellákat.
Laci barátom már a Salgótarjántól nyugatra elvonuló, felvezető zivatar villámaiból is elcsípett pár gyönyörűséget, miközben én próbáltam leküzdeni a testemen úrrá levő fáradtságot, és a fotós cuccaim után kutattam (nem volt egyszerű).
Az első és egyben legerősebb zivatar 1:30 körül érte el Pásztó térségét délnyugati irányból, amelyet két másik is követett.
Hajnali fél kettő környékén látványos peremfelhő jelent meg a délnyugati horizonton.
Az első cella , 1:30-kor
Barátunk eszeveszett sebességgel száguldott felénk, miközben folyamatos villámtevékenység világította be az egyre látványosabb peremfelhőzetét.
5 perc elteltével
A következő pár perc történéseit a következő galéria foglalja össze, izgalmas időszak volt az egyszer biztos.
Mivel a házunktól kb. 500m-re egy kisebb domb tetején tartózkodtam, a hirtelen támadt kifutószél futásra kényszerített. Ekkor a peremfelhő már karnyújtásnyira volt csak tőlem, egyre félelmetesebb pillanat következett.
Futás!
Gyors léptekkel szaladtam a fedezéket nyújtó filagóriába, amely házunk mellett található. Hatalmas szél támadt, brutális percek következtek. Folyamatos lecsapóvillámok, tomboló szél és felhőszakadás kavalkádjában húzódtam egyre beljebb az eső elől, félelmetes volt.
A radaron egy erőteljes szörnyeteg rajzolódott ki, ami pont a fejünk fölé érve került ereje teljébe.
Amint csendesedni kezdett, a hátoldalát díszítő villámokból próbáltam elkapni párat, mivel az érkezését kísérők szinte mindegyike rejtve maradt. Ekkor vettem észre, hogy a következő cella is ideért, a zivatarok össztüzében próbáltam villámokat lencse végre kapni.
Volt itt minden… erőteljes, a közelben lecsapó villámok,
az üllőkben látványosan végigfutó felhővillámok garmadája.
Valami csodálatos égi parádé szemtanúja lehettem, nem győztem betelni a látvánnyal.
A Pásztó felett átvonuló fenevad Salgótarján felé vette az irányt, ahol Laci barátom tárt karokkal várt rá. A korlátozott kilátás ellenére látványos kisüléseket sikerült megörökítenie, pedig a viharos szélben erőteljesen az állványba kellett kapaszkodnia.
A számtalan csodát felvonultató percek közepette észre sem vettem, hogy világosodni kezdett. Tőlünk délre azonban egy új cella volt születőben, melynek csapadéksávját már könnyebb volt megörökíteni az egyre több fénynek köszönhetően.
Az igazi csemege csak ez után kezdődött. Az érkező zivatar brutális támadást indított a föld felé, félelmetes lecsapó villámok hagyták el masszív felhőzetét.
Az egyik pillanatban vakító fény égette ki a retinámat, hatalmas reccsenés közepette ugrottam a mellettem lévő filagória fedezékébe. ( nem mintha bármit is jelentett volna ez az egész.. 🙂 ) A fényképező masinka látóterébe sajnos nem volt benne teljes egészében a közelben lecsapó villám, de a sejtelmes mellékágból jól érzékelhető, hogy igencsak közel csókolta meg a Szent Anyaföldet.
Az eső hirtelen, erőteljes intenzitással érkezett. A villámok minden irányból hallatták sistergő morajukat, testem minden zegzugában libabőrös lettem. Amikor tovább állt, egy utolsó villámot még sikerült elcsípnem a hátoldalból.
Bár délen egy újabb cella építette fel magát,
már nem volt idő rá, indulnom kellet. Kevesebb mint egy órám volt elkészülni mivel indultunk a Magas-Tátrába, várt minket a hegy szelleme, a pozitív energiák simogatása. Fáradtan, de megannyi élménnyel mögöttem kullogtam be a meleg szobába, sosem felejtem el ezt az éjszakát!
A fotózás közepette végig a kezemben szorongattam a videó kamerát is, amelyet a napokban volt lehetőségem végignézni. Annyira tetszett némelyik felvétel, hogy úgy döntöttem, egy rövidfilmet fogok készíteni belőle. Szóval legyetek türelemmel, hamarosan elkészül majd az is…csak győzzétek kivárni! 🙂
A lehullott csapadék mennyisége megdöbbentő volt, hajnali 2, és reggel 6 óra között 70 mm eső hullott Pásztón, és szintén 70 mm Salgótarjánban, mindösszesen 4 óra leforgása alatt.
Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést, csodákkal teli szép napokat kívánunk mindenkinek!
Bár az utolsó pillanatban érkeztünk a Salgótarján szomszédságában található Etes térségébe, szerencsére nem maradtunk le a lényegről. Egy északnyugat felől érkező rendszer déli oldalán egyre erősebb cella fejlődött, amit a radarképekből összerakott rövidke videón is láthattok.
Az erőteljes szélnyírás hatására egyre inkább jobbra kitérő mozgás volt megfigyelhető a cellán, emiatt is nagy eséllyel szupercellás zivatarról beszélhetünk. Mivel mi nem vagyunk meteorológusok, és a látottak alapján nem tudtuk egyértelműen azonosítani a szupercellát, nem szeretnénk magunk dönteni, maradjunk inkább a heves zivatar kifejezésnél, számunkra egyébként sincs akkora jelentősége. (a médiában, és az idokep.hu weboldalon ez a zivatar szupercellaként került definiálásra, de mindenki döntse el maga a rendelkezésre álló képek/infók alapján) . Valószínűleg a time-lapse videóban látottak is több infóval szolgálnak majd , de ezt (idő hiányában) még nem sikerült összefűznünk.
Számunkra az élmény, és a saját szemünkkel látott pillanat a legfontosabb, hiszen egy ártatlannak tűnő zápor is képes felejthetetlen pillanatokat előidézni, mint történt az idei év áprilisában is.
No de térjünk vissza erre a zivatarra amely felhőszakadással, viharos erejű széllel söpört végig térségünkben. Amikor sikerült egy viszonylag magas pontot találnunk a hegyekkel tarkított területen, már a kertek alatt járt a kicsike. A peremfelhő egyre látványosabban alakult előtte, a folyamatosan erősödő „zöldegélés” pedig jelezte, nem egy átlagos zivatarral lesz dolgunk.
Eközben a másik masina (time-lapse) illetve akció kamera is folyamatosan rögzítette az „érkezést”, így ha lesz időnk egy rövidke filmet is összedobunk majd.
Akkor szokás szerint az „ÉRKEZÉS” pillanatai panoráma fotókból:
Ebben a fázisban erőteljes lecsapóvillámokat is láttunk a peremfelhő árnyékában, a zöldes szín félelmetes hadigépezetté kovácsolta a cellát.
Az utolsó percek…
Az érkező kifutószél miatt, gyors kapkodások közepette az autóba ugrottunk, és Salgótarján felé vettük az irányt. Pár perc telt csak az indulásunkat követően, éjszakai sötétség kerekedett. A viharossá fokozódott szélben hatalmas ágak repkedtek körülöttünk, eszméletlen intenzitásra kapcsolt az eső. Salgótarjánban több fát csavart ki a szél, vízátfolyások és kisebb tavak keletkeztek mindenfelé. Próbáltunk a Mátra felett áthaladó rendszer nyomába eredni, de erre sajnos nem került sor mivel igen nagy tempóban haladt délnyugati irányba. Az utolsó képet Gyöngyösről készítettük, de akkora már valahol a Tisza-tó térségében járt a mi zivatarunk.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
