A Kárpát-medence időjárását egy frontrendszer alakította péntek délután, melynek hatására többfelé alakultak ki záporok, zivatarok. Az érkező front gyenge csapadéka már a déli órákban látható volt az aktuális radarképen, de semmi „nagy dologgal” nem szolgált, lassan araszolgatott keleti irányba.
A rendszer lassú mozgását a következő kivágat is jól érzékelteti, ami csaknem három óra elteltével mutatja a rendszer helyzetét.
Bár erőteljes cellák még ekkor sem voltak megfigyelhetők a rendszerben, a felhőzet struktúrája egyre látványosabb lett.
A következő órákban egyre több zivatar pattant ki, mi azonban már hulla fáradtak voltunk. Mivel a mögöttünk álló éjszakát a kombi autónk hátsó terében töltöttük, nem igazán pihentük mi magunkat, egy legyengült zombi szintjére süllyedt éberségünk.
Hazafelé menet még készítettünk pár fotót a gyorsan fejlődő cellákról, de a zárt felhőzet árnyékában már nem volt olyan látványos a dolog.
A mögöttünk hagyott rendszerben egyre aktívabb volt a villámtevékenység, felhőszakadást adó tömbök fejlődtek. Sajnáltuk, hogy nem úgy alakultak az előrejelzések, ahogy azt a modellfutások várták, a délutáni műsort már nem tudtuk figyelemmel kísérni…
A reggeli/délelőtti órákban a Cserhát nyugati oldalán, egy csúcsra járatott zivatargyár dolgozott teljes gőzerővel. A pénteki naphoz hasonlóan futószalagon haladtak a zivatarok, hatalmas mennyiségű esővel látták el a nógrádi településeket.
Fáradtan, de annál nagyobb izgalmak közepette bambultuk a csúcsok mögött dolgozó tömböket, szinte percenként változtatták alakjukat, struktúrájukat.
Valamikor tíz óra környékén egy rövidke szünet vette kezdetét, autóba pattantunk. Mivel az aktuális radarképen egy szépséges tömb robogott irányunkba, a szomszédságunkban található Szurdokpüspöki térségébe indultunk.
Az autóból kikászálódva földöntúli látványban volt részünk. Olyan bámulatos felhőstruktúrával rendelkezett barátunk, amelyet nem mindennap lát az ember. A horizont felett egy görgőfelhő is kiépült, volt itt minden, ami szem szájnak ingere..
Ez a zivatar már jóval nagyobb sebességgel érkezett fölénk, nem sok időnk volt a fotózásra. Az egyik leglátványosabb pillanat az volt, amikor egy igen masszív csapadékfal épült ki a cella elején, ami a görgőfelhő egy részét ki is takarta.
A következő képeken az érkező cella „eleje” látható,
majd ezt követően ismét a csapadékfalat láthatjátok, amely ekkora már jóval nagyobb területen áztatta a tájat.
Eközben a Mátra felett egy másik vihar tette tiszteletét,
szó szerint körbe zártak a zivatarok. Rövid időn belül a csapadék elért minket, indulnunk kellett. A következő nagy találkozásra Hatvan mellett került sor. Ez a cella már a hidegfront mentén kipattanó zivatarokhoz tartozott, látványos peremfelhővel ékeskedett.
Ettől a pillanattól fogva nagyon gyorsan peregtek az események, pillanatok alatt elért hozzánk a hidegfront peremén kialakuló csapadéksáv.
A keletkezés hatalmas méreteket öltött, szinte minden irányba felhőalapok mutatkoztak, egyre több zivatar volt születőben. Próbáltunk valahogy keleti irányba a rendszer elé kerülni, de mindhiába. Utolsó fényképünket Eger térségében készítettük, ekkor úgy döntöttünk nem érdemes tovább haladnunk, hazafelé vettük az irányt.
Hazaérve nagyon meglepődtünk, hogy a napi csapadékösszeg 76.2 mm-re hízott, így a péntek éjszakai 13 mm-el együtt, 89.2 mm esett összesen. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a két nappal ezelőtt meglátogatott Kövicses-patakban milyen változás ment végbe, ezért a Hasznosi-víztározó felé vettük az irányt. Kettő nappal ezelőtt így festett a patak, tó feletti szakaszának egy darabja,
ma végre, a rengeteg esőnek köszönhetően, újra víz hömpölygött a mederben.
Csodálatos dolog volt ezt látni, a térségben élő állatok és növények végre vízhez jutottak. Sajnos a patakban élő halaknak, és az egyéb vízi állat többségének már nagyon későn jött a segítség, nem élték túl ezt a pusztító szárazságot.
A patakban folyó víz jelenleg még élettelen, és nagy valószínűség szerint már sosem lesz olyan sokszínű, mint amilyen a mögöttünk álló évtizedekben volt. Lehet, hogy örökre elvesztettünk egyes fajokat, csak reménykedni lehet, hogy volt olyan rejtett pontja a pataknak, ahol sikerült pár szívós példánynak túlélni, ezt a példa nélküli katasztrófát…
A természet minden teremtménye nevében küldünk hatalmas köszönetet Föld Anyának, döntő fordulat volt ez minden élő számára…
Föld Anyánk végre meghallott minket, hatalmas mennyiségű csapadék öntözte meg térségünket. Előző bejegyzésünkben a körülöttünk zajló, aszály okozta katasztrófahelyzetről írtunk pár gondolatot, úgy érezzük nem volt hiábavaló. Az időjárás végre az előrejelzéseknek megfelelően alakult, szinte futószalagon érkeztek hozzánk a záporok, zivatarok.
A konvektív csapadékot hozó tömbök, már a péntek délutáni órákban megjelentek az Északi-középhegység környezetében, de az első, kiadósabb csapadékot okozó zivatarok, az éjszakai órákban támadták le Pásztó városát.
Ezen zivatarok egyike 13 mm csapadékot pakolt le városunkban, földöntúli pillanat volt hallani a hatalmas esőcseppek morajló hangját, érezni a vízzel keveredett por bársonyos illatát.
A zivatar lassan elhagyta térségünket, észak felé folytatta útját. Hátoldalán érdekes mintázatokat rajzoló felhővillámok ropták lélegzetelállító táncukat.
Alig haladt át felettünk ez a bámulatos teremtmény, dél felől egyre erőteljesebb aktivitás mutatkozott. Ez a zivatar már jóval erőteljesebb villámtevékenységet produkált, egyre komolyabb színekbe öltözött az aktuális radarképen. Ami igencsak szembetűnő volt a radaron, hogy viszonylag lassan cammogott felénk, és egyre komolyabb csapadékmennyiség mutatkozott benne.
Érkezésről, és a benne cikázó lecsapóvillámokról sikerült pár felvételt is készítenünk, bámulatos látványban volt részünk.
Ahogy a fényképezőgép mellet álltunk, és a közeli lecsapóvillámokat fotóztuk, félelmetes morajlásra lettünk figyelmesek. Az egyre közelebb araszoló zivatar csapadékának hangja egyre erőteljesebb lett, futásnak eredtünk. Kb. száz méterre lehettünk a menedéket nyújtó otthonunktól, mégsem sikerült szárazon hazaérni, de nem bántuk meg.
Egyre erőteljesebb, intenzív csapadékhullás kezdődött, felhőszakadás öntözte a hónapok óta vízre szomjas, homokos földeket.
A legnagyobb intenzitás elérte a 71.4 mm/h-t, a száraz földeken rövid időn belül hömpölygött az életet adó esővíz, bámulatos átalakuláson ment keresztül a táj. Az egyik pillanatban erőteljes koppanásokra lettünk figyelmesek, 1-2 cm-es jégdarabok keveredtek a hatalmas esőcseppek közé. Erről a pár percről egy rövidke videó is készült, de jelen pillanatban nem tudom ezt megmutatni nektek, egy-két napon belül pótolni fogom. A jég mellé (nagy valószínűség szerint) légzuhatag is párosult, de ennek pusztító ereje inkább Pásztótól délre éreztette hatását, kidőlt fák, leszakadt ágak jelezték a vihar rendkívüli erejét.
VIDEÓ HAMAROSAN!
Eközben a magányosan érkező cella társakra talált, kisebb multicellás zivatarrá nőtte ki magát. A csapadék 1:45 perckor szűnt meg teljesen, és csak ebből a felhőszakadásből 35.3 mm eső zúdult térségünkre.
Valamikor kettő óra magasságában sikerült az ágyba jutnunk, de a távoli villámfények bűvölte miatt alig jött álom a szemünkre, izgatottan vártuk a folytatást…
Tegnap délután, egy felettünk tartózkodó légörvény hatására zivatarok pattantak ki a keleti országrészben.
Sajnos egyéb elfoglaltság miatt, nem volt időnk az érintett területre autózni, de egy Hatvan mellett elsuhanó cellát azért sikerült lencsevégre kapnunk.
Több órán át tartó, folyamatos villámtevékenység részesei lehettünk a mögöttünk álló péntek éjszakáján. Egy gyenge zápornak induló tömb jelent meg valamikor tíz órát követően a radaron,
egy óra múlva már több zivatar színezte pirosra az aktuális térrképet.
Az első cella igen erőteljes lecsapóvillámokat engedett útjára, a következő felvételeken ezen szépségeket láthatjátok.
A zivatarok szinte futószalagon érkeztek hozzánk, szebbnél szebb villámok járták őrült táncukat. Több esetben is látni lehetett, hogy több lecsapóvillámot zöld színű felvillanó fény kísért a talaj közelében, számos trafó is pórul járhatott a térségben, melyet áramszünetek sorozata is bizonyított.
Ez a „viharvadászat” gyakorlatilag a házunk körül zajlott, hol a Mátra, hol pedig a Cserhát irányába fordítottuk a fényképezőt. Több esetben kellett a kertünkben található filagória menedékébe szaladnunk, mivel igen veszélyesek, és kiszámíthatatlanok voltak ezek a villámok. A következő két képen jól látható, hogy egyszere több lecsapó földet ért ugyan abban a pillanatban ( a következő kép nem több fotóból összerakott montázs, hanem egy tíz másodperces expoval rögzített egyszeri, egy időben történő kisülés).
Nagyon sokféle villámot sikerült lencsevégre kapnunk, eszméletlenül élveztük az éjszaka minden pillanatát. A mammákkal díszített üllőkben látványos kisülések szaladtak minden irányba,
eközben kesze-kusza minták kíséretében látványos kisülések történtek a Cserhát felett is.
Rengeteg villámfotót készítettünk ezen az éjszakán, pár érdekesebb felvételt a következő galériába szedtük össze nektek.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.