A délelőtti órákban szupercellás zivatarok alakultak ki az ország nyugati részében melyek hatalmas sebeséggel robogtak keleti-északkeleti irányba. Útjuk során hatalmas károkat okoztak a Balaton-Budapest vonal tágabb környezetében, Soponya községére is lecsapot egy gyorsan robogó heves zivatar.
Az előrejelzések alapján nem sok esély látszott arra, hogy az őrülten forgó cellák elérjék a mi térségünket, a szélnyírást jelző paraméterek Budapest térségétől már nem támogatták a szupercellák életben maradását. Valahol a Nagykökényes és Hatvan közötti úton haladtunk, amikor a távolban igen érdekes forma rajzolódott ki a felhők sűrűjében. Kiszálltunk az autóból, és igen vicces pillanatok következtek. Hirtelen azt sem tudtuk merre nézünk, és azt az égen magasba törő valamit egy hegynek néztük, úgy gondoltunk, hogy a Mátra egyik darabja lehet. Aztán hamar beláttuk, hogy annak a valaminek semmi köze sincs az Északi-középhegység vonulatához mivel déli irányba van tőlünk. 🙂 Ez a valami egyre tisztábban mutatta meg huncut vonalait, majd hirtelen egy izgatott kérdés érkezett felém Laci barátomtól: Ez az lenne amire gondolok?
Ekkor jöttünk rá mit is látunk valójában…az érkező cella ekkor még aktív brutális mezociklonja éptett egy virtuális hegyet a távolban, köpni-nyelni nem tudtunk izgalmunkban.
Brutális fenevadnak festett, eszméletlen felhőzetet épített
Autóba pattantunk és Hatvan irányába vettük az irányt amely mindösszesen 15 percnyi autózásra volt tőlünk. Nagy balszerencsénkre ez a robosztus felhőzet megtorpanni látszott, és egyre dinamikátlanabb arcát mutatta. Hatvanból kiérve végre sikerült egy jó kilátással bíró helyet találnunk, ekkor már a teljes kipukkanás szélére sodródott főhősünk.
A nap további részében sem állt le a zivatartevékenység, újabb látványos cellák keltek életre térségünkben az igen erőteljes emelt labilitás következtében. Az igen érdekes mintázatú felhők árnyékában erőteljes lecsapóvillámok járták táncukat
A Cserhát vonulatait elérve hófehér görgőfelhőt is az útjának indított a zivatar, látványos percek következtek.
A cella egyre közelebb került hozzánk, az utolsó percekben készítettünk még pár fotót a látványos felhőzetéről.
A 2007-es év igen szélsőséges, konvektív eseményekben rendkívül gazdag év volt. Igen sok, a heves kategóriát elérő zivatar és az azokból összeállt rendszer tarkította a legforróbb hónapokat, nem gondoltuk volna, hogy az idei nyár is sok meglepetést tartogat majd számunkra.
A keleti országrészre heves események kialakulását támogatták a meteorológiai modellfutások. Szinte minden paraméter a szupercellák kialakulását jelezte, éreztük, hogy nagy dolgok történhetnek ezen a napon.
A délutáni órákban egyre több zivatar jelent meg az aktuális radarképen melyek közül az egyik viszonylag közel, az északi határ közelében érkezett térségünkbe. Úgy döntöttünk, hogy ezt a jövevényt vesszük célba ezért Ludányhalászi irányába indultunk. Szécsényt elhagyva csodaszép látvány tárult elénk, egy bámulatos szupercella mezociklonja okozott felejthetetlen pillanatot csapatunknak. Ekkor még viszonylag távol volt tőlünk a kicsike, de már így is bámulatosan festett.
Érkezik, szuper helyen vagyunk
A cella brutális örvénylő mozgást produkált. Egyik pillanatról a másikra egy látványos farokfelhőt indított útjára, klasszikus jegyeket hordozva hasított át előttünk.
Eszméletlen jó helyen voltunk, szinte az orrunk előtt haladt át a szupercella feláramlása. Az Ipoly völgyébe érve új erőre kapott, egyre lejjebb kúszott a forgó felhőalap.
A Ludányhalászi és Nógrádszakál közötti út völgye felé érve érte el a legszebb, búgócsigához hasonlító formáját az őrülten tekergő mezociklon. Ekkor az erőteljes szívóerő által életre keltett pára szinte a föld felszínéről kebelezte be a meleg levegőt, bámulatosan festett.
Búgócsiga
A cella hatalmas sebeséggel robogott tovább kelet felé, mi pedig a nyomába szegődtünk. Litke települését elhagyva Ipolytarnóc irányába folytattuk utunkat, de az egyik pillanatban hatalmas koppanás rázott fel minket az extázis állapotából. Fékezés, megállás, járó motor és teljes csend.. Az ablakot letekertük és akkor vettük észre, hogy hatalmas jégdarabok hevernek mindenfelé.
Hatalmas jégdarabok mindenfelé..
Minden egyezkedés nélkül rükvercbe kapcsoltunk, és nagy sebességgel hátrafelé indultunk. Szerencsére egy teljesen egyenes szakaszon voltunk, így sikerült pár száz méterrel hátrébb kerülni, több jégdarab szerencsére nem landolt rajtunk…megnyugodtunk.
Pár perc elteltével folytattuk utunkat, és nagy megdöbbenésünkre brutális méretű jégdarabokat találtunk mindenfelé. Némelyik mérete közel 5 centiméter volt, mintha a tornádó folyosó közepébe csöppentünk volna.
Litkére érve a döbbenet tovább fokozódott. A hatalmas méretű jegek kegyetlen pusztítást végeztek mindenfelé, tetőcserepek törtek darabokra, horpadt karosszériájú autók álltak az út szélén. A növényzet néhol teljesen legyalulva, szőnyegként terült el a földön, némelyik kisebb fán alig maradt pár levél.
Ám ezzel még nem ért véget a napunk, Salgótarján felé vettük utunkat ahol egy újabb fenevadat sikerült lencsevégre kapnunk. Erre a zivatarra már csak igen kevés időnk volt, az utolsó pillanatban sikerült egy-két felvételt készíteni róla. Érkezését látványos peremfelhő előzte meg, a feláramlásban brutális erők dolgozhattak, első pillantásra egy tornádóhoz hasonlító képződményt is láthattunk. Eszméletlen mennyiségű lecsapóvillám és viharos kifutószél jelezte a zivatar erejét.
A cella amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a hegyek mögött. Eszméletlen időszak volt ez, bármerre néztünk félelmetes felhők, szűnni nem akaró dürgések jelezték, hogy nincs még vége a napnak. Dél felé indultunk de nem kellett sokat autózni ahhoz, hogy egy újabb látványos cellával találkozzunk.
Nem semmi látvány ez sem
Az autóból kipattunk és élveztük a következő szupercella lélegzetelállító látványát, miközben a forgó feláramlás érdekes, vízszintes irányú tubát indított útjára. Az erőteljes rotálás szemmel is jó kivehető volt, egyik bámulatból a másikba estünk.
A cella egyre több csapadékot indított útjára melyet eszméletlen masszív, állandóan változó felhőalap követett, olykor erőteljesebb forgó mozgást is produkálva.
Egy újabb szupercella csapadéksávja
Tovább folytattuk utunkat dél felé miközben a zivatarok egyre szolidabb arcukat mutatták. A térségben kialakult szupercellák porszívó módjára szürcsölték fel a párás meleg levegőt, a hatalmasra nőtt üllők nem engedtek több napfényt a talajra, idejük lassan a végéhez közeledett. A naplementét megelőzően aztán változott a helyzet, az heves zivatarok keltette izgalmakat kellemesebb pillanatok követték.
A sötétben még meg-meg villant egy-két rövid életű Cb a Mátra irányából, méltó befejezése volt ennek az őrült napnak.
Hogy mi történt velünk a mai napon? Egyszerűen nem tudjuk szavakba önteni…Ilyen rövid idő alatt ennyi brutális dolgot látni, hát több mint elképesztő! Hogy lehet-e ezt még valaha überelni nem tudjuk, de lehet nem is kell, hogy megtörténjen.
Ezek a zivatarok egy egészen új világ érkezését jeleznék? Milyen változásokat idéz majd elő az erőteljesen változó klímánk? Erre most még biztosan nincs meg a válasz, minden esetre intő jelként kell kezelni a hirtelen bekövetkező változásokat…
Kezdetben csak északon, majd egyre többfelé alakult ki zápor, zivatar, néhol felhőszakadás, jégeső is előfordult. Zivatarok idején átmenetileg viharossá fokozódott a szél. A délutáni óráktól északnyugat felől csökkeni kezdett a felhőzet. A hőmérséklet csúcsértéke 27 és 33 fok között változott. A ma reggelig lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 20 mm között alakult, de Zalaegerszegről 24, Kapuvárról 29 mm-t jelentettek.
Valamikor a késő délelőtti órákban egy igen aktív cella érte el az északi határvidéket. A zivatar viszonylag nagy sebességgel haladt nyugat-kelet irányba, ezért igen minimális volt annak az esélye, hogy elkapjuk a grabancát. Nagyjából harminc kilométerre voltunk a kicsikétől, ezért hiper sebességre kapcsolva száguldottunk a Cserháton átvezető úton északi irányba.
Mikor az utolsó kanyart is magunk mögött hagytuk csodálatos kép fogadott minket. A cella feláramlása igen látványosan festett, pont időben érkeztünk.
Csodaszép, nem jöttünk hiába… 🙂
A hátoldali feláramlás ekkor szemmel látható forgást végzett melyből néha egy-egy erőteljes lecsapóvillám indult útjára. Ez a fenomenális pillanat kb. öt percig tartott, igen gyorsan szétesett az előttünk kavargó felhőcsoda. Ebben a pár percben azért készült róla egy-két felvétel, ezeket láthatjátok a következő válogatásban.
A cella útvonalát letört ágak jelezték, alaposan megtépázta a környék növényvilágát.
Egy távolban kialakult zivatar hatalmasra hízott üllője világított este a keleti horizonton. Amint besötétedett csodaszép villogás szemtanúi voltunk melyet egy tücsökciripeléstől hangos rét és egy búzatábla társaságában élveztük.
Most csak csodáljuk, nagy szerencséjére nem vadásszuk le ezt a gyönyörűséget.. 🙂
Ezek a nyugodt, enyhe, távoli villámlással fűszerezett esték hihetetlen energiával tudják feltölteni az embert. A viharvadászatokkal járó izgalom ilyenkor nincs velünk, helyette pihengetés, sztorizgatás és finom szendvics kerül az előtérbe…
Kicsit közelebb hozzuk magunkhoz, mintha vele lennénk..
A déli óráktól többfelé alakult ki eső, zápor, zivatar, helyenként jégeső is előfordult. A hőmérséklet csúcsértéke általában 20 és 25 fok között változott, de keleten, északkeleten helyenként 26, 28 fokot is mértek. A lehullott csapadék mennyisége általában csapadéknyom és 27 mm között változott.
A szombati napot követően újra útnak indultunk. Egy viharvadász mindig ilyen hétvégéről álmodik, szinte futószalagon érkeztek hozzánk a zivatarok. A tegnapi naptól eltérően egy picikét később, valamikor fél öt magasságában alakult ki az első cella tőlünk délnyugati irányba.
Indul a buli!
A minket körülvevő horizont egyre csodálatosabban festett, szinte minden irányba magasba törő Cb-k, látványos csúcsok, üllő és csapadéksáv jelent meg szinte minden irányba.
Mivel egyre inkább bezáródott felettünk a felhőzet és zápor záport követett, Hatvan városa felé vettük az irányt. A 21-es úton haladva többször is megálltunk, mindig láttunk valami érdekeset amiért érdemes volt időzni. A következő képen az általunk hátrahagyott cella csapadékát láthatjátok, jól döntöttünk, hogy eljöttünk onnan.
Jól adja!
Eközben Hatvan irányába egy jóval markánsabb, heves zivatar jegyeit hordozó cella alakult, brutális látvány tárult elénk.
Látványos feláramlás
Ekkor még nem igazán voltunk olyan pozícióban, hogy ezt a látványos peremfelhőt megörökítsük, ezért próbáltunk jobb helyet találni. Egy picike darabját azért még elcsíptük, jól mutatott.
Csodaszép peremfelhő épül
Egy picikét odébb autóztunk, ekkora igen érdekes mintázatú, különböző szinteket rajzoló felhőzet fogadott melynek alján forgó mozgás volt megfigyelhető.
Érdekes struktúra
Ez a csodaszép látvány azonban nem tartott sokáig, egy tíz perc leforgása után semmivé lett. Ezt követően további cellák is fejlődtek de ezek már nem tudtak ilyen látványos pillanatokat produkálni.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
