Igen kis területre koncentrálódó, gyenge zivatartevékenységgel járó, de annál látványosabb gomolyfelhők díszítették az eget a múlt hét második felében. Ezek a redős, jéggel telített gomolyfelhők Pásztó térségében pakolták le terhüket, de a csapadékuk csak igen kicsi területet éríntett. Az egyik cella Pásztótól északra, a Cserhát környezetében ólálkodott,
miközben testvére a Mátra irányából kúszott a város központja felé, ahol cseresznye nagyságú jéggel takarta be az utcákat.
Úgy látszik idén a konvektív időszak végstádiumába került zivatarokkal hoz minket össze a Szent Anyatermészet, de kicsit sem bánjuk!
Kb. egy héttel ezelőtt látványos peremfelhőt felvonultató zivatarlánc érkezett kicsiny országunkba, melyről sok-sok képet láthattunk a különböző meteorológiai támájú oldalakon. A rendszer a késő esti/éjszakai órákban érte el Hatvan térségét, de ekkora már sokat veszített erejéből. A látvány azonban pazarnak ígérkezett, az orrunk előtt kipukkanó rendszer ugyanis csodálatos, „több polcos” peremfelhővel búcsúzott.
Bár ebben az állapotában már sok villámot nem eresztett ki magából, néhány kósza villanást azért még mi láthattunk.
Mivel viszonylag gyorsan közeledett felénk a rendszer, túl sok idő nem adatott a fotózásra.
A legszebben egyébként akkor festett, amikor már szinte a fejünk fölé kúszott. A peremfelhő ekkora már több sávval is rendelkezett mind a bal,
mind pedig a jobb oldalán.
Nem sokkal ezután szakadni kezdett az eső, és a rendszer erőteljes kifutószele távozásra kényszerített. A villámok ezután már csak igen ritkán mutatták meg magukat, ezt az utolsó képet már Jobágyi térségében készítettük.
Csodálatos éjszaka volt, várjuk a folytatást…
A múlt hét péntekjén – a jelen lévő szélnyírási paramétereknek köszönhetően – pár forgó mozgást produkáló zivatar tűnt fel a radarképeken. Az egyik ezek közül Székesfehérvár városa felett haladt át, ahol több centis jégdarabokat is szórt a városra.
Ez az erőteljes cella tovább folytatta útját Budapest irányába, de mire ebbe a térségbe ért, sokat veszített erejéből. Érkezését Maglód térségéből sikerült pár felvételen megörökítenünk, ahonnan a gyengülési folyamat ellénére is, roppant pofás fotókat sikerült elcsípnünk.
Ebben az időszakában még igen aktív mennydörgés volt hallható a távolból, és a csapadékmentes feláramlástól jobbra erőteljes esőfüggöny volt megfigyelhető.
Minél közelebb került hozzánk a feláramlás, annál látványosabban festett a felhőalap, viszont a csapadék intetnzitása igencsak lecsökkent.
Ebben az időszakban elektromosan igen passzív volt a cella, dörgést csak igen ritkán hallhattunk. A látvány azonban nagyon lenyűgözött, csodálatos pillanatok következtek.
Nem sok idő elteltével erőteljes zúgó hang érkezett északi irányból. A koromfekete lencséből hullani kezdett a jég, indulnunk kellett. A time-lapse felvételt készítő gépet a hónunk alá csapva szaladni keztünk, miközben cseresznye és dió nagyságú jég keveréke pattogott a fejünkön. A lencse széléről még egy utolsó felvételt készítettünk,
majd az autóhoz szaladtunk. Miközben próbáltunk minden felszerelést biztonságban a csomagtartóba juttatni, egy erőteljes villanást követő hidegrázós ágyúdörrenés adta tudatunkra, hogy valahová mellénk trafált be egy lecsapó villám. Eközben akciókameránk a kocsi tetején pihent így reménykedtünk abban, hogy sikerült rögzítenie a rizikós pillanatot…sajnos nem így történt.
A cella átvonulását követően igen színes, kontrasztos pillanatok következtek.
A vadászatról egyébként videóanyag is készült, amelyből egy kisfilmet is szeretnénk majd összedobni nektek. Hamarosan jelentkezünk, addig is kémleljétek továbbra az eget, hiszen a csoda ott van mindehol, csak észre kell venni.. 🙂
