Bár gyengécske, de mégis hatalmas kincset szállító zivatar érte el a Cserhát keleti felét tegnap délután. A kincs továbbra is esőre értendő, hiszen minden cseppjére hatalmas szükség van, rengeteg mennyiséget kell még pótolnia a természet erőinek.
A gyenge villámtevékenységet produkáló cella valamikor délután 17 óra magasságában öntözte meg a térség földjeit, de ez a mennyiség csak igen kis térségre korlátozódott.
Érkezik, alakul, kifakad
A Cserhát egy picikét rá tudott segíteni a keletkezésre így valamivel nagyobb területen, és még látványosabb arculattal folytatta az éltmentő öntözést, az egyre pofásabban festő zivatar.
Egész csini lett
Sötét felhőlalapok
A zivatar előoldalán ahol az új gomolyok keletkeztek, egy rövid ideig táncoló szivárvány is megjelent. A csapadék amilyen gyorsan érkezett olyan gyorsan tovább is vonult, 1.8 mm esőt hagyva a csapadékmérőben. Nem túl sok, de ennek is nagyon örültem..
Valamikor hajnali két óra környékén halk morajlásra ébredtem. Az ablak felé fordultam, mert nem igazán tudtam mi történik körülöttem. Már-már visszatértem a hirtelen megszakadt álmom következő fejezetéhez, amikor vakító fény adta tudtomra, zivatar van a közelben. Szédült, kábult állapotban az este ledobott ruháimat kerestem a sötétben, miközben újabb vakító fény világította be a sötét szobát. Hatalmas kapkodások közepette a kijárati ajtó közelébe vonszoltam magam, majd a fotó masina, és az állvány felkutatása vette kezdetét, nem volt egyszerű procedúra..
Mire a házunktól kb. kettőszáz méterre fekvő dombocska tetejére értem, az agyam már legalább harminc százalékon dolgozott, kezdtem felfogni mi is történik valójában. 🙂 Ami kicsit nyugtalanító volt, hogy a mögöttem álló öt percben egyetlen kisülés sem kábított el fényével, csak a szél egyre erősödő hangja jelezte, hogy valami ólálkodik a közelben. Az állványt szolid káromkodások közepette lábaira erőltettem, a fényképet megörökítő kézi készüléket sosem látott szerencsétlenkedés kíséretében rögzítettem a háromlábú tetejére. A masinát végre bekapcsoltam, vakító fénye kínai ábrázatot kölcsönzött az ágyban összegyűrődött, ráncoktól töredezett arcomnak. Dél felé céloztam, és izgatottan vártam a történéseket. Az egyik pillanatban vakító fény világított be mindent, egy viszonylag közeli lecsapó villám csiklandozta meg Mátra oldalát. Ennek fénye annyira erős volt, hogy a fényképezőgép rossz beállítása miatt igencsak kiégette a képet, nem sokat láttam a szokásos cikkcakkokból.
Ez bizony kiégett
Egy picikét szűkítettem az aktuális rekesznyíláson, és vártam. Pár perc elteltével egy újabb villanás vakított el, az előző lecsapótól jobbra egy hasonszőrű példány mutatta meg kicsiny kis darabját.
Ő már jobban látható
Ezt követően aztán hirtelen csend lett, perceken keresztül semmi sem történt. Se fény, se csapadék, semmi. A kezdeti izgalmak is kialvó fénybe kerültek szívemben, a félbeszakított álom homályos képei jutottak eszembe. Kb. tíz percre volt szükség ahhoz, hogy győzedelmeskedjen a másik énem akarata, célba vettem az otthon melegében rám váró puha takaró menedékét. Alig tettem be a lábam az ajtón, újabb villámfény érkezett a Mátra felől, de hangja már jóval messzebbről hallatszott. Az ablakunk alatt lévő kanapéra ültem, egy ideig még figyeltem az egyre messzebb lévő, de egyre aktívabb zivatar játékát. Ekkor egy kérdés fogalmazódott meg bennem…nem kellene egy picikét közelebb férkőzni a villámokhoz, és autóba ülni? Rövid, de velős választ küldött frissen boot-olt agyam…NEM! 🙂 Határozott lendülettel az ágy mélyére süllyedtem, hagytam az egészet a francba, hajnali kalandom ezzel véget is ért… 🙂
Egy viszonylag hűvös éjszakát követően, elérkezett a szombat reggel. A mai napra azt terveztük, hogy a Zöld-tavi menedékházhoz kirándulunk egyet ami a tegnapi útvonaltól keletebbre esik, nagyjából oda, ahol a tegnapi zivatar több órán keresztül tartózkodott. (esküszöm, hogy nem volt szándékos a választás 🙂 )
A menedékház felé megtett utunk során csodaszép időjárás uralkodott. A szikrázó napsütést csak időnként zavarták meg a hegycsúcsok felett emelkedő gomolyfelhők, a levegő viszont nagyon párás volt. A tegnapi zivatarok által lepakolt csapadék ebben a térségben ért földet, kíváncsian vártam milyen nyomát látjuk majd a kiadós záporoknak.
Csodálatos időnk volt
Az első ami dolog ami feltűnt, hogy a túraútvonal mellett folyó patakban nagyobb intenzitással áramlik a víz, mint ahogy az ebben az időszakban megszokott. Nem volt zavaros, de nem is volt olyan kristálytiszta, mint az lenni szokott.
Jóval több a víz, mint az lenni szokott
Ahogy közeledtünk célunk felé az út, és a táj is egyre vizesebb lett. Ezen a szakaszon már egyértelmű volt, hogy a tegnapi zivatarok ezt a területet is érintették, egyre inkább patakká változott a köves útvonalunk.
A tegnapi eső nyomai
A menedékházhoz érve furcsa látvány tárult elém. Többször is jártam már itt az elmúlt évek során, de ilyen zavarosnak még nem láttam ezt a tavat. A tegnapi zivatar újabb nyoma volt látható a környéken, igen furcsa volt az opálos víztömeg.
Még nem láttam ilyen zavarosnak
A tó partjára igyekeztünk ahol egy nagy pihenést, és hamizást terveztünk. A víz közelébe érve erőteljes szennyvíz szag csapott meg, nem igazán illett bele ebbe a festői környezetbe. Gondolom, hogy a nagy eső valamilyen módon kimosta a menedékházhoz tartozó szennyvízgyűjtő tartalmát, és annak végterméke terjengett a levegőben…
A tó partján sétálgatva aztán egy újabb érdekességre lettem figyelmes. A nagyobb fű, és áfonya bokrok árnyékában fehér színű dolgok virítottak. Ahogy a zöld növényeket elhúztam, akkor láttam csak, hogy jégeső maradványaira leltem. A tegnapi zivatarból lehullott jégszemek nagyon jól konzerválódtak, még 24 óra elteltével is itt hevertek a földön annak ellenére, hogy pólóban lubickoltunk a szikrázó napsütésben.
Megebédeltünk, vissza felé indultunk. Valahol fél úton járhattunk, amikor egyre erőteljesebb morgások jelezték, zivatarok alakultak ki mellettünk. Pár perc elteltével hatalmas felhőszakadás kezdődött, felemelő érzés volt ennyi száraz hónap után esőcseppeket érezni a bőrömön. A csapatunk tagjai esőkabátot húztak, én nem tartottam velük. Szerettem volna bőrig ázni, szinte éreztem az esőből testembe áramló pozitív energiákat, nehéz szavakba önteni milyen felemelő érzés volt a fél órán át szakadó esőben lubickolni. 🙂 Amikor elállt, a nap szinte azonnal kipucsított, a meleg napsugarak perceken belül megszárították ruhámat. Egy csoda volt ez az egész, nagyon hiányzott már…
A délután további részében, szinte futószalagon érkeztek térségünkbe a zivatarok. Az első látványosabb préda a Tátra csipkéi felett haladt tova. Mi a jól megérdemelt vacsoránkat fogyasztottuk éppen, csodás kilátásban volt részünk a jóízű nyamnyogások közepette.
Szép..
Ezt követően már alig-alig volt szünet a csapadékban, újabb záporok és zivatarok áztatták a kempinget.
Az esőcseppek duruzsoló koncertjét egész éjszaka élvezhettük, de a reggel már csodálatos napsütéssel indult . A hegycsúcsokat eltakarták az alacsonyan keletkező gomolyfelhők, madarak harsány éneke hallatszott az erdőből.
Újabb csodás élményekkel gazdagodva indultunk haza, sosem felejtem el ezt a hétvégét…
A reggeli/délelőtti órákban a Cserhát nyugati oldalán, egy csúcsra járatott zivatargyár dolgozott teljes gőzerővel. A pénteki naphoz hasonlóan futószalagon haladtak a zivatarok, hatalmas mennyiségű esővel látták el a nógrádi településeket.
Fáradtan, de annál nagyobb izgalmak közepette bambultuk a csúcsok mögött dolgozó tömböket, szinte percenként változtatták alakjukat, struktúrájukat.
Alul két panoráma kép is látható
Valamikor tíz óra környékén egy rövidke szünet vette kezdetét, autóba pattantunk. Mivel az aktuális radarképen egy szépséges tömb robogott irányunkba, a szomszédságunkban található Szurdokpüspöki térségébe indultunk.
Az autóból kikászálódva földöntúli látványban volt részünk. Olyan bámulatos felhőstruktúrával rendelkezett barátunk, amelyet nem mindennap lát az ember. A horizont felett egy görgőfelhő is kiépült, volt itt minden, ami szem szájnak ingere..
Mintha nem evilági lenne…
Ez a zivatar már jóval nagyobb sebességgel érkezett fölénk, nem sok időnk volt a fotózásra. Az egyik leglátványosabb pillanat az volt, amikor egy igen masszív csapadékfal épült ki a cella elején, ami a görgőfelhő egy részét ki is takarta.
Csapadéksáv, görgőfelhő
A következő képeken az érkező cella „eleje” látható,
majd ezt követően ismét a csapadékfalat láthatjátok, amely ekkora már jóval nagyobb területen áztatta a tájat.
Félelmetes örvénylés, bámulatos struktúrák
Eközben a Mátra felett egy másik vihar tette tiszteletét,
szó szerint körbe zártak a zivatarok. Rövid időn belül a csapadék elért minket, indulnunk kellett. A következő nagy találkozásra Hatvan mellett került sor. Ez a cella már a hidegfront mentén kipattanó zivatarokhoz tartozott, látványos peremfelhővel ékeskedett.
Egy panoráma az érkező zivatarról
Ettől a pillanattól fogva nagyon gyorsan peregtek az események, pillanatok alatt elért hozzánk a hidegfront peremén kialakuló csapadéksáv.
A keletkezés hatalmas méreteket öltött, szinte minden irányba felhőalapok mutatkoztak, egyre több zivatar volt születőben. Próbáltunk valahogy keleti irányba a rendszer elé kerülni, de mindhiába. Utolsó fényképünket Eger térségében készítettük, ekkor úgy döntöttünk nem érdemes tovább haladnunk, hazafelé vettük az irányt.
Egy utolsó pillantás..
Hazaérve nagyon meglepődtünk, hogy a napi csapadékösszeg 76.2 mm-re hízott, így a péntek éjszakai 13 mm-el együtt, 89.2 mm esett összesen. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a két nappal ezelőtt meglátogatott Kövicses-patakban milyen változás ment végbe, ezért a Hasznosi-víztározó felé vettük az irányt. Kettő nappal ezelőtt így festett a patak, tó feletti szakaszának egy darabja,
Csütörtök
ma végre, a rengeteg esőnek köszönhetően, újra víz hömpölygött a mederben.
Szombat
Csodálatos dolog volt ezt látni, a térségben élő állatok és növények végre vízhez jutottak. Sajnos a patakban élő halaknak, és az egyéb vízi állat többségének már nagyon későn jött a segítség, nem élték túl ezt a pusztító szárazságot.
A patakban folyó víz jelenleg még élettelen, és nagy valószínűség szerint már sosem lesz olyan sokszínű, mint amilyen a mögöttünk álló évtizedekben volt. Lehet, hogy örökre elvesztettünk egyes fajokat, csak reménykedni lehet, hogy volt olyan rejtett pontja a pataknak, ahol sikerült pár szívós példánynak túlélni, ezt a példa nélküli katasztrófát…
A természet minden teremtménye nevében küldünk hatalmas köszönetet Föld Anyának, döntő fordulat volt ez minden élő számára…
Föld Anyánk végre meghallott minket, hatalmas mennyiségű csapadék öntözte meg térségünket. Előző bejegyzésünkben a körülöttünk zajló, aszály okozta katasztrófahelyzetről írtunk pár gondolatot, úgy érezzük nem volt hiábavaló. Az időjárás végre az előrejelzéseknek megfelelően alakult, szinte futószalagon érkeztek hozzánk a záporok, zivatarok.
A konvektív csapadékot hozó tömbök, már a péntek délutáni órákban megjelentek az Északi-középhegység környezetében, de az első, kiadósabb csapadékot okozó zivatarok, az éjszakai órákban támadták le Pásztó városát.
Megérkezett a felmentősereg
Ezen zivatarok egyike 13 mm csapadékot pakolt le városunkban, földöntúli pillanat volt hallani a hatalmas esőcseppek morajló hangját, érezni a vízzel keveredett por bársonyos illatát.
Érkezik az égi áldás
A zivatar lassan elhagyta térségünket, észak felé folytatta útját. Hátoldalán érdekes mintázatokat rajzoló felhővillámok ropták lélegzetelállító táncukat.
Alig haladt át felettünk ez a bámulatos teremtmény, dél felől egyre erőteljesebb aktivitás mutatkozott. Ez a zivatar már jóval erőteljesebb villámtevékenységet produkált, egyre komolyabb színekbe öltözött az aktuális radarképen. Ami igencsak szembetűnő volt a radaron, hogy viszonylag lassan cammogott felénk, és egyre komolyabb csapadékmennyiség mutatkozott benne.
69dBZ, nem semmi cella!
Érkezésről, és a benne cikázó lecsapóvillámokról sikerült pár felvételt is készítenünk, bámulatos látványban volt részünk.
A kép közepén látható sárga házikó, az otthonunk, a viharvadászat ismét egyszerű volt
Ahogy a fényképezőgép mellet álltunk, és a közeli lecsapóvillámokat fotóztuk, félelmetes morajlásra lettünk figyelmesek. Az egyre közelebb araszoló zivatar csapadékának hangja egyre erőteljesebb lett, futásnak eredtünk. Kb. száz méterre lehettünk a menedéket nyújtó otthonunktól, mégsem sikerült szárazon hazaérni, de nem bántuk meg.
Egyre erőteljesebb, intenzív csapadékhullás kezdődött, felhőszakadás öntözte a hónapok óta vízre szomjas, homokos földeket.
A legnagyobb intenzitás elérte a 71.4 mm/h-t, a száraz földeken rövid időn belül hömpölygött az életet adó esővíz, bámulatos átalakuláson ment keresztül a táj. Az egyik pillanatban erőteljes koppanásokra lettünk figyelmesek, 1-2 cm-es jégdarabok keveredtek a hatalmas esőcseppek közé. Erről a pár percről egy rövidke videó is készült, de jelen pillanatban nem tudom ezt megmutatni nektek, egy-két napon belül pótolni fogom. A jég mellé (nagy valószínűség szerint) légzuhatag is párosult, de ennek pusztító ereje inkább Pásztótól délre éreztette hatását, kidőlt fák, leszakadt ágak jelezték a vihar rendkívüli erejét.
VIDEÓ HAMAROSAN!
Eközben a magányosan érkező cella társakra talált, kisebb multicellás zivatarrá nőtte ki magát. A csapadék 1:45 perckor szűnt meg teljesen, és csak ebből a felhőszakadásből 35.3 mm eső zúdult térségünkre.
Valamikor kettő óra magasságában sikerült az ágyba jutnunk, de a távoli villámfények bűvölte miatt alig jött álom a szemünkre, izgatottan vártuk a folytatást…
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
